Elképzelem, hogy Kuktin Erzsébet magyartanárnő tanítványaként ott ülök a palicsi Miroslav Antić Általános Iskola padjaiban. És ezt jó elképzelni, mert felhangzik a Titanic film zenéje, elindulunk a századfordulós utcákon, bekukkantunk régi házakba, kávéházakba – gyerekszemeink felcsillannak, hisz ismét egy különleges irodalomóra veszi kezdetét.
Az érzést, amit a palicsi diákok élhetnek át, mi is ajándékba kaptuk Szabadkán a XII. Nyári Akadémián. A tanárnő és alkotótársa, Vinkó Attila fáradhatatlan lelkesedéssel multimediális irodalomórákat készít elő, megmutatva azokat a multimediális lehetőségeket, amelyek bátran alkalmazhatóak egy-egy iskolai órán. Lenyűgöző, nagy hatású filmek születnek képekkel, zenével, megzenésített versekkel... Az interneten megtalált videofelvételek és képek alá zene kerül, az elszavalt versekhez festmények társulnak. A tavalyi rendezvényen a József Attila-filmet láthattuk, idén az Ady Endréről készültet, amelyben összesen 13 kisfilm található, többek között a korabeli Nagyváradról, a korabeli Párizsról, sok-sok kép Adyról, családjáról, szülőházáról, kávéházakról, barátairól, s persze szerelmeiről. Emellett 80 percnyi hangagyagot élvezhetünk végig, csodálatos előadásban hallunk verseket, szavaltakat és megzenésítetteket egyaránt, hanggá alakul Ady és Léda, Ady és Csinszka levelezése is. A Héja nász az avaron című vershez választott Picasso képek mellett az éjszakai Palicsi-tó vize is megjelenik, ugyanis nem csak interneten található anyagot használnak fel, hanem a tanárnő és Attila maguk is készítenek felvételeket, éjszaka filmezik a tó vizét, kanócokat gyújtanak meg, hogy a megörökített lángolással illusztrálják Léda és Ady szerelmét, míg elhangoznak a versek, míg peregnek a képek.
A költő életrajzát korabeli képekben kapjuk, hallgatjuk a költeményeket, s a zenei aláfestésben pedig a Titanic film ismert dallamára ismerünk. Ahogy Erzsébet mondja, szándékosan ezzel a dallal indítottak, hiszen a gyerekek szeretik ezt a zenét, és imádják a filmet, azt vallja, hogy el kell kápráztatni a tanulókat. Nem fér kétség ahhoz, hogy még a legnyugtalanabb tanuló figyelmét is le lehet kötni ilyen multimediális órával, s abban is biztos vagyok, hogy szívesen állnak a nem mindennapi tudásfelmérő elé is, ugyanis a megtanultak például egy keresztrejtvény formájában ellenőrizhetők, játékos formában beszélik meg az Ady-költészet jellemzőit, és csoportos kutatómunkára is van lehetőség. A diákok feladatul kapják, hogy böngésszenek az Interneten (kizárólag olyan dolgokat kell fellelniük, amelyek biztosan megtalálhatóak a világhálón. Ezekről a tanárnő előre meggyőződik), hogy rock- és popegyüttesek dalait hallgassák, hogy dalszövegeket vessenek össze egy-egy Ady-költeménnyel.
Ady egész lényével, egész munkásságával azt kívánta bebizonyítani, hogy „...én nem leszek a szürkék hegedűse”. Kuktin Erzsébet tanárnő előadása végén nekem az járt a fejemben, hogy ezt nemcsak Ady bizonyította be.
