Már sok-sok
álomból ismersz:
láthattál bohónak,
csacskának, naivnak,
durcásnak, nyűgösnek
kedvesnek, szépnek,
tündérnek, lepkének,
kígyónak, virágnak,
kavicsnak, tengernek,
szélnek, váltam
füstté, buborékká,
rejtőztem fészekbe,
falombba, ágbogak
csúcsáról tépetten
kotoródtam szélfútta
rozsdaszín alomba,
voltam már törpeorr,
üveggolyó, viharban
csíkosan dagadó
vitorla, görbültem
kifliként vaj alatt,
cuppantam ébresztő
csókként homlokodra.
Bár párnádról
hajnali ködként
illanok reggel –
mégsem tűnök
el végleg,
néhány gondolat-
foszlány s csöpp
égi nedű elegyéből
újrateremthetsz,
s ha nem, hát én
álmodlak téged.
