2024. augusztus 2., péntek
VÁLASZ CSORTOS SZABÓ SÁNDORNAK

Vermes Lajos gyarlósága (?!)

Van hasznosabb időtöltés is, mint vég nélküli vitákat folytatni egymás közt, avagy a Magyar Szó hasábjain Csortos Szabó Sándorral, a Budapest Film Produkció Kft. (a továbbiakban BFP) producerével, aki alulírottként tisztelettel, mégis túlfűtött hangnemben reagált az írásomra, szeptember 24-én, A magyar Olypiász – Vermes Lajos című dokumentumfilm szabadkai bemutatója kapcsán.

Nem foglalkoztam érdemben a filmmel, amelyet még nem is láttam. Azt azonban nem lehetett szó nélkül hagyni, hogy a bemutató beharangozójában továbbra is azon lovagoltak, hogy méltánytalanul elfelejtett sporttörténeti kuriózum a téma. A hírekből nem tűnt ki, hogy a szabadkai Népkör jóvoltából, spontán bemutatót rendeztek (avagy szondázás volt?). A spontaneitás gyenge pontja, hogy becsúszhat a fenti állítás, jóllehet már a BFP-vel folytatott levelezés során kiderült, hogy nincs elfeledve sem a Palicsi Előolimpia, sem a szervezője, Vermes Lajos. Legalábbis az olimpiai mozgalom ismerőinek köreiben. Az pedig nem jelent semmit, hogy a köztudatban él vagy sem, hiszen nem mindenkit érdekel az olimpiai mozgalom. Magyarországon például már több mint egy évszázada nincs készség a budapesti olimpiai játékok megszervezése iránt, jóllehet a köztudatban mély nyoma van a magyar sportolók olimpiai sikerinek. A köztudat formálásához hozzá járulhatunk olimpiai mozgalmunk hagyományainak tevőleges ápolásával, dokumentumfilmmel is. Ebben egyet érthetünk, de ne csökönyösködjünk a módszerekkel kapcsolatban. Egyébként a köztudat nem azonosítható egyesek tájékozottságával, avagy ismereteinek hiányával.

A méltánytalan feledékenységet azonban cáfolja a BFP alkalmazottjai által felsorolt ellenkező, sok pozitív példa is. A példákból szült ellenpéldák alkalmi felsorolására akkor kerül sor, ha e sorok íróját akarják cáfolni. Ez kontraproduktív, mert ellentétben áll a film indokoltságához szükséges állítással, amely a méltánytalan feledékenységre alapozódik. Hol elfelejtett, hol pedig lám, mennyit foglalkoztak vele mások, e sorok írója előtt és manapság. Ismétlem: lexikonok, enciklopédiák, egyetemi szakdolgozatok, kiadványok, kiállítások, dokumentumfilm (2001-ből) és olimpiakonferenciák témája legkevesebb öt országban.

Itt következik egy mélyütésnek szánt kísérlet a sorok írójának szembefordítása Vermes hozzátartozóival és néhány szakemberrel. Vermes hozzátartozóival kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatunk van, akárcsak a felsorolt szakemberek többségével. Kiemelném, hogy dr. Szikora Katalin jóvoltából a Vermes-féle palicsi versenyek híre külföldön is terjed, továbbá, hogy a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) Palicsra kihelyezett tanácsülésén, amelynek együttműködői voltunk, kimondta, hogy ezek a rendezvények az előolimpiák közé sorolhatók. A kolozsvári Killyényi Andrással is kapcsolatba kerültünk a BFP előtt, amikor meghívott a MOA kihelyezett tanácsülésére, amelyen mi ketten előadtuk Vermes Lajos Erdély előtti, valamint a kolozsvári munkásságát. Ekkor már szétosztottunk több száz példányt a Palicsi Előolimpia című zsebkönyvemből, amely a 2008-as Pekingi Nyári Olimpiai játékok apropóján került nyomdába egy tervezett monográfia előhírnökeként. Ebben a távirati stílusban írt kiadványban kiderül az is, hogy tornatanár volt Kolozsváron, s hogy ott is kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Közzé tette a Hercules közlönyben a tantervet és annak megvalósítását. Az örvendetes, de csak közjáték, hogy egy 2017-es budapesti kiállítás után más is felhívta a figyelmet Vermes kolozsvári munkásságára, s ha ezzel bővebben foglalkozik a film, azt csak üdvözölhetjük. 

