Pomogáts Béla irodalomtörténész előadásai nem csak tudásanyagban gazdagok, de szellemesek is
A Szabadkai Városi Könyvtár és a Kosztolányi Dezső Napok Szervezőbizottsága által szervezett rendezvénysorozat keretében tegnap sor került a hagyományos tudományos tanácskozására. Köszöntőt Mihályi Katalin, a Kosztolányi Dezső Napok szervezőbizottságának a tagja mondott:
– A Kosztolányi-kultusz Szabadkán nem a Kosztolányi-napokkal kezdődött. Köszönet illeti ezért elsősorban Dévavári Dér Zoltán szerkesztőt, a város művelődési életének elhivatott szervezőjét, aki publikációkkal, emlékesetek révén tette tiszteletteljessé, ugyanakkor izgalmassá a Kosztolányira való emlékezést. Egyik-másik ilyen rendezvénybe a család még élő tagjait is bevonta. Köszönet illeti Horváth Emma tanárnőt, a Csáth Géza Művészetbaráti Kör vezetőjét, és a húsz évvel ezelőtt elhunyt Varga Lakatos Gizellát, aki 1976-ban megalakította a Kosztolányi szakközépiskolai önképzőkört. 1991-től nagyobbá, ünnepélyesebbé vált a Kosztolányira való emlékezés. A gimnáziumban levő Kosztolányi-emléksarok, majd a Kosztolányi-emlékszoba, az 1993-ban a gimnázium falára került emléktábla kiharcolása is elsősorban Varga Lakatos Gizella érdeme volt, akárcsak a tanácskozással egybekötött Kosztolányi Dezső Napok elindítása ugyanebben az évben. Segítői is akadtak, elhivatott magyartanárok, egyebek közt Hózsa Éva. Mindenképpen meg kell említeni Bányai Jánost, az Újvidéki Magyar Tanszék tanszékvezető tanárát, valamint Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténészt, aki szintén az indulástól segítette a szervezőket. E színvonalas tanácskozásnak pedig a kezdetektől a könyvtár adott otthont – hallottuk Mihályi Katalintól.
Az MNT nevében Petkovics Márta, a Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának a tagja köszöntette a rendezvény résztvevőit:
– A Kosztolányi-napokon emlékezünk, játszunk, tanulunk, okulunk. Mindezt egy olyan helyiségben, ahol maga Desiré is járt. Ha egy rendezvény 25 éve létezik, annak jelentősége van. Köszönet jár ezért a szervezőknek, a könyvtár munkatársainak, amiért nem hagyják elveszni. Manapság, amikor olvasóvá nevelni óriási kihívást jelent, amikor a könyvet más formában tartják az olvasók a kezükben, még fontosabb ragaszkodni a múltunkhoz. A nyelvművelésről, a nyelvtanról, az anyanyelvről való elmélkedés gyakran jelent meg Kosztolányi esszéiben. A magyar szavak szépsége, a hagyományok fontossága, a más nyelvekkel való együttélés dicsérete, az egymás iránt való tisztelet, a mások nyelvének és kultúrájának elfogadása is mind olyan téma, amelyet Kosztolányi érintett az opusában. Feladatául tartotta a jó irányba való terelést. Most, Kosztolányi szellemiségével, a szervezők és ez a rendezvény viszi tovább azokat az értékeket, amelyeket ő és művei képviselnek – mondta egyebek közt Petkovics Márta.
A továbbiakban dr. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész, a szervezőbizottság tiszteletbeli elnöke osztotta meg az egybegyűltekkel ünnepi gondolatait:
– Az elmúlt két és fél évtizedben volt amikor a Magyar Tudományos Akadémia vagy a Magyar Írószövetség képviseletében hajtottam fejet a város nagy szülöttének emléke előtt, de elsősorban a saját kedvemre kerestem fel annak az írónak a szülővárosát, akinek a műveit kisdiák korom óta mindig szeretettel és áhítattal vettem kezembe. Gimnáziumi éveim során tapasztalhattam, hogy Kosztolányi keresztény költőként lett elkönyvelve. Nem véletlenül, hiszen a legfontosabb keresztény értékek és morális követelmények, a felebaráti szeretet, a közösségi szolidaritás egész életművét bevilágítja. Kosztolányi emberi alakjával és írói munkásságával tehát igen fiatalon kerültem kapcsolatba. Magam is rájöhettem arra, hogy ennek az életműnek a végső üzenetét a szolidaritás, a jó szándék, a krisztusi értelemben jelentést kapott szeretet határozza meg. Szabadka szülötte valóban keresztény költő volt – hangsúlyozta Pomogáts Béla.
A rendezvény folytatásaként budapesti Kosztolányi-kutatók előadásait hallhattuk. Dr. Arany Zsuzsanna, a Kosztolányi Dezső élete című életrajzi nagymonográfia szerzője a Kosztolányi-életművel kapcsolatos kutatómunkáról és általában az életrajzi műfajról tartott előadást:
2004-től folytattam kutatásokat és közben számos cikk állt a rendelkezésemre. Az életrajz megírásakor a fő kihívás az volt, hogy a forrásanyagokat hogyan tudom egységes narratívává összeállítani. Időnként hipotéziseket is meg kellett fogalmaznom, amikor nem állt a rendelkezésemre kellő mennyiségű információ, de előfordult az is, hogy újra kellett gondolnom vagy írnom bekezdéseket, mert újabb forrásokra bukkantam – hallottuk Arany Zsuzsannától.
Dr. Gintli Tibor, az ELTE Modern Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke tanára, Kosztolányi és Ady költészetfelfogásának összefüggéseire hívta fel a figyelmet:
– Közismert Kosztolányinak az Ady-életműhöz való igencsak kritikus viszonya. Ennek nyomán elterjedt az a nézet, hogy a két szerző költészetfelfogása teljesen ellentétes egymással. Ezt a megközelítést nem óhajtanám egészében cáfolni, de véleményem szerint Kosztolányit elsősorban azért irritálta az Ady-féle költői beszédmód, mert a két lírafelfogásnak vannak közös pontjai. Ez pedig a költészetnek a végtelenség kontextusába, egyfajta transzcendens kontextusba helyezése, azonban ennek módja tekintetében a két szerző radikálisan különböző viszonyulást választott – véli Gintli Tibor.
A szabadkai közönség ismerhette meg elsőként dr. Kolozsy-Kiss Eszter Kosztolányi és Japán címmel tartott előadását, bemutatta a most megjelent Japán versek című kötetet, amely Kosztolányi japán versfordításait tartalmazza. Ezt Kolozsy-Kiss Eszter rendezte sajtó alá, ő írta a tanulmányokat és látta el jegyzetekkel:
– A kötetben az összes, azaz 203 Kosztolányi által fordított japán vers szerepel. Japán szakon végeztem Budapesten, 1999-ben megjelent egy könyv, amelynek a címe Kínai és japán költők. A kötet tartalmazza Kosztolányi japán és kínai versfordításait, viszont a végén egy 1933-ban, a Nyugatban megjelent előszót adnak közre, mindenféle változtatás nélkül, és ott a japán nyelvet illetően sok hiba van. Kosztolányit érték és érik a mai napig is vádak, miszerint a közreadott fordításai nem is fordítások, hanem saját versek. Úgy alakult az életem, hogy évekig Japánban élhettem és ott is kutattam folyamatosan, mert érdekelt ez a rejtély – tudtuk meg Kolozsy-Kiss Esztertől.
