2024. július 31., szerda

Egy másként működő terület

Villáminterjú Jász Attilával, az Új Forrás főszerkesztőjével a folyóirat vajdasági száma kapcsán

– A magyarországi irodalmi folyóiratok közül többen is előszeretettel fordulnak a határon túli irodalmi korpusz közléséhez és értelmezéséhez. E területen az egyik élenjáró a tatabányai Új Forrás. Honnét ez a vonzódás a területhez?

– Jász Attila: Hol volt, hol nem, egy másik rendszer, amiben minden másképp működött. Az Új Forrás is. Nem indián törzsként, mint manapság, hanem megyei folyóiratként, s mivel közel volt a csehszlovák határ, így felvidéki irodalmat csempésztek az anyaországba. És ez itthon izgalmasnak tűnt, figyeltek a lapra. ’89 után mindenki megjelenhetett Magyarországon a saját portékájával, nem kellett közvetítő. Ennek ellenére azt találtuk ki, hogy legyenek állandó munkatársaink a határokon túlról, minden irányból. Érdekes volt ez is pár évig. Aztán maradt a Vajdaság, mert a vajdasági magyar irodalmat speciálisnak tekintem, akkor is, ha számos szerző már régóta Magyarországon él. Tolnai Ottó lénye és kozmikus (b)irodalomépítése példaértékű számomra a mai napig. És a vajdasági irodalom rezervátumléte is nagyon tetszik, ahogy megőrzi identitását.

Vannak-e visszajelzések a hasonló vállalkozásokkal kapcsolatban? A tapasztalataitok szerint ennyire érdeklődnek Magyarországon a határon túli irodalom iránt?

– Valamiért a mai napig érdekes a határon túli magyar irodalom, hiába része az összmagyar irodalomnak, kicsit mindig más. Kevésbé trendi, izgalmasabb. És mindegyik terület határozottan más jegyeket tudhat magáénak. Az ilyen jellegű tematikus számaink is mindig nagy érdeklődést váltanak ki itthon. És talán határon túl is, hogy innen hogy látjuk, mit tartunk fontosnak.

– Miért lehet izgalmas a vajdasági magyar irodalom az olvasótáborotoknak?

– Jelzés a világ egy egészen másként működő területéről. Danyi Zoltán egy éve ajánlott egy remek vajdasági riportot, ami most jelenik meg. Az egész olyan, mint egy mese, innen nézve.

Az Új Forrás Könyvek sorozatban is teret szenteltek nem magyarországi születésű szerzőknek – néhány évvel ezelőtt például itt jelent meg Danyi Zoltán Több fehér című verseskötete. Kockázatos vállalkozás-e egy kiadó számára ma Magyarországon határon túli szerző kötetét kiadni?

– Jelent meg erdélyi szerző is, Zudor János, az ő könyve is igen sikeres volt. Danyi Zoltán könyvét pedig már nemcsak az olvasók vadásszák, hanem mi is, olyan kincs lett. Úgy tűnik tehát, okos húzás volt, de mi nem azért adtuk ki, hanem mert fontosnak gondoltuk. Tolnai Ottó például évekkel ezelőtt jelezte, hogy segítene a kiadónak, ad majd egy kötetnyi anyagot. Hát így, oda-vissza megy a segítő energia, ami jó. Erőt ad mindannyiunknak.

(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)