A Cinema City helyszíne (Ótos András felvétele)
Több mint harmincötezren voltak kíváncsiak a kínai negyedben is jól teljesítő nyolcadik Cinema City filmfesztiválra Újvidéken. A több mint hetven filmet felvonultató rendezvény vasárnap éjfélkor ért véget, amikor is kihirdették a három kategória nyerteseit. A hazai filmek közül a zsűri a Senki gyermekét jutalmazta fődíjjal. A Fresh Danube Films kategória nyertese Ujj Mészáros Károly és filmje, a Liza, a rókatündér. Az Up to 10000 Bucks kategóriában pedig Tolnai Szabolcs A romlás virágai című harmincperces alkotása vitte a pálmát.
Méltán nevezhetjük magyar sikertörténetnek a nyolcadik Cinema Cityt, bár a fődíjas hazai filmnek sem kell szégyenkeznie. „Az év egyik legkiválóbb szerb alkotása” – írtuk néhány nappal ezelőtt, és a Karpo Godina–Kaša Karvan– Alesandro Groplero összeállítású zsűri is hasonlóan vélekedett a Senki gyermekéről. A hazai filmek közül valószínűleg illendőségből kellett különdíjban részesíteni a Panama című kvázithrillert. Ugyanúgy különdíjjal jutalmazták a Senki gyermeke tizenöt éves főszereplőjét, Denis Murićot, valamint a Panama Jovana Stijoljkovićát és a Barbárok című tinédzserdráma főhősét alakító Željko Markovićot. A Barbárok egyébként az innovációért járó különdíj és a középiskolásokból álló zsűri elismerésének nyertese is.
A Fresh Danube Films programjából a közönség köreiben is napok óta ott forog a Liza, a rókatündér címe mint legnépszerűbb alkotásé. A Cineuropa fődíját Ujj Mészáros Károly rendező e-mailben köszönte meg. Különdíj illeti a kategóriában A meztelen sziget című dokumentumfilmet, amely természetesen Goli otokról szól.
Az Up to 10000 Bucks az „olcsó” filmek kategóriája, vagyis azon alkotásoké, amelyek nem nagy büdzséből készültek. „Tolnai Szabolcs a némafilm nyelvének és a köztes felirattáblák használatával küld egyértelmű politikai jelzést, vizuálitásban gazdag alkotásában a társadalom koszhadt realitása csodás díszletté válik” – áll a zsűri értékelésében, amellyel a kategória nyertesévé avatja A romlás virágait.
A fesztivált a szervezők ebben az évben nem csupán fizikailag helyezték új terepre, hanem az ideológiáját is megváltoztatták: a csupa első- és másodfilmes alkotókból összeválogatott rendezvény hazai és európai összképet ad a fiatal filmkészítők gondolkodásáról. A stílusok váltakozók, a témák különbözők, ám egy valami közös.
E sorok szerzője ennyi idő alatt ennyi remény- és célvesztett fiatalról szóló filmet még sosem volt kénytelen végignézni. A pespektíva teljes hiánya, önértékelési problémák vagy épp önmarcangolás, kétség és megakadás jelzi ezeknek a fiataloknak az útját, olyannyira, hogy az ember már-már a másik oldalra áll, és azt mondja: ennyire nem sötét a helyzet. (Dehogynem, de az ember bizonyos mennyiség után akkor is megálljt parancsolna.)
Ugyanúgy érvényes ez a hazai Barbárok, a Panama vagy akár a leglimonádébb Kis Budo, mint a francia Egy ifjú költő, a román Egy kötelességtudó lány önarcképe vagy az orosz Reménykombinát című filmek főszereplőire. Ezeknek a fiataloknak legritkábban a szüleikkel van konfliktusuk – sokkal inkább zavarja őket az általános társadalmi elvárás vagy akadályoztatottság, amelynek viszont már szinte egyikük sem megy neki. Az újat hozó lázadásnak ezek a srácok és csajok még a lehetőségét sem fedezik fel.
Az elveszett gyerekek fesztiválja volt ez, és bármilyen minőségi is volt a minden este telitömött rögtönzött szabad- és zárttéri mozik repertoárja itt, a kínai negyedben, jó szájízt nem hagy maga után.
