Honnét jött az ötlet a konferencia megszervezéséhez? Miért tartják aktuálisnak a témát, illetve mi lehet az oka annak, hogy napjaink kultúrájában oly gyakoriak az összeesküvés-elméletek?
– Hubbes László barátommal, a csíkszeredai egyetem oktatójával évek óta foglalkozunk különböző kortárs mítoszokkal. Ő az apokaliptikát és a kortárs pogányságot, én pedig az utóbbi mellett a sztárkultuszt elemzem. Beszélgetéseink során merült fel az ötlet, hogy hozzunk létre egy társaságot, ami a modern mítoszokat vizsgálja, hiszen a hétköznapi, populáris kultúrában tömegével terjengnek különböző történetek olyan témákról, mint a közelgő világvége, a 40 000 éves székely írás vagy épp a leghíresebb sztárok megrendezett halála. Ezeket országszerte többen, több szempontból vizsgálják, ám az esetek jelentős részében a kutatók nem tudnak egymás munkásságáról. Igazából innen ered a konferencia ötlete is. Szerettük volna társaságunk, a Modern Mitológiakutató Műhely első konferenciáját olyan téma köré szervezni, ami sokakat megmozgat, felhívja magára a figyelmet, ezért döntöttünk az összeesküvés-elméletek mellett. A téma egyébként több szempontból is aktuális manapság. Egyrészt jól láthatóan ez vált napjaink legelterjedtebb folklórműfajává. Az elmúlt században gyakorlatilag eltűnő ősi folklórt, a népmeséket, balladákat olyan kortárs jelenségek váltották fel, mint például a viccek, élménytörténetek vagy a konteók, az összeesküvés-elméletek. Érdekes a műfaj tehát a kortárs kultúrát kutató folkloristák számára. Ennél azonban lényegesen több tanulságot szolgáltat, ha nem csak összegyűjtjük, feldolgozzuk ezeket, hanem értelmezzük is, hiszen ekkor tudjuk megérteni saját kultúránk mélyben zajló változásait is egyben. Felszínre kerülnek a félelmeink, az átalakuló kulturális környezet következtében keletkező társadalmi frusztrációk.
Melyek az összeesküvés-elméletek mozgatórugói, milyen motivációk húzódhatnak meg a hátterükben?
– Ez elméletenként változhat, közös origó azonban bennük a hiányos tudás. Minden elmélet azért tud létrejönni, mert nincs kellő ismeret bizonyos témákról, s ezt az űrt töltik ki legendákkal. Léteznek olyan konteók, melyeket közvetve az egyre kiismerhetetlenebbé váló világ hozott létre. Az embereknek szükségük van a biztonság érzetére, arra, hogy értsék, miért történnek a körülöttünk zajló események. Sok esetben ezekre vagy nincs hivatalos magyarázat, vagy az nem kielégítő a számukra. Példaként említhetnénk a Kennedy-gyilkosság amerikai fogadtatását, ahol a lakosság többsége hazugságnak tartja a vizsgálat eredményeit. Magyarországon többek között a politikát háttérből irányító összeesküvések, az elcsalt rendszerváltásról – más néven „gengszterváltásról” – szóló történetek sorolhatók ide. Persze, rögtön felmerül a kérdés, hogy ezek a rejtélyes elméletek mennyivel nyújtanak több biztonságot, mint azok, amiket cáfolni akarnak? A magyarázat a biztonság látszatában rejlik: ezek egy könnyebb megérthetőséget nyújtanak, és mint kiderül, ez az értelmezés – még ha sokszor teljesen fals is – fontosabb számukra, mint a kiismerhetetlen, irányíthatatlan valóság. Más elméletek egyfajta identitásválság miatt keletkeznek, és ebben, legyünk őszinték, a magyarság az elmúlt évszázad történései folytán igen „jól teljesít”. A 20. század törései, egymással ellentétes identitáspolitikát folytató rendszerei után az elmúlt évtizedekben újra kellett „definiálni”, mit jelent a magyarságtudat, mit jelent magyarnak lenni. Erre az alternatív történészek olyan választ fogalmaztak meg, ami teljesen szembemegy az akadémiai nézetekkel. Mi lettünk a világ legősibb népe, akik a sumérektől, szkítáktól, pártusoktól, hunoktól származnak, a