Egy héten át, egészen pontosan a múlt héten volt látható Utcai Dávid Metamorfózis című kiállítása szülőhelyén, Temerinben, a Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központ képtárában . Ez volt a festőművésznek, a helybeli Kókai Imre Iskola képzőművészet szakos tanárának, a TAKT többéves vezetőjének hatodik önálló kiállítása.
Szent Mária Magdolna
Hogy miért Metamorfózis? Talán Vereb Lóránt (filozófus, esztéta) tudta a közönséget a látványon túli mélységekbe kalauzolni a telt házas megnyitón elhangzott méltatásában. Mint fogalmazott, Dávidot korunk egyik legérdekesebb festőjének tartja, és sajnálja, hogy viszonylag keveseknek adatik meg az a lehetőség, hogy megismerjék művészetét.
„Ezek a képek a jövőről szólnak: és hogy ne lenne már érdekes valami, ami olyanról szól, ami olyan kevéssé ismert és olyan nehezen megragadható, mint a jövő? Ráadásul még érdekesebb, ha ez a jövő nem a távoli, velünk semmilyen kapcsolatban nem lévő jövő (ami általában a science fiction témája), és nem is a nagyon csúnya vagy szép, utópisztikus jövő.
Csendélet a lámpáimmal
Az Utcai Dávid festményein ábrázolt jövő a közeljövő: a mában már benne rejlő közeljövő, ami csak azt várja, hogy jelenné váljon. Dávid képei ezt a momentumot ragadják meg, ezt a jelenné váló jövőt – ami a mindennapi megismerés, a tudomány és a technika számára kifürkészhetetlen. Dávid művészetével ezt megfoghatóvá teszi számunkra, és a mindennaposság oldaláról megközelítve személyessé is. A munkás, a tanár, a mérnök, az utazó a mindennaposságukban jelennek meg: dolgoznak, utaznak, megérkeznek. A tájképek és a csendéletek is közvetlenek – miközben arról tudósítanak, ami még nincs. A képek belső feszültségét pont ez adja meg: a jövő megfoghatatlanságának ábrázolása.”
Az érdeklődők tizenhat festményt láthattak, melyek egy része már nincs a művész tulajdonában. Talán épp ezért volt élmény együtt látni a 9+1 művésztelep, a TAKT és a Molnár Edvárd tulajdonában levő festményeket a többivel. Valamennyi az utóbbi tíz évben keletkezett, és természetszerűleg magán hordozza az alkotói fejlődés megnyilvánulásait, az alkotó „élményanyagának”, mint amilyen édesapja elvesztése, a háború, Szent Mária Magdolna, a teríték, a csend és más sajátos ábrázolását.
