Tekinthető-e a regényed egyfajta koncepciónak a gonoszról és a jóról, esetleg értelmezhető-e valamilyen sajátságos teológiaként?
– A Lett este és lett reggel című regény antiutópia, de csupán formailag az. Az alapötlet a jó és a gonosz – amely gyakorlatilag egy teológiai alapötlet – ütköztetése, így a humanitás alapja, a krisztusi üzenet. A cselekmény a németek által megnyert második világháború alatt és után játszódik. Az foglalkoztatott, hogy mi lenne az a szituáció, amiben ki tudják irtani a humanitás legapróbb nyomait is. Egy történelmi helyzet körvonalazódott bennem, egy láger, a totális náci elnyomás helyzete. Fontos volt a regény megírása közben, hogy megfogalmazzam a saját istenhitemet is, e szempontból egy személyes katekizmust, egyben egy teológiai esszét írtam. Az antiutópia csupán egy díszlet. Ha egy valamirevaló regényről beszélünk, akkor mindig van egy alapkérdés. Számomra a jó és rossz küzdelme, hogy tömören, de találóan fogalmazzak.
Feladatodnak tekintetted-e a gonosz felelevenítését a regény lapjain?
– Nietzschéből, ha a nácik megnyerik a háborút, egyfajta Jézust vagy Mohamedet teremtenek. Esztétikai szempontból azért gonosz a szöveg narrátora, mert a gonosz lenyűgöző, izgalmas alapot adhat egy regényhez. A jót rengetegszer megszólaltatták, a jó nem inflálódott, csupán, mint ahogy Kertész írja a Kaddisban: a jó a megmagyarázhatatlan. A gonosz többnyire romantikus is a maga módján. Ebben a regényben óriási teret kap a gonosz, hogy működjön és teret kapjon a tökéletesedéshez. Mi lesz a gonosz jövője? Arme (a narrátor) is úgy látja, hogy az új Führernél az embertelenség abszolút kategória, Wojtyla pedig a normalitást képviseli és nem a kortárs hagymázos sületlenségeket.
Működne-e más nyelven ez a regény?
– A regényt nem a magyar piacra írtam, ez általános, világirodalmi piacra készült. Fenntartok annyi ambíciót a regényköltészettel kapcsolatban, amit Dürrenmatt is vallott – ő ugye svájci volt –, hogy a kis népeknek nem kell az a nagy nemzeti küldetéstudat, mint a németnek vagy a franciának, hanem pont az a jellemzőjük, hogy az egész emberiségről írhatnak. Azt nagyon nem értem, amikor idős magyar írók nekilátnak családtörténetet írni, ami helyén van, de ebből már láttunk rengeteget. A huszadik századot már sokan megírták, ott van például Fejes Endre vagy Márai Sándor munkássága. Nem értem, hogy a kortársak miért írják újra és újra. Úgy éreztem, hogy amennyi ebben a regényben van, az pont elegendő.
Ez a regény egyfajta figyelmeztetés, esetleg maga csupasz realitás?
– Alapvetően teológia esszéregényt akartam írni. Olvasható valamiféle modern Macchiavelliként is, mert ez egy dolgozat arról is, hogy milyen a hatalom, illetve miként működik. A hatalom logikája gonosz. Nem nagyon hiszem, hogy ez változni fog.
Sztálinista vonalvezetéssel működne a regény?
– Meg lehetne csinálni a kommunista verzióját. Az Ázsia-hatalomnak is megvan a logikája (a gulág), de a nácizmus esszenciája Auschwitz. Sztálinnal az oroszok elvitték egy birodalmi logikába az egészet, ami ott van a nemzetiszocialistáknál is. Ám lényeges különbség, hogy Németországban majdnem 0 százalékos volt az analfabetizmus, és mégis barbárokká vedlettek.
Megterhelő ilyen mélységesen, ekkora alapossággal foglalkozni a gonosszal?
– Ez a regény nem az olvasmányélményeim következménye. Megterhelő volt a megírása, az én sorsomnak, létezésemnek az egyik nagyon fontos szilánkja. Rengeteget gondolkodom, jegyzetelek, majd hetente, kéthetente leülök, és akkor dolgozom össze a jegyzeteimet. A regényt nyolc hónapig írtam, nagyon megterhelő volt, stresszes. Lelkiismereti küzdelmeim voltak végig. Szeretnék írni egy római háborús regényt, ahol szintén a poklot tervezem megidézni. A tudósok egy része azt vallja, hogy az univerzum 3 százaléka valós, a többi pedig képzelőerő. Ebben a 97 százalékban teremtődik meg ez a regényközeg is.
A hajó, ami nőket szállított című versesköteted a szerelmet járja körül, igen sok aspektusból, a Biblia miért köszön vissza állandóan a verseidből?
– Keresztény vagyok, íróként is a Bibliát tartom a legfontosabb szövegmasszívumnak. A vallást irodalmilag közelítem meg, ha elmegyek egy misére, akkor a felolvasott prédikációk mentén irodalmilag kerülök közel az Istenhez. A kereszténység nem fújt ki. Sokan temették a kereszténységet, a költészetet is temetik sokan. Ők kit érdekelnek? A kereszténység nem fújhat ki, mert ha kifújna, akkor újra lenne.
Ez a kötet a nőkhöz fűződő viszonyodról is mond valamit?
– Az ember néha hulladéknak érzi magát, főleg a fiatalkori kóválygásai idején. A világ legnagyobb jótéteménye az anyám, mégis különös kontextusba írtam őt, anyám helyett írhattam volna Szűz Máriát is. Amikor kimondjuk ezeket a szavakat, a női szentségre gondolunk, amiből eredünk, ám arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy még a cédákban is ott a női esszencia. Anyám nem akadt fent ezen, ő egy intelligens asszony.
A kötet olvasása során úgy éreztem, hogy a férfi öntudat, a humor és gyónás meghatározó eleme lenne a szerelem-koncepcióidnak.
– A magánéleti karrierem azt mutatja, hogy amikor szakítok, feltör bennem a férfi öntudat. Ez mindenkinél így van, majd ezután kihúzod a gerinced, leporolod magad és egy western hősként indulsz tovább. De szakítás előtt kell úgy viseltetni, mint Clint Eastwood, akkor bele se megyünk az ilyen sztorikba. Ha vége van, akkor mindig háború van. A humor nem operett és nem kabaré. A közép-kelet Európájában a humor fontosabb, mint az alkohol. A szerelem elől megmenekülni nem lehet. A szerelem lényege, hogy megtörténjen. Ha következik be, nem is volt szerelem. Az volt az igazi szerelem, ami elől nem tudtál menekülni. Ez a definíciója. A gyónás mindég szükségeltetik, habár én evangélikus vagyok, nálunk a gyónás másmilyen egy kicsit, Önarckép című versemben a magányos szörnyeteg viselkedik így. Kevésszer érezzük magunkat úgy, mint a reménytelen szerelmesek, ezért magyarnak lenni egyfajta reménytelen szerelem. Jó és felemelő dolog. Intenzíven éljük meg: magyarnak lenni szép dolog, a maga félrecsúszottságával együtt.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
