Szekrénybe zártam a tengert
apróra lezsugorítva
pulcsik és farmerek közé
alul a harmadik polcra
hegyek is kerültek mellé
szürkék, csúcsosak, kopárak,
barlangjaikban brummogó
medvefiak vacsoráznak
polipok, kagylók, delfinek
csobbannak zúgó habokba
csillagot vet ki a sodrás
aranyló parti homokra
reggel, ha ébreszt a vekker
elég egy titkos varázslat
égszínű, sóízű hullám
árasztja el a szobámat
morajlón duzzad a tenger
sziget lesz benne az ágyam
tavalyi matrac a gálya
sátram meg rajta a váram
kalózkard, zászló és horgony
ágyú is kell vagy egy tucat
gyorslövő puskámból borsot
ki tudok lőni tíz-húszat
rikoltok: legénység, hajrá,
előre, aki nem reszket,
porold el, kötözd meg, győzd le
vezérét a hadseregnek
kincsünket nem adjuk, borunk
sziruppá sűrített málna
nagyokat kortyolva készül
csapatom végső csatára
kardcsörgés, harci zaj, néha
ágyú is tüzel a tatról
szuroktól fénylő dárdahad
záporként süvít el balról
borspuskám szaporán pukkan,
kardommal vitézül lépek,
harci kurjantás készteti
futásra az ellenséget
sodor a szél a part felé
vitorlám tépett, árbocom
kettőbe törve, mégis ring
gályám a vad hullámokon
feszítek büszkén a vártán
csapatom győzelmét látva
kicsiny, varázsos földemet
már nincs, aki leigázza
