Major Nándor kritikus, esszéista és politikus Utcasarkon, ha hátranézünk című könyve nemrégiben jelent meg. Bányai János a következőképpen vélekedett róla: A kötet változatos szövegeket tartalmaz. Hosszabb elbeszéléseket meg negyvenöt rövid történetet, amiket az író kisnovelláknak mond. Ezekben rövidre fogott, alig néhány mondattal érzékeltetett történetet ad elő a szerző, és bennük a humor is előfordulhat. A hosszabb elbeszélésekben sohasem a lelki történéseket mondja, hanem a valóság látszatát kelti… Az idén 85. születésnapját ünneplő írót felkerestük belvárosi lakásában, megkértük, beszéljen a kiadványról, magáról…
– A könyvben nyolc elbeszélés szerepel, harminc-negyven évvel ezelőtt írtam őket. Csak némelyiket közöltem akkor, a többit a fiókomban őriztem. Közülük egyik-másik nemrég az Élet és Irodalomban látott napvilágot. Szerintem a hősök lelkileg is megnyilatkoznak bennük. Hiszen lelki megnyilatkozás nélkül bábok maradnának. A kisnovellákat talán inkább karcolatoknak kellene neveznem. Igen, azok voltaképpen karcolatok.
Fiatalabb éveiben szépirodalommal foglakozott, majd politikai esszéket, tanulmányokat jelentetett meg. Most ismét egy szépirodalmi műve jelent meg, kisnovellák. Miért szereti, miért tartja fontosnak egyiket és miért a másikat?
– Fontos volt számomra, hogy a kettőt mindig különválasszam. Amikor politikai pályán működtem, sohasem foglalkoztam szépirodalommal. De íróként éltem. A politikai pályán is írással kerestem meg a kenyeremet, sohasem szóbeli agitációval. Életem egy szakaszában nap mint nap politikai helyzetértékeléseket írtam, s azokat nemcsak hazai, hanem külföldi lapokban is közöltem. Erősen elleneztem Milošević politikáját, annak mibenlétét, meg azt, ami utána következett, több könyvben prezentáltam. A szépirodalomban is meg a politikában is voltaképpen az alkotás lehetőségét láttam, az vonzott bennük.
Mikor érzi szükségét a szépirodalmi mű publikálásának, és mikor a politikai esszének?
– Mikor melyikkel foglalkozom, aszerint érzem szükségét a publikálásuknak. A politika igen dinamikus diszciplína, most már aggastyán vagyok, ma már képtelen vagyok alkotóan foglalkozni vele. Minden tiszteletem más aggastyánoknak, akik még ebben a korban is boldogulnak vele.
Irodalmi munkássága szempontjából milyen periódusokra osztja az életét, a
politikai események, történések hogyan hatottak erre?
– Sajnos az irodalmi munkásságom nem olyan intenzív, s nem is olyan igényes, hogy periódusokra lehetne osztanom. Ez nem a politikai események hatására alakult így.
Kik a kedves írói, íróbarátok?
– Rengeteg kedves íróm van szép kis könyvtáramban. Elsőnek talán William Faulknert említeném. Legutóbb A hang és a téboly című regényét olvastam újra. De szeretem Robert Musilt is, akinek A tulajdonságok nélküli ember című regényét ajánlom figyelmébe mindenkinek. Magyar kortársaim közül leginkább Mészöly Miklós műveit szeretem. Hosszú éveken át barátkoztunk. A drámaírók közül Tennessee Williamst kedvelem. Kiemelném a Vágy villamosa és a Macska a forró bádogtetőn című munkáit. Valamikor nagyon népszerűek voltak. A mai olvasónak sajnos már keveset mondanak. Íróbarátok? Már csak egy van: Németh István.
Mit olvas szívesen?
– Mindent, ami a kezembe kerül. Pillanatnyilag Deborah S. Cornelius Magyarország és a II. világháború című, igen tanulságos, felettébb vaskos könyvét olvasom. Alig pár napja fejeztem be Ungváry Krisztián Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban, 1941–1944 című, ugyancsak vaskos és még tanulságosabb könyvét.
Milyennek látja a vajdasági irodalmi termést?
– Sajnos nincs betekintésem a legújabb – tavalyi – vajdasági termésbe. A vajdasági szerzők közül legutóbb Danyi Zoltántól olvastam A dögeltakarító című könyvet. Több ismerősömnek a figyelmébe ajánlottam.
