Szombaton a Zentai Alkotóházban tartották Tóth Krisztina szerzői estjét az Irodalmi találkozások sorozat keretein belül Hazaviszlek, jó? címmel. A neves és népszerű, számos díjjal kitüntetett budapesti költő és prózaíró beszélgetőtársai Patócs László és Kelemen Emese kritikusok voltak.
Patócs bevezetőjében kijelentette, Tóth Krisztina egy-egy kötetének megjelenése mindig ünnep és esemény. Ugyanezt érezhette a zentai közönség is az idelátogatásáról: amikor negyed órával a rendezvény kezdete előtt megérkeztünk a helyszínre, a művész már javában dedikált, és pillanatok alatt el is kelt az összes magával hozott kötet – a felolvasásokhoz már kölcsönözni volt kénytelen a közönségtől.
Tóth Krisztina első kötete, a Radnóti Miklós-emlékéremmel jutalmazott Őszi kabátlobogás éppen a magyarországi rendszerváltás évében, 1989-ben jelent meg. Az est első témája ezért a rendszerváltáskor induló írónemzedék volt, melyről az est vendége kifejtette, ők 1989 előtt röhögtek az úgynevezett hivatalos irodalmon, ugyanakkor nem igazán hittek abban, hogy bármit is képesek lennének változtatni a fennálló helyzeten. 1990-től 1992-ig ösztöndíjasként Párizsban tartózkodott, és csak hazatértekor lepődött meg kellemesen a rendszerváltás utáni magyarországi életen, a pezsgő Budapesten. Szép korszakként élte meg az első néhány évet. 2014-es, Pillanatragasztó című prózakötete a rendszerváltás utáni 25 évet írja le 25 kisprózában, amit az ez alatt az idő alatt született több mint 100 tárcanovellából válogatott. Elmondása szerint írásaiban sok önéletrajzi elemet használ fel, de még ennél is jellemzőbb forrása a tömegközlekedésen szerzett élményhalmaz, mivel folyamatosan nyitott füllel utazik, figyeli az embereket, akik beszélgetés, különösen telefonálás közben úgy viselkednek, mintha senki idegen nem hallaná őket.
Ezt követően Tóth Krisztina mesélt a tárgyakhoz való különleges kapcsolatáról: nagyon ragaszkodik hozzájuk azon túl is, amikor már elvesztették eredeti funkciójukat; összegyűjti őket, dobozolja, felcímkézi és a garázsban tárolja. Úgy érzi, mindegyikük egy-egy sztorit őriz, ezért válik meg nehezen tőlük. Tulajdonképpen történeteket gyűjt tehát.
A jelen oktatási rendszer is szóba került, hiszen gyakorló anyukaként, rendhagyó irodalomórákat tartó művészként is kapcsolatba kerül az iskolákkal. Úgy érzi, a mai tanárok „be vannak oltva” a kortárs költészet ellen, a verset tévesen, elvont dologként értelmezik – amit azért is furcsáll, mert úgy vette észre, a többi művészeti ágban, a képzőművészetben például különösen, nyitottak az újra. Viszont a ma 18 éves fia iskoláiba a kezdetektől rendszeresen hordta be kollégái (például Lackfi, Varró) köteteit, ám egyetlen nyilvános iskolai műsorban sem köszöntek vissza a verseik, mindig csak a „klasszikusokat” szavalják ilyen alkalmakkor.
Az est második felében, egy rendkívül kacajfakasztó tárcanovella felolvasását követően, Krisztina gyermekkönyveiről mesélt, amelyek közül az első a kisfiának írt verseiből állt össze. Sok év elteltével az örökbe fogadott kislánya esetében ugyanez megismétlődött. Olyan, a műfajban rendhagyónak számító témák is felbukkannak ezekben a könyvekben, mint egy anyuka rákos megbetegedése, az örökbefogadás, esetleg egy megfázás ihlette mese, melynek két fika a főszereplője... A fogadtatásuk vegyes: vannak rájuk nyitott szülők is, mások elmarasztaló üzeneteket küldenek. De nyilván az számít elsősorban, hogy a gyerekek hogyan fogadják őket.
Az utolsó témakör a szociális érzékenység, illetve a szegénység ábrázolása volt, melyről az író azt vallja, „ők mi vagyunk”. Bármelyikünk kerülhet ilyen helyzetbe, tehát csakis belülről és nem leereszkedően szabad ábrázolnunk. Ő mindig is azonosult a „páriákkal”, egyébként is azt gondolja, ott történnek a fontos dolgok, ahol a veszteség megy végbe.
Az est végén még két verset is meghallgathattunk a szerző tolmácsolásában.
Karcolás a szépségen
A hétvégén Vajdaságban vendégeskedő budapesti író, költő, műfordító, Tóth Krisztina pénteken este a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtárban is bemutatkozott. A szerzővel Harkai Vass Éva, költő, egyetemi tanár beszélgetett. A beszélgetésben hangsúlyos szerepet kapott a gyerekirodalom, a gyermekeknek szánt művekben megbúvó nevelői szándék, amelyek megjelennek Tóth műveiben, többek között az Orrfújós mese, A lány, aki nem beszélt, vagy éppen az Anyut megoperálták című kötetben. Mindehhez hozzátartozik az a tény, hogy a szerző gyakorló anyuka, akinek műveiben folyamatosan megjelenik a valóság, a mindennapi dolgok. Tóth Krisztina verseinek tárgyalásakor szintén szóba kerültek a hétköznapi dolgok, a mindennapi élet kifejezései, amelyek depoetizálják a műveket. Tóth költészete Harkai Vass szerint nehezen behatárolható, egyfelől mintha az esztétista-nyugatos-újholdas hagyomány lenne, ám a már említett depoetizáló jelenségek miatt folyamatosan karcolások keletkeznek a szépségeszményen. Ezt követően szóba kerültek az újraírások, és Tóth Krisztina megosztotta a résztvevőkkel a 32. születésnapjára írt József Attila átiratát, majd később Weöres Sándor Bóbita című versének újraírt változatát. Tóthnak az idén jelent meg legújabb verseskötete Világadapter címmel; a beszélgetés során azt is megtudtuk, hogy mit is jelent a könyv címe, és arról is szó esett, hogy a szerző vidámsággal, derűvel tud beszélni a legszomorúbb dolgokról is, verseit többek között a poétikai megoldások teszik üdévé. Tóthnak igen jelentős a prózai munkássága is, több olyan kötete is megjelent, ami novellákat, tárcaszerű, novellaszerű kisprózákat tartalmaz; emellett Akvárium címmel egy regénye is megjelent, amely a kortárs magyar próza azon vonulatába illeszkedik, amely újra beemelte irodalmunkba a szegénység témáját. Tóth Krisztina regényéről annyit mondott, hogy már régóta szeretett volna egy regényt írni a második világháború után a városba költözött szegény sorsú zsidókról, és mielőtt még elkezdte volna írni, már tudta, hogy Akvárium lesz a címe. A regénnyel kapcsolatban felmerült az is, hogy mi a valóság és mi a fikció, de a szerző kifejtette, hogy egy író bármit meg tud írni, ha kellő alapossággal kutatja tárgyát, és nem feltétlenül kell a személyes tapasztalataira támaszkodnia. A rendezvényen közreműködött az Aurora Beszédművészeti Műhely tagja, Bencsik Bertalan.
