A versenyprogramban láthattuk Az erdő című filmet Tolnai Szabolcs rendezésében, amelynek forgatókönyve Judita Salgo, azaz Salgó Judit Minotaurusz című novellája alapján készült. A film címe eredetileg Čudna suma, ennek kapcsán a rendező kifejtette, hogy a Minotauruszt végül nem tartotta túl jó filmcímnek, túlságosan közvetlennek érezte, majd arra gondolt, az erdő lehetne az a metafora, ami összegzi az alkotást. Egyébként is szereti a Disciplina Kičme Čudna suma (YU grupa átdolgozás) zeneszámát. (A legfrissebb hír, hogy Az erdő című film meghívást kapott a Monterali Filmfesztiválra.)
Az erdő című filmben több téma merül fel: a családok széthullása, a kilátástalan helyzet, a fiatalok drogfogyasztásba menekülése, az ún. céges promóciós átverős vacsorák stb. Tolnai Szabolcs ezekről is beszélt:
– Úgymond réteges ez a film, mert több témát hoz elő. Fő vonala mégis a szeretet hiánya, hova vezet ha családról, társadalomról van szó. Mindez történelmi szociológiai háttérbe helyezve, a mindennapjaink éreztetése, a pénztelenség, a teljes bizonytalanság, amikor az emberek nagyon könnyen utcára kerülnek. Mindennek pedig az erdő a metaforája. A film igaz történetek alapján készült, ismerőseim meséltek hozzájuk közel állókról, akiket herointúladagolásban például erdőben találták meg. Nem tudom, az elkeseredett drogfogyasztókat miért vonzza az erdő, talán mert ott tudnak egyedül lenni, de ez a kép mindig erősen élt bennem.
Mi előzte meg a filmkészítést?
– Hat évvel ezelőtt fogtunk hozzá. Szarajevóban megnyerte a legjobb forgatókönyv díjat, de évekig nehéz volt rá pénzt összeszedni, holott kis költségvetésű alkotásról van szó. Végül baráti segítséggel, összefogással sikerült megvalósítani.
Hol forgattátok?
– Három helyszínen és három évszakban, mert így alakult. Egyik részét Fruška gorán, Újvidék mellett. Másikat Palicson a teniszpálya mögött, mert ott sok a borostyán, ami télen is zöld, ezért nem tűnik úgy, mintha tél lenne, holott azokat a jeleneteket újév előtt egy nappal vettük fel. Interneten böngészve futottam rá egy hihetetlenül látványos helyszínre, Ukrajnában, Csernobiltól nem messze. Ott is készítettünk felvételeket.
A filmben hivatásos színészeket láthatunk, G. Erdélyi Herminát, Nenad Jezdićet, de amatőr szereplőket is, Tilly Róbert blues zenészt, Szarapka Tibor szobrászművészt, Siniša Tucić költőt. Mi alapján történt a válogatás?
– Olyan szereplőket kerestem, akikben van valami karakteres. Azután a hitelesség kedvéért a szerepüket hozzájuk igazítottam és nem fordítva.
A filmben Nenad Jezdić izgága céges promócióvezetőként jelenik meg. Őt mi alapján választottad?
– A novellában ez a karakter számomra egy kicsit bikára emlékeztet. Ugyanakkor valahol nekem Nenad Jezdić jó értelembe véve olyan, mint egy erős dúvad, igazi férfi benyomását kelti. Egyik filmjében szét kellett szednie egy autót. A forgatóstáb arra gondolt meglazítja a csavarokat, hogy megkönnyítsék a dolgát, de Nenad azt mondta erre semmi szükség és szinte fél perc alatt darabokra szaggatta a kocsit. Elképesztő erő van benne, és ez sugárzik is belőle. Emiatt gondoltam, hogy jó lesz erre a szerepre.
Milyen az együttműködésetek Pohárnok Gergellyel, a film operatőrével?
– Ez a második közös játékfilmünk, de nagyon úgy tűnik, hogy a jövőben is együttműködünk. Nagy támaszom, sokat jelent számomra, szinte szavak nélkül is megértjük egymást.
Az Európai fiatal szellemiség programrészben vetítették másik filmedet, A romlás virágait, amelyben Varga Henrietta, Pletl Zoltán, Döbrei Dénes, sőt a kilencvenöt éves Tikvicki Josip, azaz Szabadka Tikvicki bácsija is megjelenik. Ez a film hogyan jött létre?
– Döbrei Dénes felhívott, hogy bontják a Zorka egykori vegyiművek épületét. Kimentünk, körülnéztünk, majd apám (Tolnai Ottó) írt egy kis történetet, ami jó improvizációs alapnak bizonyult. A romlás virágai a privatizációról szól, azaz hogyan lettek aprópénzért elmagánosítva a gyárak, a munkások pedig megalázva és elbocsájtva. Ez a film zéró költségvetésből készült, úgy gondoltam, ha egy ilyen témáról forgatok, képmutatás lenne politikusoktól kérnem pénzügyi támogatást. A romlás virágai, mintegy félórás kis film, és a barátaim közreműködésével jött létre. Eredetileg is így terveztem, azt mondtam, aki akarja, tartson vele. A többiek benne voltak.
Milyen a filmkészítés helyzete Vajdaságban és Szerbiában?
– Vajdaságban elég kevés film készül, pláne magyar. Nagyon jó viszont, hogy létrejöttek filmműhelyek, Magyarkanizsán és Zentán, ahol a fiatalok nagyszerű, főleg dokumentum- és kisjátékfilmeket készítenek. Ez értékes munka, mert feltérképezik maguk körül az életet. Ugyanakkor a szerb film fellendülőben. Új generáció jelent meg, több alkotó is, akik munkáit nagyfesztiválokon mutatnak be. Ami ennél is jelentősebb, hogy új filmes nyelven szólalnak meg, újdonságok hoznak a filmekbe, saját történeteket dolgoznak fel, és ami a legfontosabb ezeket a közönség is szereti. Igazi európai filmet készítenek, nem az amerikaiakat próbálják utánozni, amit a magyarországi filmekre szinte ráerőltetnek. A szerb film Európa egyik legérdekesebb terepe és komoly jövő elé nézhet, ha a kultúrpolitika felismeri és támogatja.
Dédelgetsz-e újabb filmterveket?
– Sok tervem van, de ezeket egyre nehezebb megvalósítani. Egy dokumentumfilmen gondolkodom, amelyhez kapcsolódna egy színházi előadás is. A menekültekről szólna, akik az erdőkben bujkálnak. Ezen kívül van két játékfilm forgatókönyvem, amelyekkel megpróbálok pályázni. Mi lesz a sorsuk, még nem tudom.
Kreatív és tettre kész rendezőként, mennyire érzed frusztrálónak a filmkészítés ellehetetlenítését?
– Megalázónak és nehéznek érzem, de nem panaszkodom, mert valahogy mégis készíthettem játékfilmeket. Gyönyörű lenne, ha folytathatnám, de ez egy harc.
