Patak Márta író, műfordító legújabb kötetét a 22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatják be. Ahogy a fülszöveg ajánlásában áll, izgalmas történetek sorát ismerhetjük meg a regényben: családokat, tragédiákat, életre szóló barátságokat és szerelmeket. És mindezek mögött ott húzódik egy sötét téma: a bácskai vérengzések.
Magától adódott a kérdés: miért érdekes a spanyol világ szerelmesének, görög nyelvtanárnak, magyarországi írónak Bácska?
– Bácskához nem fűznek rokoni szálak, Újvidéken sose jártam, a regényben azonban minden szál Újvidékre vezet. Immár azt sem mondhatom, hogy nincs kötődésem Bácskához, hiszen itt van ez a regény, melyen éveken keresztül dolgoztam, könyvtárnyi irodalmat olvastam az 1941–44-es időszak eseményeiről, konzultáltam a korszakot kutató történészekkel, és miközben az események mögé emberi sorsokat képzeltem, a maga módján természetesen mind nagyon megérintett.
Budapest és Madrid a helyszín, a bácskai múlt, az 1941–44 közötti időszak egy távoli rokon visszaemlékezésein keresztül jelenik meg. Ez a szál az egyik főszereplő, Imre anyai nagyapjához kötődik, aki 42-ben vándorol ki Újvidékről sváb feleségével előbb Brazíliába, majd onnan Uruguayba, Imre pedig Madridból utazik Budapestre, hogy majd onnan megy tovább Újvidékre, mert megígérte a nagyapjának a halálos ágyán, hogy egyszer majd okvetlenül ellátogat a szülőföldjére.
Kettős öröm, hogy a Forumnál jelenik meg a regény, egyrészt, mert minden szála Újvidékre vezet, másrészt pedig, ha a regényidőben még nem is, de így legalább a valóságban mégiscsak eljut Imre Újvidékre.
