A filmnézés családi program is lehet (Molnár Edvárd)
A Párhuzamok és ütközések programrészben, versenyen kívül láthattuk a Bez stepenika (Lépcsők nélkül) című szerbiai filmet, amelynek e fesztiválon volt a premierje. A rendező, Marko Novaković szerint ez így pont jó, hiszen kellemes élmények fűzik a filmfesztiválhoz: első díját épp itt kapta debütáló filmjéért. A Bez stepenika valamelyest emléket állít Vlastimir Đuza Stojiljkovićnak, a film főszereplőjének, aki 86 évesen pont aznap hunyt el, amikor elkészült a film. Kollégájáról Renata Ulmanski színésznő emlékezett meg:
– Alig tudtam rendesen megnézni a filmet, képtelen voltam összpontosítani, állandóan Đuza életének utolsó filmjeleneteire figyeltem. Hálás vagyok a rendezőnek, hogy kiváló színászkollégámnak, e jóságos, kicsit csendes, de igaz embernek méltó emléket állított. Szép filmet készített, ez a film számomra a szépség elismerése – mondta a színésznő.
Gondolatait a film emocionális töltetéről Marko Novaković osztotta meg az újságírókkal:
– Úgy vélem, hogy minden művészi alkotásba valamiképp beékelődik. Amibe nincs beleszőve legalább egy kis érzelem, az nem is érintheti meg az embereket – mondta a rendező.
A versenyprogramban vetítették a The Brand New Testament (Legújabb Szövetség) című belga–francia–luxemburgi filmet. A fesztiválon az alkotás két szereplője Didier De Neck és Marco Lorenzi volt jelen:
– Úgy tudom, hogy az idei fesztivál az Európai álom szlogent kapta, a filmünk valahol erről is szól, és mindenképpen a szeretetről, a szeretet utáni vágyról – hallottuk Dider De Necktől.
A filmben Marco Lorenzi egy hajléktalant alakít és habár ez nem így van a valós világban, mégis azonosulni tud a kilátástalan sorsú emberekkel:
– Olyan helyen élek, ahol sok a hajléktalan. Látom őket, megfigyelhetem az életüket, így bele tudom élni magamat a helyzetükbe. Nagyon megtetszett a film története, épp azért, mert a hétköznapi emberekről és a szeretetről szól. A szeretet mindennek a közepe, fő hajtóerő, és ez a filmre is vonatkozik. A film ezen kívül arra is emlékeztet, hogy a halálunkig még változtathatunk a dolgainkon. Valamit még másképp csinálhatunk – fejtette ki Marco Lorenzi.
Moldávia, 2009
A Párhuzamok és ütközések programrészben bemutatott What a Wonderful World (Milyen csodálatos világ) moldáviai alkotás a rideg valóságba zökkenti vissza a nézőt. A film igaz történetet dolgoz fel, főszerepben Igor Babiakot láthatjuk, aki részt vett a 2009-es moldáviai tüntetéseken. Akkori élményeit most kamerák előtt élhette újjá, és tette ezt bármilyen honorárium nélkül:
– Moldávia lakossága megoszlik: egyik fele Európával, a másik pedig Oroszországgal tartana. Ettől érezhető feszültség az országban. A kormány Európa felé menne. Egy éve annak, hogy útlevéllel legfeljebb három hónapra Európába utazhatunk, de nem vállalhatunk ott munkát. Ami a filmkészítést illeti, ezen a területen sem mennek simán a dolgok, de optimistának kell lenni. Ez a film egy ember történetét mutatja be. Nem volt reklámja, mert egyesek úgy vélik, politikai indíttatásból és irányítással készült. A kormány egyébként is népben gondolkodik, nem foglalkozik egyénekkel. Moldáviában kevés film készül, jobb esetben évente egy. Alkotásunkat emiatt szeretnénk minél több országban bemutatni, a figyelemfelkeltés végett – hallottuk a film főszereplőjétől.
Film a háború értelmetlenségéről
Ma, pénteken 18 órától, a Jadranban a Párhuzamok és ütközések programrészben versenyen kívül vetítik a Most na kraju sveta (Híd a világ végén) című horvát–szerbiai–francia, valamint bosznia-hercegovinai koprodukcióban készült alkotást a szabadkai születésű Branko Ištvančić rendezésében. A rendező elöljáróban bemutatta az alkotást:
– A film egy regény alapján készült, üzenete univerzális: a háború értelmetlenségére mutat rá. Arra, hogy mindegyik oldal megsínyli. A filmmel főleg a háborús helyzet komplexitására igyekeztem rámutatni – hallottuk a rendezőtől.
