A Kosztolányi Dezső Színház születésnapi rendezvénysorozatának keretében zajlott Lovas Ildikó Cenzúra alatti – készülődés szabómagdaságra című kötetének bemutatója. A könyv a pesti Kalligram kiadó gondozásában az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg. A könyvbemutatón a szerzővel lapunk újságírója, Gruik Ibolya beszélgetett. Mint azt hallhattuk, egy családtörténetet olvashatunk, regényes formában, amely nem nélkülözi a szerelmet és a párbeszédet sem. A regényben Kiss Piroska életét kísérhetjük végig. A könyv tartalmát a szerzőnő mutatta be:
– Történetünk Budapesten játszódik, a regény hősnője, Kiss Piroska egy budapesti nő, a könyv főszereplője pedig a nagyapja, aki Jávor Pál gyerekkori legjobb barátja, és 1918/19-ben menekült Aradról Budapestre, ott a többi menekülttel együtt évekig vagonban élt. Jávor Pál is egy ideig vagonlakó volt. Tulajdonképpen őt akartam hősé tenni, de nemcsak őt, így jött elő mozigépész barátja – hallottuk Lovas Ildikótól, aki arról is szólt, hogy könyve hősének miért épp egy aradit választott.
– Őrületesen bosszant, hogy amikor Magyarországon a határon túli magyarokról van szó, nem látnak túl Erdélyen. Erre reagáltam, azt gondoltam, úgy tudom ezt legjobban megfogalmazni, ha egy olyan hőst keresek, aki tudja, milyen a peremen magyarnak lenni, peremre szorultan élni, legyen szó bárkiről, és kisebbségben létezni. Egy aradi elég messze van Erdélytől, úgymond, kilóg a sorból, mint ahogyan a vajdasági magyarok is kilógnak mindenhonnan. Ez a sehova se tartozás foglalkoztatott. Ugyanakkor Arad mégiscsak a szabadság szimbóluma. A szabadság márpedig nagyon fontos – mondta a szerzőnő, és hozzáfűzte, fontosnak tartja még a téma megragadását és a tények tiszteletét is, mert azok legalább nem változnak, hiszen a tényekhez viszonyítva tudjuk a saját nézeteinket megfogalmazni.
– Lényeges a kultúrpolitikával szemben vagy mellett való állásfoglalás, hogy az írók ne csak morgolódjanak, és ne csak leépítő véleményüknek adjanak hangot. A művészeknek a felsőfokra kell törekedniük, ami pedig leginkább bosszant, az a középszerűség, a sunnyogás és a kizárólagosság – fejtette ki az írónő, a beszélgetés során pedig szó esett a múlthoz való ragaszkodáshoz is.
– Nem vagyok biztos abban, hogy mindenkinek egyformán fontos a múlt, hogy a fiataloknak fontos, honnan származnak, vagy mi tesz egy közösséget közösségé. Abban sem vagyok biztos, hogy jó lenne, ha ez mindenkit egyformán érdekelne. Az viszont fontos, hogy legyen egyfajta nyitottság, lehetőségek és találkozási pontok, ahol ezekről hallani lehet. Ezért fontosak akár a filmek, a színházi előadások vagy az irodalmi estek – hallottuk Lovas Ildikótól, aki végezetül a könyv címét és alcímét is taglalta.
– Becsapós az alcím, mert nem vagyok nagy rajongója Szabó Magda könyveinek. Ugyanakkor a magyar irodalom egyik erőteljes asszonyáról van szó, aki ismert volt keménységéről és a róla keringő anekdotákról. Erre utalok az alcímben. Ami a címet illeti, nagyon szeretem a filmeket, ezért elkezdtem olvasni a filmkamarai közlönyöket. Itt bukkantam rá a „cenzúra alatti” kifejezésre. Úgy gondoltam, ez azt jelenti, hogy valami nem ment át a cenzúrán, de mint kiderült, épp az ellenkezője. Ehhez képest az életünkben a cenzúra alatti az, amiről nem beszélünk, ez így van jelen a könyvben is – mondta Lovas Ildikó.
Az irodalmi esten Elor Emina színművésznő olvasott fel a rendezvényen bemutatott könyvből.
