Huszonnyolc anyaországi és határon túli szerző novelláját tartalmazza a Kontra Ferenc válogatásában megjelenő Az év novellái 2013 címet viselő antológia. A kötet színvonala meglehetősen kiegyensúlyozott, ugyanakkor az írások igencsak változatosak: hagyományos kompozíciójú és rendhagyó szerkesztésű szövegek egyaránt megjelennek, a cselekményes történeteket filozofikus mélységű gondolatmenetek követik, tökéletes csattanók, szürrealisztikus elemek sokfélesége biztosítja, hogy az olvasó egy pillanatra se unatkozzon. A nagyjából háromszáz oldalas gyűjtemény utolsó lapjain a szerzők rövid életrajza, pályaképe, míg a hátlapon és a belső borítón portréfotók segítik a tájékozódást.
Csender Levente A folt című novellája remekül megszerkesztett írás: első két bekezdése egy-egy valószerűtlenül hosszú, oldalakon át tartó mondat, melyeket remekül áthat az a nyugtalanság, zaklatottság, mely betölti a főszereplő, Sarolta életét, akinek egy rosszul sikerült fodrászlátogatás következtében egy foltban leég a haja. A tipikus „bolhából elefántot”-helyzet, a Sarolta fejében megfogalmazódó összeesküvés-elmélet, az egész életet megmérgező morfondírozás egyszerre tökéletesen abszurd és már-már hihető. A zárlat sem hoz megnyugvást, Sarolta életének tragédiája a születésnapján éri el csúcspontját, amikor pálinka híján vízzel kényszerül koccintani, s végül a fürdőszobába vonul, száműzetésbe: „… azóta ott ül bánatosan, és várja, hogy kiszálljon belőle ez a makacs élet”.
Patak Márta Tintakék, lapos üvegkő című írása megindító történet apa és fiú megingathatatlan kapcsolatáról. Az apa temetésének napján játszódó jelenetben a kisfiú gondolatmenetét követhetjük nyomon: felmerülnek a közös emlékek, a gyermeki gondolatok a halálról, s megfogalmazódik a kétségbeesés, amikor a biztos támaszt jelentő édesapa után a „varázskövet” is elveszíti, melyet elég volt a kezébe vennie, „és már érezte is, hogy átköltözött belé a varázserő”.
Oláh János Egy rózsaszál a puskacsőben című szövege a népballadák világába vezeti vissza az olvasót, egy falusi bál emlékét idézi, a „gyüttmönt” Szakcsi Pista és a „csizmás, lajbis zsírosparaszt-fi” Savoó Jóska párharcát Piriért, a szegény lányért, akit a faluban „egyes s mások boszorkánynak tartanak”. Ahogyan ezekben a történetekben lenni szokott, a szegény legény elnyeri jutalmát, övé a lány szíve, mígnem megérkezik a katonai behívó, hogy összetörje az álmokat, s „örökre elszakítson mindent szálat, ami ide, ehhez az őt mindegyre keserűen megalázó anyaföldhöz köti”.
Tóth Krisztina Dőlni fog a pénz című novellájának témája egy házaspár kilátástalannak tűnő élete. Az éveken át tartó munkanélküliség után Lali, a férj, az örök optimista, az összes maradék és kölcsönkért pénzüket egy lacikonyhába fekteti be. Vera, a feleség, aki Lali szerint „mindenben csak a rosszat látja, képtelen kicsit pozitívan gondolkodni”, nem tud az üzletre koncentrálni, s egy éhen veszett, megfagyott kutya látványa előhozza belőle a hosszú idő alatt felgyülemlett összes keserűséget.
„Mint egy régi, sztaniolpapírral szűrt tévéadás, úgy sejlik föl előttem az a nap, amikor apám végre megoldotta a vályúkérdést”, kezdi Apám vályút készít című novelláját Majoros Sándor, s a visszaemlékező gyermeki nézőpont a továbbiakban valóban az elbeszélés szervezőelvévé válik. A vályúkészítés az apa életének mozgatórugója lesz, mintegy „földöntúli hatalom”-ként irányítja mindennapjait, s erősen befolyásolja kedélyállapotát. A családi békét végül a hosszadalmas előkészület után valósággá váló vályú megalkotása hozza el, még akkor is, ha a fiú megállapítása szerint a tákolmány még az ő pehelysúlyától is „határozottan billegett”.
Méhes Károly Érettségizettek című novellájának helyszíne egy világ végi vasútállomás: itt várja Tóth Keve, a frissen érettségizett fiú a soha meg nem érkező vonatot. A szokatlan helyzet szokatlan tettekre kényszeríti: szóba elegyedik egy Medzsugorjéba induló zarándokkal, majd kártyapartiba kezd egy kislánnyal, Mirandával, míg végül mégis elindul a keresztet cipelő férfi után, mi több, a terhét is átveszi, s közben osztályfőnökének a banketten elhangzott szavait ismételgeti: „Nagy nap ez a mai…”
Győrffy Ákos Át című írásának kulcsmondata: „Mert nincs jelentősége semminek, ami nem Duna.” A főszereplőt hatalmába keríti, megmagyarázhatatlan, földöntúli erőként vonzza a víz: „Már nem tudjuk, mit jelent, hogy miért kell átúszni, csak a tudat, hogy kell, hogy nem lehet másképp.” Az első pillanatban elhisszük, hogy az éjjeli vállalkozás szerencsésen végződik, a vakmerő szereplők túlélik a kalandot, a szerző aztán mégis elbizonytalanít bennünket, jelezve: „A beavatás hasonló a halálhoz, a halált játssza el.”
Potozky László Nappá lett lámpafény című novellájának középpontjába ugyancsak a beavatás aktusa kerül, a szöveg két síkját – a való élet és a színházi fikció világa – a vizuális hatás, álló és dőlt betűk váltakozása is szembetűnően jelzi: a történet végére a főhőst, Kornélt teljesen beszippantja a színpad atmoszférája, a valóság átadja a helyét a fikciónak, a lámpafény nappá lesz.
Az év novellái 2013 című antológia anyaga a 2000, az Alföld, a Bárka, a Forrás, a Hitel, a Holmi, az Irodalmi Jelen, az Irodalmi Szemle, a Jelenkor, a Kalligram, a Kilátó, a Kortárs, a Mozgó Világ, a Magyar Napló, a Sikoly, a Székelyföld és a Tiszatáj című folyóiratokból, valamint tavaly megjelent kötetekből származik. A felvonultatott novellák sokfélesége, a széles perspektíva és a változatos élmény az alkotók mellett elsősorban a szerkesztő munkáját dicséri.
(Az írás Kilátó mellékletünkben jelent meg.)
