Kedden délután a Zentai Alkotóházban bemutatták a 2015. évi Gion Nándor Ifjúsági Regénypályázat díjnyertes alkotását, Fehér Miklós Fekete normalitás című kisregényét. A szerzővel Dancsó Andrea és Szögi Csaba beszélgettek.
Fehér Miklós első kötetének összes példánya a megjelenés után néhány hónap alatt elkelt – nem csoda, hiszen a szerző egyedi, üde hangon szólal meg, tovább gazdagítva a fiatal vajdasági íróknak az utóbbi időben igencsak színes palettáját. Fiatalokról szól (nem kizárólag) fiataloknak, ráadásul olyan témákról – többek között a depresszióról, a kilátástalanságról –, melyek mindannyiunkat foglalkoztatnak, és teszi ezt olyan módon, hogy felvillantja az alagút végén a halványan pislákoló fénysugarat.
Miklós mesélt pályafutásának kezdeteiről, a gimnázium második osztályától a Hét Napban és a Képes Ifjúságban végzett újságírói munkájáról, és arról, hogy a publicisztikai tapasztalat hogyan segítette őt a szépirodalmi tevékenységében, és vice versa. Mivel a kisregény önéletrajzi elemeket is tartalmaz, megtudhattuk, az írás mint terápia hogyan segítette őt át életének egy nehezebbik szakaszán. A Fekete normalitást titokban kezdte írni, először novella kerekedett belőle, de később egyre „hízott” a mű – olyannyira, hogy például a második kiadásban is szerepel egy új fejezet, és a szerző még most sem tartja teljesen lezártnak a munkáját.
A kisregény magában is figyelemreméltó alkotás, ám Kincses Endre illusztrációi még teljesebbé teszik a befogadás élményét – méltán kapta meg hát a kötet a 2016-os év legszebb gyermek- és ifjúsági könyv díját.
