D.-t izgalomba hozták az adatok; nem a táblázatokba rendeződő számok és nevek hűvösen pontos áttekinthetősége, hanem az időnként megakadó beszéd, az elkerekedő ajkak képe, az archívumok és a betűk néma morajlása. Ez kínzó vágy volt éjszakánként: #000000. Zavarba ejtő üresség, a felszínen összegyűlő homokszemek zavarossága.
A levelek érintetlenül hagyták egymás testét; felbontatlan, obszcén tartalmuk sárga diszkrécióba burkolózott. Anyagtalanságukról képpontok árulkodtak: 1920x1080 (2073600). Felületüket csupán a megjelenő öt kicsi ujj, a sápadt, fehér kézfej érinthette volna meg. Az azonban a borítékok közelében mértéktartóvá vált, és eltűnt.
D. első levélküldését tárcsahang recsegése előzte meg, s az ismeretlenség arc nélküli távolába veszett. Ő is. A szeméremajkak feszesek és érintetlenek voltak. Csupasz testük áttetsző lemez mögé bújt, és ott remegett. A párnákba izgalom költözött. Ismétlések nélkül.
A sorok szikárnak tűntek. Egymást követték az üres és gyakrabban a megtöltött helyek. Az utóbbiak a maguk kalligrafikus szürkeségében is sokfélék voltak. Téglalapok alkották a mezőket, az üreseket és a telieket. Is. A határok virtuális és mégis áthatolhatatlan vonalakat húztak közéjük. Egyedül a lépegető érinthette (meg) őket.
1011111011111111101111111011111110111111110110111101101111111111010
1111111111011111110110111111110101111101111111111111011111111111110
1101111111011111110111111111101111111101011111111011011111101101011
1111111011101011111110111111111011011111011111111111111101111111110
111111011111111011111110101111111101111111111011111011111. A vulvák párnái és a nyílások mozdulatlanul várakoztak. A mosolytalan rajzolatokba kéj költözött. Lassú, ráérős játék.
D. csupán a billentyűket érinthette, a felületüket bizsergés lepte el. Ez átterjedt kézfejére, ujjaira, és haladt, egyre följebb. Erekció! Az írás számára bőrként szolgált. Leírt szavaival simogatott. Azok ujjait helyettesítették, majd tagjainak meghosszabbításai lettek. A kényeztetés órái következtek. A megdőlt szempár gömbölyded idomokat csodált. D. is. Nyelvezete reszketett a vágytól.
#000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF, #000000, #FFFFFF.
Az arcok elvesztették mélységüket, majd pedig eltűntek. Facebook és Skype nélkül. Sőt, még az iWiW és a Poznanici előtt. Viber? Ugyan! A levelek fehér felületén kígyóztak a sorok. Balról jobbra, fentről lefelé. Mosolyok, ábrák és animációk nélkül, a pajzánság szigorú rendjében. Megszűnt a 3D-hatás.
#FFFFFF, #008000, #FFFF00, #808080; #FFFFFF, #008000, #FFFF00, #808080; #FFFFFF, #008000, #FFFF00, #808080; #FFFFFF, #008000, #FFFF00, #808080; #FFFFFF, #008000, #FFFF00, #808080; #FFFFFF, #008000, #FFFF00, #808080; #FFFFFF, #008000, #FFFF00, #808080; #FFFFFF, #008000, #FFFF00, #808080…
12 év.
Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.
