A palicsi filmfesztivál fő versenyprogramjában hétfőn tekinthettük meg az Ana, mon amour című román–német–francia koprodukciót. A filmet Cãlin Peter Netzer rendezte. A filmfesztivál vendége Diana Cavallioti, a film női főszereplője volt, aki az alkotás kapcsán osztotta meg a gondolatait az újságírókkal a tegnapi sajtótájékoztatón.
– Az Ana, mon amour valójában egy beteg, elborult szerelemről szól. Toma és Ana kapcsolatát feszegeti. Nehéz elmondani, hogy milyen is az ő szerelmük, jócskán őrült és talán képtelenség definiálni. Egyfajta „se vele, se nélküle” viszonyban nyűglődnek. Nem tudni, mikor kezdték érezni azt, hogy szerelmesek. Szerették-e egymást igazán valaha is. Az biztos, hogy valamiféle függőség alakult ki közöttük, és szükségük van egymásra. Ezért vannak sok éve együtt. Ha ez elég ahhoz, hogy szerelemről beszéljünk, akkor igen, ez egyfajta szerelem. Ugyanakkor viszont a szerelem, magában foglalja a kölcsönös tiszteletet is, amelyet az ő esetükben egyáltalán nem tapasztalhatunk. A film némelyik jelenete nagyon is megrázó. Próbálunk rámutatni arra is, hogy valahol minden még a szülőkkel, a családdal kezdődik. Mindazzal, ami a szüleink révén a gyermekkorban kezd el formálni bennünket – hallottuk a színésznőtől, akitől azt is megtudtuk, hogyan készült fel Ana szerepére.
– Amikor először olvastam a forgatókönyvet, egy kicsit megrémültem Anától. Rögtön tudtam, hogy nem lesz vele könnyű dolgom. A rendezővel és tanácsadó szakemberekkel sokat beszélgettünk a karakterről. Amikor sikerült úgymond magamévá tennem a szerepemet, az maga volt a varázslat, de nehéz út és intenzív munka vezetett el odáig. A forgatást alaposan felkészülten kezdtük. Minden jelenetet gondosan „megrágtunk” előtte. Nem volt szükségünk semmiféle improvizációra vagy változtatásra – mondta Ana, aki kitért a további terveire is.
– Főleg színházban játszom, és ez után a filmes kitérő után visszatérek a színházba. Románia esetében nem túl nagy filmgyártásról beszélhetünk, viszont sok a tehetséges színész, így nagyon nehéz szerepeket kapni, egyáltalán eljutni a meghallgatásig, a kasztingig. Attól még, hogy egy színész szerepelt egy sikeresnek mondható filmben, nem jelenti azt, hogy egyből felkapott, nagy sztár lesz Romániában, és hirtelen megnyílik előtte minden kapu. Ami engem illet, szívesen szerepelnék máskor is filmben, ha egyáltalán adódik rá esélyem – fejtette ki a művésznő.
@kc = Tartalmas program az Abbáziában
A palicsi Abbázia moziban hétfőn, az idei Underground Spirit-díjas Bertrand Mandico filmjeit vetítették, utána a Bosifest, a fogyatékkal élők belgrádi nemzetközi fesztiváljának Handicap Toi Même! című filmjét, majd pedig a fiatal, független filmesekre fókuszáló programrészre került sor. A közönség megtekinthette a Stars of Gaomeigu szerbiai–kínai rövidfilmet, amelynek rendezője Marko Grba Singh.
A sajtótájékoztatóján szó esett egy bimbózó együttműködésről is. A fesztiválon köszönthettük Anne Lorraine Vigoroux-ot, aki a belgrádi francia intézet képviseletében érkezett Palicsra, valamint Amaury Auge-t, az ACID-ből, akikkel Petar Mitrić szelektor beszélgetett. Ahogyan azt hallhattuk, az együttműködésnek köszönhetően a palicsi filmfesztiválon is lehetőségünk nyílik fiatal francia filmesek alkotásait megtekinteni, sőt ez az együttműködés a fesztivál után is folytatódik. A beszélgetés során Anne Lorraine Vigoroux a francia intézet szerepéről szólt, Amaury Auge pedig bemutatta az ACID-et, amely valójában a filmek forgalmazásával, promotálásával foglalkozik.
@kc = Filmes időutazás
A Szabadegyetemen hétfőn nyílt meg a Filmek, amelyeket szerettünk című kiállítás. A tárlat szervezője a požarevaci történelmi levéltár. A kiállítás az egykori jugoszláviai filmkészítésre emlékezik, filmplakátokat, képeket és reklámanyagokat tartalmaz 1947-től 1980-ig, és valójában Marko Čkonjevićnak köszönhető, aki összegyűjtötte ezeket a plakátokat és a levéltárnak ajándékozta.
