2024. július 17., szerda

Az ember a világról és környezetéről teljesebb képet kaphat

Jung Károly folklórkutatóval, nyugalmazott egyetemi tanárral hivatásáról és Híd-díjáról beszélgettünk

A 2012. évi Híd Irodalmi Díjat Jung Károly vette át az Ikerkönyvek 1. és Ikerkönyvek 2. címen a Forum Kiadó gondozásában megjelent tanulmányköteteiért. A szerző évekig tartó kutatómunkájának eredménye az Ikerkönyvek 1., amely a magyar folklórtémák elemzése délszláv kitekintéssel, az Ikerkönyvek 2. pedig délszláv folklórtémák vizsgálata magyar kitekintéssel. Jung Károly a díjon kívül hivatásáról is beszélt.

Kérem, ismertesse dióhéjban eddigi munkásságát.

A néprajztudomány, ezen belül a folklórtudomány (a népi szellemi kultúra tudománya), ez a hivatásom, szívesen csinálom, ez volt a munkám aktív korszakom idején.

Lassan másfél éve nyugállományban vagyok, ezt megelőzően az újvidéki Bölcsészkar Magyar Tanszékén néhány népi kultúrával kapcsolatos tárgyat adtam elő.

Magyar népköltészetet, a magyar népi kultúra egészét, táplálkozáskultúrát és a magyar településnéprajzot. Elsősorban folklórral foglalkoztam, ezen belül népköltészettel, a népszokások világával és népi hiedelemvilággal. Csaknem két tucatnyi könyvet publikáltam, ennek több mint a fele saját mű, a többi általam szerkesztett vagy válogatott folklorisztikai és folklórkötet.

Mondjon néhány szót legutóbbi könyveiről.

Az Ikerkönyvek 1. és Ikerkönyvek 2. a kilencedik és tizedik néprajzi tanulmánykötetem. A két könyv hozzám közel álló témákat dolgoz fel, amelyekkel az utóbbi öt évben foglalkoztam. Az első kötetben magyar folklórjelenségekből indultam ki és azok vizsgálatakor mindig igyekeztem bekapcsolni azokat a délszláv folklór- és művelődéstörténeti tényeket, amelyek a magyar néphagyomány vizsgálatát gazdagabbá teszik és kiegészítik.

Mi a jelentősége a Híd-díjnak?

Ez a harmadik Híd-díjam. Az elsőt 1992-ben kaptam Barbaricum című verseskötetemért, a másodikat 2004-ben vettem át az Elbeszélés és éneklés című folklorisztikai tanulmánykötetemért, a harmadikat ezúttal az Ikerkönyvek 1. és Ikerkönyvek 2. című, ugyancsak folklorisztikai tanulmánykötetekért. A Híd-díjra a múltban és a jelenben is a legjelentősebb jugoszláviai, illetve vajdasági magyar irodalmi díjként tekintek. A folklórnak egyik fontos területe a népköltészet, amelyet idegen nyelveken népi irodalomnak is neveznek. Minden, ami a népköltészettel kapcsolatos, beletartozik az irodalmi kultúrába, és ez magyarázza a kapcsolatot a munkásságom és a Híd Irodalmi Díj között.

Mi a jelentősége a néprajztudománynak a mai ember számára?

A néprajztudomány egy nép tudományosságában fontos szerepet játszott a múltban és játszik napjainkban is. A néprajztudományt nevezték már etnológiának, etnográfiának, manapság a kulturális antropológia is foglalkozik hasonló kérdésekkel. Nem vagyok biztos benne, hogy a mai ember túlságosan érdeklődne a hagyományos kultúra iránt. Úgy találom, hogy a tradicionális kultúra ismereteinek birtokában sok mindent jobban meg lehet érteni napjainkban is. Az általános kultúrának része, ha az ember saját népének hagyományos kultúrájához tartozó tényekkel is tisztában van. Jó tudnia, mi a népszokás, mi a népi hiedelemvilág, és mi a népköltészet. Ilyen ismeretek nélkül általános kultúráról nem lehet beszélni. A néphagyománynak van olyan műfaja, amely a mai emberhez is közel áll, ez pedig a vicc, amely tulajdonképpen ugyancsak népköltészeti műfaj.

Mit kell tudni a folklórkomparatisztika és a népek közötti közeledés kapcsolatáról?

Ahhoz, hogy valaki megismerje a szomszédos népek népköltészetét, előfeltétel, hogy ismerje azok nyelvét. Az összehasonlító folklórkutatás vagy folklórkomparatisztika megköveteli művelőjétől az adott két nép népköltészetének ismeretét. Az összehasonlítás során nagyon sok érdekes következtetésre lehet jutni és fontos tényeket lehet megállapítani. A komparatistának sokat kell olvasnia nemcsak folklorisztikai műveket, hanem egyéb szövegeket is, mivel a néprajzkutatás szempontjából fontos adatok útleírásokban, emlékiratokban, naplókban, de akár a napi sajtóban is megbújhatnak. A párhuzamos tények megismerésével az ember a világról és a környezetéről teljesebb képet kaphat. Két nép közeledésének egyik útja az is lehetne, ha megismerkednénk egymás népköltészetével, illetve egymás népi líráját és népi epikáját lefordítanánk egymás nyelvére. Erre korábban már voltak kísérletek.