Elképzelhető, hogy a témával kapcsolatban két vágányon folyt a munka a BFP berkeiben. Amikor 2016-ban kapcsolatba kerültem a BFP asszisztensével, a kutatás a kezdeténél tartott. Jóakarattal segítettem, kihangsúlyozva, hogy a könyvem és a tevékenységem oltalom alatt áll, de az nem jelenti azt, hogy az ügy érdekében nem fogok együttműködni, azonban kérem, nyújtsanak betekintést majdan a szinopszisba, az esetleges hibák elkerülése céljából, s hogy tudjam, mihez adtam a hozzájárulásomat. A téma egyik szakértőjeként folytattam a levelezést. Más kérdés, hogy sok szakértő foglalkozott már a Palicsi Előolimpiával és Vermes munkásságával, de még egyikük sem adott ki teljesen összefüggő könyvet vagy monográfiát.

Nem értem, miért kell cáfolni, hogy küldtem egy tucat képet és egy szöveget a pályázat megpatkolására. Lehet, hogy elkallódott, amikor fiókban volt a pályázat terve. A megőrzött levelezés az igazam mellett szól. Akárcsak az, hogy a készségemet nem tartottam egyetlen kiindulópontnak, s azt sem képzeltem soha, hogy az elküldött anyag elegendő a film elkészítéséhez. Mivel a BFP-ban nem ismertek elegendő forrásanyagot, ehhez is segítséget nyújtottam. Az asszisztens 2016. október 12-iki levelében közölte, hogy az előző napot a Széchényi Könyvtárban töltötte. „Az Ön kötete mellett, a bibliográfiájában megjelölt forrásanyagok elérhető részét is áttekintettem…”- írta. Ekkor kért képet a pályázathoz. Azt írta, hogy a producernek is tetszik a téma.

A fentiekből ne tessék továbbra is arra a következtetésre jutni, hogy úgy tartom, nélkülem el sem készült volna a film. A Magyar Szóban sem írtam olyat, hogy én lennék a téma legnagyobb szakértője és első, vagy egyetlen forrása, hanem felvetettem a kérdést, ha annyit tanácskoztak velem, miért nem kaptam meghívót a bemutatóra a téma egyik szakértőjeként. Ne aggódjanak, velem nem kell elszámolni. Üsse kő, közérdekről van szó! Nem ragaszkodom a legnagyobb szakértő címéhez sem, megelégedek azzal is, hogy olyan minőségben szerettek volna interjút készíteni velem, „mint azzal az emberrel, aki talán a legtöbbet tette azért, hogy Vermes Lajos emléke fennmaradjon Szabadkán”. Ámbátor, nem csak Szabadkán.

Nem nagy horderejű, de lényeges kérdés, miért kell ragaszkodni A magyar Olympiász – Vermes Lajos címhez. Amennyiben a témát terjeszteni szeretnék a köztudatban, akkor pontosítsunk. Ilyen fogalom nem létezik! Az olimpiász szó az ókori görögöknél tartott olimpiai versenyek közötti négyéves időszakra vonatkozik. Jellemző a ragaszkodás a téves címhez, olyan csökönyösen, hogy nem létező mondatra is hivatkoznak. A Hercules, 1885. augusztus 4-iki számából átvett (s a Palicsi Előolimpia kiadványban is szereplő) idézetben, a palicsi versenyekről szóló, első oldalon kezdődő és a másodikon befejezett írásban az a megállapítás olvasható, hogy Palics mindjobban megérdemli a magyar Olympia nevet (Az Olümpia helynév, az ógörög olimpiai versenyek színhelye nyomán).

Sokkal károsabb azon lovagolni, hogy Vermes „nem volt szent”, s azt írni (Cs.Sz.S.) a Magyar Szó napilapban, hogy Vermes a gyarlóságával együtt is szerethető ember. Továbbra sem hajlandó megérteni, hogy Vermes, a kiemelkedő sportoló, szervező, edző, egyetemi tornatanár, a testnevelés és az olimpiai eszme terjesztője, újító és nagy építkezések befektetője, akkora érdemeket szerzett, hogy azok mellett eltörpülnek az ellene szóló kicsinyes felvetések, s nem kell velük rontani az összbenyomást. Ezt a kifogásomat szocialista maszatolásnak nevezi. Lovas nemzet voltunk, de ne essünk át a ló túloldalára. A vadkapitalizmusban nem kell okvetlen olyan alpári követelményeknek engedni, miszerint nem érdekes a téma, ha nincs egy kis botránnyal („gyarlósággal”) fűszerezve. Ráadásul szereti Szabadkát, Palicsot és Vermest! Szeresse kissé figyelmesebben!

Vermes leszármazottaitól és tisztelőitől pedig illene bocsánatot kérni azért, hogy gyarlósággal vádolta a magyar és az egyetemes testnevelés és olimpiai mozgalom kiemelkedő szereplőjét. Ennek a kifejezésnek félreérthetetlen jelentése van, még akkor is, ha felindultságból ejtik ki!

Mi lenne, ha befejeznénk, jóllehet néha a negatív kampány is használ az ügynek? Kivéve, ha elfajul, például Vermes Lajos emlékének minősíthetetlen beárnyékolásával!