A Másik Magyarország – Töredékek egy falu hétköznapjaiból című dokumentumfilmet az Új magyar filmek programrészben vetítették, Nagy Dénes rendezte, Palicson pedig Dobos Tamás operatőrt üdvözölhettük. A filmet Bukta Imre festményei ihlették meg. A Másik Magyarország a Heves megyei Mezőszemerére kalauzolja a nézőket, ahol a mai vidéki lét jellemző problémáival találkozunk: a falusi hagyományos élet elvesztésével és az ebből eredő depresszióval. Dobos Tamás egyebek között ezt taglalta:
– A depresszió a politikai rendszerváltás eredménye is. Abból fakad, hogy az emberektől elvették a földet, nincs kapcsolódásuk sem a földműveléshez, sem a valósághoz. Tulajdonképpen a depresszió a valóság. Sok olyan régió van Magyarországon, ahol erről a témáról lehetett volna forgatni. Az emberek hordozzák magukban a melankóliát, a depressziót, a bezárkózást, az érdektelenséget. Ez a magyarokra fokozottan jellemző. Ami a vidéki létet illeti, ennek két oka van. Egyik a polgárok, másik a politikai rendszer hozzáállása. Megváltoztatásához szerintem egy megoldás létezik, ha az ottani régió lakóit elkezdik újraoktatni az ipari életre, szakmunkásokat képeznek ki. Ez azonban nem tűnik közeli jövőképnek.
n A film vitákat váltott ki, egyesek szerint nem ennyire búskomor a helyzet. Mi a valóság?
– A rendező felelőssége, hogy kiket választ alanyul a filmjéhez. Szerintem a filmben ábrázoltakhoz viszonyítva, azok nem érzik annyira nyomorultnak a létüket, akik ott jól élnek. Elég komoly konfliktusok adódtak emiatt. Megmutathattuk volna a dúsgazdagokat is, de nem társadalmi metszetre törekedtünk. Egy hangulatot akartunk visszaadni, amely érezhető Bukta Imre festményein is. Ő is ezt fogalmazza meg, nekünk is ez volt a célunk.
n Operatőrként milyen kihívás elé állított a film forgatása?
– Nehéz volt ezt az egészet vizuálisan megfogalmaznom, mert abban a régióban születtem. Ez azonban segített is, mert ismerve a helyzetet, élethűen tudtam visszaadni a helyzet képi világát. Bukta Imre festményei ihlették meg a filmet, de ezen továbbléptünk. Ami szerintem vizuálisan is leginkább vezérelte a filmünket: az őszinteség. Csak természetes fényeket használtam, és ez a valóság kétszeres aláhúzása.
n Honnan indult a film, mi váltotta ki az ötletét? Hogyan került képbe Bukta Imre?
– Egy előadást tartott a falusi dizájnról: lehet-e egyáltalán falusi dizájnról beszélni? Magyarán: hogyan változott meg vizuálisan a vidék fél évszázados időszakban. Ez felkeltette Dénes érdeklődését, így kezdődött az egész. Utána Bukta Imrének volt egy kiállítása is, ahol felvettük vele a kapcsolatot. Ő adta a motivációt, a történetünk viszont új életet kezdett élni. Eleinte a falusi dizájnról terveztünk metszetet készíteni, de ez megváltozott. Kinyílt számunkra ez a téma, úgymond megmutatta magát. Ha az eredeti koncepciónál maradunk, hiteltelen lett volna a filmünk.
n Terveztek-e Nagy Dénes rendezővel újabb együttműködést?
– Dénes most egy nagyjátékfilmen dolgozik. Ismerve őszinte és érzékeny hozzáállását, biztosan érdekes lesz a végeredmény. Nagyon ritka az olyan rendező, aki ennyire tisztán és egyszerűen áll a dolgokhoz. Magyarországon most elég nehéz filmet készíteni, de Dénessel még biztosan dolgozunk majd együtt.
n Milyen a dokumentumfilm helyzete mostanában Magyarországon?
– Az elmúlt öt évben a dokumentumfilm jobban érvényesült, mivel a filmeseknek nincs pénzük a kis- és nagyjátékfilmekre. Sok jó dokumentumfilm készül most Magyarországon. Jómagam két dokumentumfilmen dolgozom, de célom a nagyjátékfilm. A dokumentumfilmeknek legtöbbször nem vidám a témájuk. Úgy érzem, mindez kezd megviselni. Nagy nyitottsággal filmezek, és nagyon nehéz feldolgoznom a sok nyomorúságot, amit tapasztalok. Úgy érzem, kezd felemészteni...
