A könyvbemutatón az est házgazdája, Ninkov Kovacsev Olga, a Szabadkai Városi Múzeum művészettörténésze üdvözölte az egybegyűlteket. Tolnai Ottó Kalapdoboza a Forum kiadásában jelent meg, és az idén elnyerte a Nagyapáti Kukac Péter Képzőművészeti Díjat. A könyvről és megjelenésének körülményeiről Virág Gábor, a Forum könyvkiadó igazgatója szólt:
– Tolnai Ottó könyve az idei könyvhét előtt jelent meg, Szabadka után pedig Újvidéken és Zentán mutatjuk be. Szintén múzeumokban, mivel a könyv képzőművészeti kritikákat tartalmaz, habár a szerző ezeket is regényszerűen írta meg. Amikor olvassuk, mintha regényfejezeteket olvasnánk, mivel pedig Tolnai Ottó festészettel is foglalkozik, felvetődik „az író, aki fest, vagy a festő, aki ír” dilemmája. A könyv előmunkálatai még Németh Ferenc igazgatósága idején elkezdődtek, recenzense Faragó Kornélia, szerkesztője Buzás Márta – hallottuk a Forum könyvkiadóház igazgatójától.
A könyvet Novák Anikó irodalomtörténész is méltatta, aki doktorátusának témájául épp Tolnai Ottó munkásságát választotta:
– Először szeretem megnézni, megfogni a könyvet. Erre biztatom az olvasókat is, mert a Kalapdoboz tényleg egy jó fogású könyv. A regényszerűsége valóban hangsúlyos, így izgalmas lehet azoknak az olvasóknak is, akik nem ismerik a könyvben fellelhető festményeket és alkotóit. Tolnai Ottó életműve kapcsán sokat foglalkozom a múzeummal. Korábban arról írtam, hogy a Tolnai-művekben megjelenő imaginárius múzeumot hogyan lehetne a valóságban realizálni, talán ez a Kalapdoboz lehet az igazi megvalósulása – mondta Novák Anikó.
A továbbiakban a többi között a kalapdobozokról volt szó. Tolnai Ottó bemutatta Bánszky Mária-Rózát, a Vajdasági Múzeum egykori néprajzkutatóját, írásai egyik főszereplőjét:
– Csaknem minden írásomban szerepel. Ő egy kísérleti jelenség is számomra. Azzal kísérletezek ugyanis, hogy egy valós embert vezessek be az irodalom imaginárius területébe, ahelyett, hogy kitalálnék egyet. Igazán szép kalapdobozt nála vagy múzeumokban láttam – hallottuk Tolnai Ottótól, Bánszky Mária-Róza pedig megosztotta a közönséggel gondolatait a kalapdobozokról. Mint mondta, neki a kalapdobozról Agatha Christie Gyilkosság az Orient Expresszen c. regénye jut eszébe, mert a krimiírónő gyönyörűen írt a tárgyakról, e regénynek egyik kulcstárgya pedig épp a kalapdoboz volt. Bánszky Mária-Róza saját kalapdobozáról, egy cilinder dobozról is mesélt, majd pedig Tolnai Ottótól megtudhattuk a Kalapdoboz cím történtét:
– Egy budapesti festőhöz, Szikora Tamáshoz kötődik, akinek egyik festménye a Kalapdoboz a Holt-tenger partjáról. Ez a festmény engem nagyon megfogott. Kolozsváron megjelent egy hosszabb tanulmányom a festőről, aki az utóbbi időben már betegeskedett. Hallottuk egymást, de nehezen találkoztunk. Alkotott még, de már nem tudta koordinálni a mozgásait. Csak dobozokat festett, szövegeimben pedig arról írtam, hogy dobozban fogta össze magát. A dobozokra azért volt szüksége, hogy egy formában tartsa magát. Különleges anyagokat gyűjtött. Egyszer kapott egy kalapdobozanyagot a Holt-tenger partjáról. Ez került írásom centrumába. A Kalapdoboz cím kapcsán felhívtam Budapesten, ekkor egy nő tudatta velem, hogy Szikora meghalt. A Kalapdoboz neki lett ajánlva, mert a kalapdoboz neki is egy formája volt, majd az urnája lett – mesélte Tolnai Ottó, majd szólt más festőkhöz kötődő viszonyáról, és arról is, hol látja önmagát a művészvilágban:
– Ez a térség érdekel, elsősorban a bácskai, a vajdasági festészet. Ebben a közegben élek, festőiről úgy írok, mint életem résztvevőiről. Ha megfigyeljük egyes településeink neveit – Orom, Tornyos, Kishegyes –, észrevehetjük, hogy állandóan az ég felé kapaszkodunk, holott tengerfenéken élünk. Ezzel összhangban próbálom én is kihúzni ezeket a festőket, ebből a lapályból, a vidékiségből, miközben magamat is hozzáadom a történetükhöz.
