Az internet feltalálása és közkinccsé tétele egy olyan útra terelte az emberiséget, amely gyökeresen változtatta meg ügyintézését, kapcsolattartását és fogyasztási szokásait. Az élet egyszerre lett egyszerűbb, gyorsabb, nyitottabb. Számtalan tanulmány és szakirodalom szól erről az izgalmas korszakról, de kevesen írtak a kultúrára, művészetekre gyakorolt hatásáról. Ezt a rést igyekszik pótolni Szűts Zoltán nemrég megjelent könyve, A világháló metaforái.
Az eddig ismert médiumok folyamatos digitalizálása mára természetesnek tűnik. Az írott sajtó a hálóra költözött, a rádiós és televíziós adások online is elérhetőek: a streamelésnek köszönhetően élőben követhetjük figyelemmel kedvenc műsorainkat, vagy később vissza is nézhetjük őket. A nyugati országokban az internet lassan átveszi a vezető médium szerepét. Főleg a fiatalok használják gyors tájékozódási forrásként a netet, és fel sem merül bennük, hogy a legfrissebb hírekről a reggeli napilapból vagy az esti híradóból szerezzenek tudomást. A YouTube-nak köszönhetően bárkiből tudósító válhat: a mobiltelefonnal készült videók HD minőségben is képesek mozgóképet rögzíteni.
Arról, hogy hogyan vált a médiafogyasztási szokások vezető médiumává az internet temérdek hír, tudományos értekezés, piackutatási jelentés és szakirodalom áll rendelkezésünkre. Ám keveset szólnak arról, hogy mennyiben változtatta/változtatja meg kultúrafogyasztásunkat. Szűts Zoltán ezt a jelenséget mutatja be és vizsgálja A világháló metaforái című kötetében.
Művében alaposan körüljárja a digitális olvasás témakörét, a képernyőről történő olvasás és e-book-ok milyenségét, a hipertextuális művek esztétikáját, a közösségi tartalom létrehozást, bemutatja az online és digitális könyvtárakat, kitér a nyomtatásban is megjelenő folyóiratok online verzióira, amelyek paradigmaváltást hoztak az újságírásban, a napi sajtó, illetve magazinok olvasásában. Vizsgálja a szerzői joggal kapcsolatos problémákat és a copy-paste jelenséget. A közösségi média és a blogolás mellett sem megy el szó nélkül, amely a tartalom létrehozásának egy új, fiatal ága.
Az elmúlt pár évben két igen erős párt feszült egymásnak: az egyik fél körömszakadtáig védi a nyomtatott, fizikai formát öltő könyv olvasásának pótolhatatlanságát, míg a másik az egekig magasztalja az E-Ink alapú könyvolvasók előnyeit. Amerikában egyre több kiadó tér át a digitalizált forgalmazásra, és az olvasók fele e-bookon, másik fele tableten olvas. A táblagépek érdekessége, hogy olyan funkciók is elérhetőek rajta (internet, multimédiás tartalmak), amelyek a könyvolvasókon nem. Az elektronikus papírváltozat áll szemben a háttérvilágítású digitális kijelzővel, amely viszont lehetőséget ad a színes kijelzőre optimalizált, új, interaktív műfajok létrehozására.
Számos értekezés foglalkozik azzal, hogy az interneten elérhető tartalmak, tudás milyen súllyal esnek latba a szerzői jogok esetében, hisz olyan új médiumról beszélhetünk, melynek rohamos fejlődése, terjedése, országhatároktól mentes mivolta miatt nehéz és hosszadalmas kialakítani az internet szerzői jogaival kapcsolatos rendelkezéseket és jogi besorolást. Ennek leggyakrabban formát öltő jelensége a szakdolgozat megírásakor felhasznált internetes tartalom meg nem jelölése. A probléma orvoslására már olyan szoftvereket is kifejlesztettek, amelyek elemezve a szakdolgozatot, képesek kiszűrni a plagizált tartalmat.
Az új média vizuális művészete a hipermédia, multimédia és intermédia fogalmain keresztül ismerhető meg. Ezeknek külön fejezetet szentel az író, amelyben bemutatja a képmegosztó oldalak jelentőségét, és egy nagy volumenű projektet, a Google Art-ot, amely lehetővé teszi, hogy múzeumok tárlatát az interneten keresztül is végigjárhassuk. Az augmentált valóság ugyancsak nagy szeletet kapott, hisz jelentősége is egyre nagyobb. Augmentált (kiterjesztett) valóság alatt értjük virtuális valóság és a virtuális tér ábrázolásának kísérletét, a 3D-s ábrázolásmód tárgyi világba való beépülését, a szereplők hologramként való megjelenését, a valósághű felbontás keresését (pl. a HD-formátum). Ezen túl ide sorolható még a kép- és arcfelismerés, a konzolokon futó játékok a felhasználó mozgása által való irányítási lehetősége (pl. XBOX Kinect), a bullett time-effektus, a sebesség és az ezzel szorosan összefüggő, folyamatos online állapot. A szerző e valóságosnak tűnő világ jelenségeit veszi sorra könyvében.
A kultúra digitalizálásának célja, hogy ne csak könnyen visszakereshető, és ezáltal gyorsan elérhető legyen a tartalom, hanem a művészet és irodalom átmentése egy időtálló formátumba. A kezdeményezés jó, de véleményem szerint egy 3D-s múzeumlátogatás nem pótolhatja azokat az impulzusokat, amelyeket a múzeum fizikai meglátogatásával szereznénk, ahogy az internetről letöltött kalózfilm sem pótolja a mozi élményét. A digitalizálás másik előnye, hogy akár végtelen számú másolatot is készíthetünk belőle, de veszélye, hogy olykor csak egyetlen gombnyomáson múlik a fájl megsemmisítése.
Szűts Zoltán könyve, A világháló metaforái – Bevezetés az új média művészetébe egyszerre rendhagyó szakkönyv és érthető, köznyelvi stílusban megírt ismeretterjesztő. Bemutatja a digitális forradalom mozgatórugóit, a háttérben zajló kemény munkát, amely lehetővé teszi számunkra, hogy olyan városok utcáin sétálhassunk, ahol még sosem jártunk, és amely azért jött létre, hogy interaktívvá, széles rétegek számára is elérhetővé tegye az emberiség kincseit.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
