A folyton frissen felfedezett Csáthról, a prófétává vált Kosztolányiról, dilettantizmusról, önmegértési lehetetlenségről, fordításszemléletekről és sok minden másról szó esett azon a családi hangulatú irodalmi szimpóziumon, amelyet a magyarországi Fiatal Írók Szövetsége szervezett szeptember utolsó hétvégéjén a palicsi könyvtárban.
Vajon mit tanulnak a mai középiskolások Csáthról? – merült föl többek között a szimpóziumon
Sokunk tapasztalata lehet – középiskolai, egyetemi tanulmányaink során vagy személyes érdeklődésünk miatt is – hogy Csáth Gézával Kosztolányi Dezső emlegetésével is lehet foglalkozni. A konferencián az is beigazolódott, hogy Csáth kapcsán Rimbaud, Kosztolányi kapcsán pedig Koncz István alkotásai is vizsgálhatók. Mészáros Márton Csáth Géza Délutáni álom című novelláját Rimbaud Hajnal című versével hasonlította össze, rámutatva a tematikai hasonlóságokra. Mindkét mű egy álmot ír le, precíz időindexszel, mindkét álomban nyár van és városi környezet, s mindkettőben megjelenik egy lefátyolozott nő. Az előadások után kellemes beszélgetés, véleménycsere alakult ki a hallottak kapcsán. Felvetődött a kérdés, vajon Csáth ismerhette-e a Rimbaud-verset, de valószínűleg nem. Ezért is volt érdekes a hasonlóságok összevetése.
Bodrogi Csongor Kosztolányi Dezső Csáth Gézának című verséről tartott előadást, illetve Tandori Dezső Orvosra várva című kollázsverséről, amelyben a szerző felhasználta Kosztolányi versének részleteit. Persze ha Kosztolányi, akkor Szabadka. A Palicsi-tóról, a cirill betűs Szabadkáról ebben a versében is olvashatunk, miközben megjelenik egy furcsa idegenség, az idegen haza, ahol – a vers egyik lehetséges olvasata szerint – a hazatérő Csáthot nem értik az emberek.
Bednanics Gábor előadását a tanítási tapasztalati ihlették. Főiskolás hallgatóival beszélgetve ugyanis elhangzott egy kijelentés: Csáth Géza egy dilettáns író. Az előadó ezt vizsgálta felül. Mit is jelent dilettánsnak lenni, és egyáltalán mi az, hogy dilettáns, mit takar ez a fogalom most, és mit jelenthetett Csáth korában. Ha Csáthot dilettánsnak tartják, az esetleg a körön kívüliségével magyarázható, azzal, hogy Csáth nem a körön belüliek eszköztárával, eljárásaival dolgozott, nem azzal értett egyet, amivel a körön belüli alkotók. Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy utólagosan megkonstruált dolog ez a körön belüliség, illetve kívüliség. Ami a fontosabb, hogy Csáthtal kapcsolatban folyton újjáéledő kultuszról beszélhetünk, mindig vannak, akik éppen most fedezik fel maguknak, és sokan rajongnak írásaiért, amelyekben olvashatunk olyan izgalmas, provokatív dolgokról, amelyekről kevesen mertek még beszélni is.
Bengi László az Aranysárkány című Kosztolányi-regény különböző kiadásairól szólt. Ismertette, hogy például a regénynek van olyan kiadása, amelybe a lármapárt helyett az értelmetlen lámpapárt szó került be. Az Aranysárkánynak létezik egy ifjúsági változata is, amelyből olyan jelentős szereplők maradtak ki, mint amilyen a főhős lánya, aki a főhős bukásához nem kevéssel járult hozzá. Az ifjúsági kiadás a mű allegorikus olvasatát valósítja meg, ugyanis ebben szerepel szó szerint az, hogy mi is volt a dobozban az az ocsmányság, amit Novák tanár úr kapott. Míg a regényben csupán annyit olvashatunk, hogy ocsmányság, a mű ifjúsági változatában megfogalmazódik, hogy a dobozban patkány volt.
Szabó Szilvia ugyancsak az Aranysárkánnyal foglalkozott. A főhős, Novák Antal kapcsán az önmegértés lehetetlenségéről beszélt, arról, hogy a tanár úr mennyire nem tudja megérteni önmagát, és képtelen értelmezni az önmagától idegen effektusokat, de hiányzik a teljes megértési szándék is. Nem akar beszélni másnak a gondjairól, a hallgatástól remél megoldást. A regény hősei egymástól különböző irányokat képviselnek, ezek között pedig nincs nyelvi közvetítés. Amikor Novák Antalnál végre bekövetkezik az önmegértés, öngyilkos lesz, mert a megvilágosodás szituációjában már nem képes tovább élni.
Kosztolányi munkásságát vizsgálva megkerülhetetlen fordításelméletével is foglalkozni. A konferencián Kollár Árpád Kosztolányi fordításszemlélete kapcsán egy Esti Kornél-történetről is beszélt, arról, amikor Esti Kornél úgy beszélgetett el hosszasan a bolgár kalauzzal bolgárul, hogy ő nem is tud bolgárul. Kosztolányi szabadon értelmezte a fordítást, a japán haikuk fordításánál még az eredeti formát sem tartotta meg. Fordításaiban a hangulatra próbálta fektetni a hangsúlyt, és az idegent a sajátjává transzformálta. Az volt az elve, mégha fordításról van is szó, szép magyar verset adjon.
A konferencia két szerző két alkotásának összehasonlításával kezdődött, s két szerző, történetesen Kosztolányi Dezső és Koncz István összehasonlításával fejeződött be. Orcsik Roland arról tartott előadást, hogy e két, térben és időben is egymástól távol lévő szerzőből hogyan kreált az utókor prófétát, ugyanis műveikben mindketten megjövendölték, hogy háború lesz. Ez a mondat – Háború lesz. – mindkettőjüknél megjelenik.
Az irodalmi konferencián oktatási kérdést is érintettek a résztvevők. Vajon mit tanulnak a mai középiskolások Csáthról? Egy nagyon rövidke ismertető szerepel a magyarországi tankönyvben. Azt már magam teszem hozzá, hogy míg a magyarországiak e rövidke ismertető mellé Csáth legjobban sztárolt, legösszetettebb motívumrendszerű és kétségkívül egyik legizgalmasabb novelláját kapják, az Anyagyilkosságot, addig a vajdaságiak a Szombat este cíművel ismerkednek meg, és csak a tanár akaratán múlik, hogy beszél-e bővebben más Csáth-novellákról, elolvastassa-e például az Anyagyilkosságot is.
