Általában a szerzői filmek ünnepe a budapesti Magyar Filmszemle, mégis gyakran előfordul, hogy irodalmi feldolgozások is terítékre kerülnek. Az idei filmmustra ezt a kivételes alkalmat hivatott bizonyítani, ugyanis több irodalmi adaptáció is bekerült a versenybe. Egyikben külön hangsúlyt kapott a gyermekei lélek sérüléseinek ábrázolása, s ezért az alkotásért Gárdos Péter rendező elnyerte a 40. Magyar Filmszemle legjobb rendezőnek járó díját.
A Tréfa című alkotásról van szó, amely egy Kosztolányi-novella alapján készült el. Felkértük a díjnyertes rendezőt, hogy nyilatkozzon a Magyar Szónak.
– Én nagyon szeretem Kosztolányit, nem is tudom miért van bennem ez a rajongás, de az a meggyőződésem, hogy akkor felnőtt az ember, ha minden évben elolvassa legalább egyszer a Kosztolányi összest. A novellákról beszélek most. Nekem 40 éve ad bölcsességet és útmutatást Kosztolányi Dezső. Persze ettől még nem lenne aktuális a kérdés, de van egy novellája, ez a Tréfa, amely véleményem szerint egy elképesztő öt oldal arról, hogy az ember elkezd azon gondolkodni, hogy mi a jó a világnak, mi a jó az embereknek, a gyerekeknek. Vajon az a jó, ha rend van, nagyon kemény fegyelem az életünkben, vagy inkább az, ha szabadság van, liberalizmus. Azt képzelte, hogy a középkelet-európai országokban, de fogalmazhatnék úgy is, hogy magában Európában nincs ennél fontosabb kérdés. Amikor az ember bekapcsolja a televíziót és azt látja, hogy rendőrosztagok indulnak rohamra a rend jegyében, akkor elborzad. Ha viszont azt tapasztalja, hogy középületeket rohamoz meg a csőcselék, akkor azért kezd imádkozni, hogy legyen már rend végre, jöjjenek a rendőrosztagok. Én nem tudok igazságot hirdetni, de azt képzelem, hogy ez a legaktuálisabb, legégetőbb problémánk ma. Az, hogy milyen világot akarunk a gyerekeinknek. Mi legyen ebben a világban, és a Tréfa, ez a Kosztolányi-novella is igazából erre a kérdésre keresi a választ és a film is ugyanezt teszi, anélkül, hogy az egyik vagy a másik oldal mellett letenné a voksát.
Manapság mi hajlamosak vagyunk a tévét okolni azért, hogy a gyerekek agresszívekké válnak. Az Ön filmje után felvetődik a kérdés, hogy 1912-ben, amikor játszódik az esemény, miért voltak legalább ugyanennyire agresszívek az ifjak?
– Valószínűleg magának az agresszivitásnak van egy társadalmi oka, és van egy mélyebb, pszichológiai magyarázata. Az ember előveszi a Bibliát és megnézi, hogy hogyan működnek az emberi indulatok, akkor rádöbben arra, hogy bele lehet „heccelni” a tömegeket abba, hogy gyilkoljanak. Nem megyek messzire, maradjunk a Bibliánál, gondoljunk bele, hogy Krisztus megfeszíttetésekor hogyan álltak ott az emberek a bitófánál, a keresztnél és azt hajtogatták, feszítsd meg, feszítsd meg. Ez a tömeghipnózis olyan erős, hogy végül mindenki diadallal ünnepli egy ember kivégzését. Nos, a Tréfában nem feszítsdmeget kiabálnak, hanem azt mondják, hogy csiklandj, csiklandj, csiklandj. Ez a dolog elég ahhoz, hogy az emberekben gyilkos ösztönöket ébresszenek fel. Bele lehet heccelni az embert az agresszióba.
Önnek mit jelent ez a díj?
–Én úgy vagyok vele, tudja, nehogy szerénytelennek hangozzon, hogy csináltam eddig 9 filmet, körülbelül három tucat díjat kellett volna kapnom értük, az itthoni és a világban rendezett fesztiválokon, de rengeteg díjat nem kaptam persze, amire akkor vártam vagy számítottam. Ezután rájöttem arra, hogy ez egy játék. Játék, mert az ember egy adott helyen el tud mondani valamit, egy adott pillanatban, vagy éppen nem tudja elmagyarázni a dolgokat. Ez kimondottan azon múlik, hogy milyen a szerencséje. Egy film akkor ér el igazán komoly sikert a világban, ha 20 év múlva is film marad. Ha előveszik a polcról DVD-ként, vagy levetítik a tévében, és akkor még mindig hat. Ilyen esetben megnyugodhat a rendező, hogy maradandót alkotott. A mostani díjból még nem derül ki ez, ez egy egyszerű elismerés, s majd utólag bizonyosodik be, hogy a Tréfa megállja-e az idő próbáját.
De mégis, az idén nagyon rangos volt a zsűri...
– Igen, ez büszkeséggel tölt el, nagyon örülök a díjnak, nagyon jólesik, a legjobb rendezési díj a legkiválóbb szakmai elismerés, de nem a filmet minősíti egyelőre, ez csak azt jelenti, hogy a filmet most szerették és majd kiderül, hogy a jövőben hogy fogadják és miként értékelik.
Azért azt el kell ismerni, hogy mindenképpen a szakma díjazta azt, hogy egy kiválóan elkészített alkotásról van szó?
– Örülök, hogy ezt mondja, nagyon szépen köszönöm, remélem, hogy így van ez. Úgy hiszem mesterségbeli kérdés, a film pedig egy fura dolog, mert a világon a leghamarabb elavuló művészet. S van egy viszonylagosság is a dologban, mert még egyszer hangsúlyozom, azt szeretném, hogy ez a rendezői díj azt jelentse, hogy 10 vagy 20 év múlva is film lesz a Tréfa.