magyarság az ő nézeteik szerint minden kultúra bölcsője, az első keresztény nép, hiszen mint Badinyi Jós Ferenc állítja, maga Jézus is magyar volt. De ugyanígy Buddha vagy éppen a maják is magyarokká válnak, s a székely „rovásírás” jeleit vélik felfedezni az egyiptomi és a közép-amerikai piramisokban. Gyakorlatilag átírják a teljes magyar történelmet, ennek folytán pedig kudarcainkat az ellenünk szövetkező nagyhatalmak ármánykodásainak tudják be. Rettentő népszerűvé válnak az ilyen szemléletű írások, előadások, ami annak is betudható, hogy alapvető emberi igényt elégítenek ki: senki nem szeret „kicsi”, kiszolgáltatott lenni, kell tehát egy kis kompenzáció. Nem mellesleg, ha körülnézünk a kárpát-medencei etnikumok 19. századi nacionalizmusain, ugyanilyen mítoszokat fogunk találni a dákó-román, a nagy morva birodalom vagy épp az illírizmus elmélete mögött. Mindezeken túl léteznek vallási jellegű konteók is – lásd a földönkívüliekbe vetett hit –, melyek részben az intézményesült vallások társadalmi befolyásának gyengülése miatt terjedhettek el. De az előbb említett „magyarság-konteók” is sok esetben vallási színezetet nyernek, és megjelennek különböző kortárs pogány mozgalmak tanai között.
Milyen társadalmi károkat, esetleg hasznokat rejtenek magukban a konspirációs teóriák?
– A hamis tudás terjedése önmagában még nem jelentene kirívó problémát, hiszen mindenkinek hiányos a tudása a körülöttünk lévő világ dolgairól. A gond ott kezdődhet, amikor ezek az elméletek szerveződésekké nőnek és intézményesülnek. Persze nem olyasmire gondolok itt, mint, például azok a Zámbó Jimmy rajongók, akik továbbra sem fogadják el bálványuk halálának történetét, hanem olyanokra, amikor ezek az ideológiák radikális szerveződésekhez társulnak és kirekesztő, sarkos módon gondolkodva bélyegzik meg az ellenkező oldalt árulóként, összeesküvőként. Így válnak egyesek szemében a „zsidó érdekek kiszolgálóivá” a finnugrista nyelvészek és az urális őshaza elméletét valló őstörténészek. De kaptam már én is olyan leveleket, melyek kommunista ügynöknek, zsidóbérencnek tituláltak, pusztán azért, mert nem fogadom el a Babba Mária hit ősi sumér eredetét. Mindezek mellett meg kell említeni, hogy nem csak károsak ezek az elméletek. Egyesek serkentik a másként gondolkodást, a nyitottságot, a világ jobb megismerésének igényét. A globalizációt, a tömegtermelést, a gyógyszeripart elutasító egészségkultusz pedig kifejezetten pozitív hatásokkal is lehet, ha okosan fordulnak a benne hívők a természet és a természetes életmód felé.
Milyen hatással van az összeesküvés-elméletekre napjaink felgyorsult információáramlása?
– Érdekes látni, hogy az elmúlt évtizedekben az összeesküvés-elméletek számban és változatosságban is ugrásszerű növekedésnek indultak. Ennek lehet egyik oka a kultúra gyorsuló átalakulása, az elveszített kontroll, de leginkább az internetet kell kapcsolatba hoznunk vele. Jól látható, hogy a 21. század első évtizede az, amikor Magyarországon elkezdtek burjánzani ezek az elméletek. A folyamat egybeesik az infokommunikációs forradalommal, az internet elterjedésével. Az internet ugyanis egyrészt hozzáférhetővé teszi az információkat, „demokratizálja” a tudást, ugyanakkor alulról jövő jellege miatt ellenőrizhetetlenné is teszi azokat. A felhasználók gyakran nem tudják, honnan származnak, milyen szándékkal íródtak egyes hírek. A lényeg, hogy vonzóak, érdekesek legyenek, amiket aztán ők maguk is tovább terjesztenek. Az internet tehát nem csak látszatközösségeket hoz létre a különböző közösségi portálokon, hanem látszattudást is. Pontosabban a hiteles tudás látszatát.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
