2024. július 31., szerda

Minden határon túli irodalom

avagy kitárta kapuit a XII. (dodekafon) zEtna-fesztivál
(Gergely Árpád felvétele)

(Gergely Árpád felvétele)

Csütörtök este kellemes duruzsolás és üvegcsilingelés fogadta a VMMI gyönyörű oszlopcsarnokában a betérőt: ismét itt tartunk hát: a szokásos, mindenszenteket követő időpontban indult a zEtna idei irodalmi fesztiválja is. Bár az első nap általában, úgymond, „családias” szokott lenni, ami eufemizmus arra, hogy olyankor még nem jövünk össze túl sokan, ezúttal az est hangulatára szintén jellemző volt a meghittség, ugyanakkor jókora család gyűlt össze – ráadásul még két horvát és egy dél-koreai(!) vendég is idecseppent.

Virág István fotótárlatának megnyitójával indítottunk, akinek színpompás, festményeket idéző munkáit Fekete J. József kollégánk és barátunk méltatta, ezt követően pedig Ladányi István beszélgetett – emigráns irodalomról, életről és halálról – András Sándor íróval.

Nincs protokoll, így megnyitóbeszéd sincs, indította el az estet Beszédes István, a zEtna kiadó és online folyóirat vezetője, aztán persze szokásához híven mégis kerekített egy frappáns és sziporkadús szónoklatot, kifejezve abbéli vágyát is, hogy legközelebb hívnunk kellene egy jó munkásembert, aki néhány keresetlen szóval bocsátaná útjára a fesztiválnaszádot. Azzal át is adta a mikrofont Fekete J.-nek, akinek segítségével tüstént nyugat-bácskai vizekre vitorlázhattunk.

András Sándor minden határokon átívelő életútjának egy szeletkéjét megismerve és átbeszélve a naszád átvitorlázott az Etnogold étterembe, ahol most már kötetlenül folyt tovább az eszmecsere és barátkozás, és ahonnan az immár magányos utazó azzal a megnyugtató érzéssel navigált hazafelé a tejszínsűrű ködben jóval éjfél után, hogy ismét jó hangulatban telt a zEtna Irodalmi Fesztiváljának nyitónapja, ezért bizakodva nézhetünk a folytatás elé is.

 Harmadoló detonátor a zEtna-fesztiválon

(Csincsik Zsolt felvétele)

(Csincsik Zsolt felvétele)

Az óbecsei származású, és némi adai kötődéssel is rendelkező, de már több mint két évtizede Szegeden élő és dolgozó Orcsik Roland költővel, műfordítóval, a Szegedi Egyetem tanársegédével beszélgetett életpályájáról Sinkovits Péter zentai újságíró, író a Harmadoló detonátor című irodalmi rendezvényen pénteken Adán, a Szarvas Gábor Könyvtár olvasótermében. Az irodalmi estre a zEtna XII. (Dodekafón) Irodalmi Fesztivál adai rendezvényeként kerül sor, amelyen Orcsik Roland a többi között az iskolai tanulmányairól, az irodalomról, a költészetről, a versesköteteiről, az irodalomértésről, a zenésről és Gustav Mahler zeneszerző munkásságához való kötődéséről beszélt. Emellett szólt életútjáról, a ’90-es években zajló délszláv háború előli kényszerű meneküléséről, a Magyarországra való átköltözés megpróbáltatásairól és traumájáról, az anyanyelvének ismeretéről és identitáskereséséről, valamint vallott Szegedről és a Tiszáról, illetve végezetül Dezső kutyáról is. A költő a beszélgetés során több verset olvasott fel a Harmadolás és a Mahler letöltve című versesköteteiből.