Sava Babić szerb író, költő, műfordító, egyetemi tanár 1934-ben született Palicson és tavaly novemberben hunyt el. A neves irodalmár munkásságára emlékeztek kedden az újvidéki Matica Srpskában. Ünnepi beszédet mondott Bányai János nyugalmazott egyetemi tanár, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja, dr. Dragan Stanić professzor, az újvidéki Matica Srpska elnöke, valamint Marko Čudić műfordító.
– Vajon az írónak van saját fordítója vagy a fordítónak van saját írója – tette fel a költői kérdést Bányai János a felszólalásában.
Sava Babić 1941 őszétől magyar nyelvű iskolába járt. A nyolcosztályos gimnáziumot Szabadkán végezte. 1953-ban érettségizett, majd a belgrádi egyetem Bölcsészettudományi karán jugoszláv irodalmat tanult. Több könyvkiadónál és kulturális intézménynél dolgozott. 1974-től az újvidéki Egyetemen, majd a belgrádi Egyetemen tanított, ahol 1993-ban létrehozta a Magyar Nyelv és Irodalom tanszéket, melynek 1999-ig, nyugdíjazásáig vezetője volt. 2007. május 24-én megkapta a Magyar Köztársaság Arany Érdemkereszt kitüntetését. Több mint 100 magyar művet fordított szerbre köztük olyan magyar írókét és költőkét, mint Esterházy Péter, Petőfi Sándor, Tolnai Ottó, Örkény István, Illyés Gyula, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós és Weöres Sándor. Hamvas Béla minden ismert művét lefordította. Néhány Hamvas-mű úgy jelent meg szerbül, hogy magyar nyelven a művet még nem adták ki.
