Idén új helyszínen, a Millenárison tartották meg a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált, ugyanis a Kongresszusi Központot, amely korábban otthont adott a rendezvénynek, az elmúlt években már kinőtte. A Mamut bevásárlóközpont mellett található, felújított és új tartalmakkal felruházott egykori gyárnegyed az első becslések szerint jó választásnak bizonyult, még ha talán kissé befolyásolta is a Könyvfesztivál eddig megszokott hangulatát.
Vasárnap zárult a XV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, a szervezők, a részvevők, a standok vezetői lassan majd fellélegeznek, és elkészítik a kalkulációkat, mérlegelik az összegzett adatokat, látogatói statisztikákat, s akkor kiderül, hogy mennyire volt jó ötlet új helyszínre költöztetni a rendezvényt. A standokat üzemeltető kereskedők egy része szombaton este még arra panaszkodott, hogy a nagy forgalom ellenére sem biztos, hogy nyereségesen tudja zárni a fesztivált: túl magasak a bérleti díjak, minden kiadványból legalább húsz százalék kedvezményt kell adni, tehát nagyon kicsi nyereségsávval dolgoznak. Így, mesélte egyikük, az sem biztos, hogy a bérleti díj összegét ki tudják termelni a bevételből. Pedig a forgalomra senki sem panaszkodott, van az új könyvek listáján több olyan kiadvány is, amelyik igen kelendőnek bizonyul a rendezvény négy napja alatt, többször kellett hozatni belőle raktárról. Keresett volt például Karafiáth Orsolya költőnőnek a napokban megjelent regénye, a Maffia-klub, Tisza Kata Doktor Kleopátrája, és még néhány más kiadvány, hogy most csak ezt a kettőt említsük.
Az egész világ tüntet és tiltakozik Kína ellen a tibeti megszállás, az erőszak és az emberi jogok eltiprása ellen, mi meg itt ünneplejük őket - fogalmazták meg ellenérzéseiket a méltatlankodók, ugyanis az idei Könyvfesztiválnak a világ legnépesebb országa volt a díszvendége. A kínai lobogó díszítette a Millenáris kedves kis parkját is, ahol a napsütéses szombat délutánban valóságos majálishangulat, kempingfíling alakult ki a pihenőt kereső látogatók aktív részvételével. Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója április 24-én, a fesztiválstart előtti utolsó sajtótájékoztatón ezzel szemben a kínai kultúra és írásosság ősiségét és a kínai irodalom jelentőségét hangsúlyozta: a világ könyvtermésének húsz százaléka ebben az országban jelenik meg - mondata, majd viccesen hozzátette még, hogy ha Magyarország tízmilliós lélekszámával számolunk, akkor figyelembe kell vennünk azt is, hogy csak Pekingnek több lakosa van ennél. Mindkét véleménynek megvan a maga igazsága, s tény az is, hogy a távol-keleti irodalmakból nagyon kevés mű jut el hozzánk fordításban, ez már hosszabb ideje fekete folt az európai, és főleg a kelet-közép-európai műveltségben. Az, hogy Kína díszvendégként érkezik most Magyarországra, azt a képzetet kelti, mintha egy ismeretlen kultúrát látnánk vendégül - mondta Zentai Péter László.
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik legizgalmasabb programpontja már évek óta az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválja, amit elvileg - eredetileg - azért találtak ki, hogy az Európai Uniói fiatal írói találkozhassanak, megismerkedhessenek, s hogy elvigyék hazájukba a más európai irodalmak hírét, az idén azonban a „még csak” tagjelölt Horvátországból érkezett Vlado Bulić is helyet kapott ebben a vele együtt tizennyolc fős társaságban. Fiatal, ígéretes szerzőkről beszélünk, akiknek nevével még nemigen találkozhatott az olvasó, ezért indokolt lehet egy névsorolvasás: Angelika Reitzer Ausztriából érkezett, itt volt a bolgár Ivanka Mogilszka és a cseh Jonás Tokarský. Dániából érkezett Henriette E. Møller, Észtországból jött Budapestre Peeter Helme, a fesztivál vendége volt a finn írónő, Anna Maria Mäki, Írországból pedig a vegyes házasságból származó (édesanyja magyar) Mark Collins, akinek a regénye is ötvenhatos témát dolgoz fel. Eljött a lengyel Paulina Bukowska, a litván Aisté Vilkaité, a német Thomas von Steinaecker, az olasz Gessica Franco Pires és a portugál Jacinto Lucas Pires. Romániából érkezett Filip Florian, Spanyolországból Carmen Jiménez, Svédországból Gunnar D. Hansson és Szlovákiából Agda Bavi Pain. Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának szlovén vendége pedig az ugyancsak elsőkötetes Goran Vojnović volt.
Kicsit furcsa lehet, ha most ezt a felsorolást az amerikai Bret Easton Ellisszel folytatjuk, de ő az, akit nem lehet kihagyni a Könyvfesztiválról szóló beszámolóból. A világhírű amerikai író volt a rendezvény idei díszvendége. Habár a szerző mielőtt a magyar fővárosba indult volna, még úgy nyilatkozott a Heti Válasznak, hogy „egy meglehetősen unalmas embert” kell a fesztiválra várnunk, „amilyen a való életben vagyok”, lénye és jelenléte rácáfolt erre. A Budapest Nagydíjas író az aláírásra várók hosszú sorát látva, az - ilyen rendezvényekhez mérten túlságosan is korai - este hat órai zárás után, amikor a biztonságiak már csak egyesével engedték be az embereket (abban a reményben, hogy hamarosan végleg bezárhatnak), kitartóan folytatta a dedikálást, készségesen pózolt a fényképezőknek, és szívélyesen fogadta, ha valaki leült az asztalához. Persze, mondhatnánk rosszmájúan, hiszen ez benne volta gázsijában, mégis, az ilyen apróságok sok mindent elárulnak a szerzőről. Meg aztán gázsi ide vagy oda, az így és ilyen hosszan kígyózó sorokat nem lehet dolgavégezetlenül hazaküldeni, az nagy presztízsveszteség lenne az egész Fesztiválnak.
Ha azt mondjuk Könyvhét, akkor mindenkinek a Vörösmarty tér jut eszébe, és eddig, ha azt mondtuk, Könyvfesztivál, mindenki a Gesztenyéskertben lévő Kongresszusi Központra gondolt - mondta a már említett sajtótájékoztatón Zentai Péter László, aki kifejtette: a szervezők szeretnék elérni, hogy a jövőben ez utóbbi említésére mindenkinek automatikus képzettársításként a Millenáris jusson eszébe. Ezért is hangsúlyozták minden kiadványon, programfüzeten és szórólapon, hogy „ÚJ HELYSZÍN”. Az ilyen jellegű változások, új köntös, új helyszín, általában megváltozott tartalmakat is jelentenek. Anélkül, hogy ebben értékítéletét is adnánk, nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy a Könyvfesztivál már ismert tartalmi elemei nem változtak. Azzal, hogy más, nagyobb, szellősebb, talán belakhatóbb helyre költöztették, a rendezvény jellege nem változott. Aki szerette eddig, az idén is örömét lelhette benne. Aki pedig nem, az a jövőben sem fogja.
