Kedden a versenyprogram keretében, de versenyen kívül láthattuk Wim Wenders új filmjét, amelynek címe Everything Will Be Fine. Mindenképpen különlegességnek számított, hogy ezzel első ízben került sor 3D-s alkotás bemutatására a palicsi Szabadtéri színpadon.
A kultikus rendező filmjét a Koza című szlovák–cseh film előzte meg, amely versenyfilmként kapott helyet a fő programrészben. A film főszereplője Peter Baláž Koza, egykori olimpiai bokszoló, aki egzisztenciális gondokkal küzd, akárcsak a szlovákiai roma közösség nagy része. A filmfesztiválon jelen volt Ivan Ostrochovský, a film rendezője, akinek idén három filmjét is megtekintheti a közönség az idei filmfesztiválon. A Kozára fókuszálva a rendező kitért a szerepválogatásra is:
– Láttam olyan filmeket, amelyekben hivatásos színészek játszanak ökölvívókat és alakításuk nem volt meggyőző, sőt egyenesen nevetséges. Mindenképpen a hitelességre törekedtem, így inkább amatőr szereplők felé fordultam, kezdve a főszereplőtől, Kozától, akit régóta ismerek. Nagyon szerettem volna a történetét bemutatni Európának, ez hajtott arra, hogy filmet készítsek. Koza helyeselte és a forgatókönyv is tetszett neki. Ez a film persze nem változtatta meg az életét. Roma gyerekeket edz, kap némi támogatást, de a költségei nagyobbak, így továbbra is arra kényszerül, hogy pénzért bokszoljon. Nagyon fontosnak tartjuk bemutatni azokat, akik a lét peremére szorultak – fejtette ki a rendező.
A Párhuzamok és ütközések programrészben vetítették a The Gulls (Sirályok) című orosz alkotást. A film az Oroszország délnyugati részében található Kalmykiában (Kalmükföldön) lett forgatva, amire nem volt példa az elmúlt harminc évben. A fesztiválon jelen volt a film rendezője Ella Manzheeva, aki szerint filmje a lélek erejéről és szabadságáról szól:
– A film főszereplője Elza, aki nagyon erős személyiség. Olyan, mint egy modern harcos, ég benne a harci szellem. Mégis meginog, amikor elbizonytalanodik. A film arra mutat rá, hogy éreznünk kell lelkünk szabadságát. Sehol sem lehetünk boldogok, amíg nem találjuk meg önmagunkat. Főhősünknek ez végül sikerül. Kalmükföldön nagy erős lelkületű nők élnek. Az odavalósi polgárok harcolnak identitásuk megőrzéséért, hiszen ott tartanak, hogy elvesztik a gyökereiket, a kultúrájukat, mert a nyelvüket sincs hol tanulniuk. Az idősek még beszélik a tradicionális nyelvet, de a fiatalok már főleg csak oroszul szólalnak meg. Az orosz kormány tesz intézkedéseket, hogy a hagyományok tovább éljenek, de nagyon nehéz változtatni a helyzeten. Beszélnünk kell az orosz nyelvet, mert hagyományos nyelvünkön csak Kalmykiában kommunikálhatunk, főleg már csak idősekkel, máshol nem értik meg – hallottuk a rendezőtől.
A Sirályok főszereplője, Evgeniya Mandhieva, valójában modell, több világszerte ismert divatcégnek dolgozott, a filmforgatás azonban komoly kihívás elé tette, hiszen kemény felkészülésben volt része:
– Modell vagyok, az első probléma az volt, hogy nem úgy nézek ki, mint egy falusi lány, aki keményen dolgozik a megélhetésért. A rendező ezért elrendelte, hogy álljak munkába. Választhattam a konzervgyár és a pékség között. Utóbbi mellett döntöttem. Egy hétig éjjeli váltásban dolgoztam, 22 órától, reggel 8-ig, három nővel és egy férfival. Mindig is megbecsültem a pékeket, de a saját bőrömön tapasztalva ébredtem rá, hogy valójában mennyire nehéz a munkájuk. Több mint ezer kenyeret sütöttünk, a legnagyobb élmény az volt számomra, amikor kisült az első kenyér, amit készítettem, a legnehezebb pedig, hogy nem fedhettem fel a kilétemet. Márpedig akikkel dolgoztam, barátságosak voltak velem és sokat segítettek – mesélte a főszereplő.
Hangverseny a filmfesztiválon
A zene és film kompatibilis egymással – erre jutottak a filmfesztivál szervezői és az Electe Egyesület, így idén hangversenyeket is beiktattak a fesztivál programjába. A városháza dísztermében tegnap Branka Parlić és Nataša Penezić fellépésére került sor. Branka Parlić repertoárján Philip Glass művei is szerepelnek. Az amerikai zeneszerző filmzenéket is írt egyebek között a The Hours (Az órák) című filmhez:
– Azt mondják, hogy a zene képeket ébreszt, amikor viszont zongorán játszok, nem jelennek meg előttem konkrét képek. Ez alól kivétel Philip Glass Az órákhoz írt zenéje. Amikor azt játszom, a filmből jelennek meg előttem képek – mondta Branka Parlić.
