Cikkünkhez képgaléria tartozik, amit itt tekinthetnek meg.
Több mint száz regényt és több mint ezer novellát írt, az ő élete is regénybe illő, erősítette a nemzeti öntudatot, hazaszeretetre biztatott, részt vett a szabadságharcban, országgyűlési képviselő volt, mindig felismerte, mi kell az olvasónak, a társadalom minden rétegéhez szólt, rajzolt festett, tárgyakat faragott elefántcsontból, gyűjtötte a tengeri csigákat és bablevest neveztek el róla. Természetesen Jókai Mórról van szó. Az író születésének 200. évfordulójáról kedden, a magyar széppróza napján emlékeztünk meg. A bicentenáriumának az alkalmából, Az évszázadokon átívelő íróikon címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Magyar Nemzeti Tanács, a Szekeres László Alapítvány székházában. Az est vendégei Berényi Emőke magyartanár, irodalomterapeuta, mentálhigiénés szakember, dr. Németh Ferenc művelődéstörténész, egyetemi tanár és dr. Crnkovity Gábor irodalomtörténész, iskolaigazgató volt, akikkel Mihályi Katalin újságíró, lapunk szerkesztője beszélgetett. Az egybegyűlteket Hajvert Ákos, az MNT Végrehajtó Bizottságának kulturális kérdésekkel megbízott tagja köszöntötte.
Molnár Edvárd felvétele
A beszélgetés résztvevői a lehetetlenre vállalkoztak, hogy alig több mint egy órában elmondjanak Jókairól mindent, ami fontos lehet a számunkra. Az izgalmas és tartalmas est folyamán szó esett az író délvidéki kötődéseiről, jelenlétéről a szerb irodalomban, a barátairól, akik itt éltek a déli végeken, a témáiról, amelyeket a regényeiben feldolgozott, azok itteni kötődéseiről, és még sok mindenről.
– Ne feledjük, hogy Jókai nagyon fontos történelmi korszak embere, írója volt. Az akkori történelmi, társadalmi berendezkedés, a reformkor alakjai, Széchenyi és Kossuth politikai gondolatai, a szabadságharc, a kiegyezés, ez mind valahol visszaköszön a műveiből – emelte ki Crnkovity Gábor.
– Sok délvidéki téma, helyszín, személy is megjelenik a prózájában. Jókai a miénk is volt, valamint a szerb irodalom része. Öt vajdasági város választotta díszpolgárává, Szabadka, Zenta, Zombor, Újvidék és Nagybecskerek. Három Jókai-alapítványt is létrehoztak, tehetséges diákok támogatása, és mindenhonnan szinte megszámlálhatatlan díszoklevelet küldtek neki – mondta Németh Ferenc.
Ahogyan azt még hallhattuk, nagy írónknak délvidéki kötődésű barátai is voltak, mások mellett Jámbor Pál, alias Hiador, egyik kultuszteremtője, valamint Lauka Gusztáv, aki a későbbiekben szorgalmasan éltette az emlékét. Jókai többször is megfordult itt, a déli végeken, Pancsova volt az egyik kedvenc települése, ahova több szál is kötötte: elbűvölte az al-Duna, ő lett a pancsovai református egyház első tiszteletbeli presbitere, és regényhősöket is tematizált a településhez kapcsolódóan.
– Egy érdekes történetként maradt fenn, miszerint a pancsovai barátai egyszer úgy gondolták meglepik, és küldtek neki egy nagy dunai halat. Erre ő azt válaszolta táviratban: A hal halálából hála – tudtuk meg Németh Ferenctől.
Jókait a szerb irodalom is viszonylag korán felfedezte. Az első szerbre fordított elbeszélése a Sedmica lapban jelent meg, és ekkortájt adták ki szerb nyelven A kalózkirály című regényét is. 1857 és 1963 között 417 művét fordították le szerbre. Felmerül a kérdés, hogy mitől vált Jókai ennyire népszerűvé.
– A szerb romantikus irodalom kifulladóban volt, a fiatalok pedig hiányolták a szórakoztató, edukatív jellegű prózát. Jókai körül valóságos kultusz alakult ki a déli végeken, és ezt ő saját maga is tudatosan építette, dedikált fotókat adott az embereknek, szinte leste, hol jelenhet meg. Úgy gondolom, ismét olvasni kell Jókait, felfedezni az alkotásaiban azokat az értelmezési pontokat, amikkel a műveit tovább lehet adni az ifjú nemzedékeknek. Jókai a mához is szól, csak meg kell találni a gazdag írói tevékenysége közt azokat a műveket, gondolatokat, amelyek a mához is kapcsolódnak – fejtette ki Németh Ferenc.
Jókait illetően arról is szó volt, hogy a mai fiatalok vajon hogyan olvasnak. Erről Berényi Emőke osztotta meg a gondolatait:
– Az utóbbi tíz-húsz évben újra fontossá vált a történet, amiben Jókai nagyon erős volt. Sokan visszafordulnak hozzá, a nyelvezetét illetően viszont távol van a mai tizenévesektől. Ami Jókai pazar tájleírásait illeti, tudnunk kell, hogy akkoriban még sokak számára nem voltak elérhetőek a távolabbi helyszínek, ezért kellett érzékletessé tenni. Manapság, a képiség korában ez másképp van. A nyelvezettel sok olvasót veszt Jókai, de megfogalmazódtak vélemények, miszerint érdemes lenne újrafordítani néhány művét, mint ahogyan Nádasdy Ádám tette azt Katona vagy Madách műveivel. Ez talán nem ördögtől való, és biztosan bevonzaná az olvasókat. Nekünk, tanároknak, az olvasóvá nevelés a legfontosabb, hogy a diákok tudják, a könyvekhez mindig visszatérhetnek – hallottuk Berényi Emőkétől.
Crnkovity Gábor a klasszikus irodalom olvasásának a fontosságára is rávilágított:
– A mai fiatalok mindent gyorsan szeretnének elérni. Nagyon nehezen nyúlnak egy-egy régi szöveghez. A tájleírás nem köti le őket, csakis a történet, a fordulat, azt várják, azt lesik. Mindenképpen olvasni kell a klasszikusokat, és valamilyen módon elérni azt, hogy a fiatalok is olvassák. A tanárnak a feladata az is, hogy felcsigázza a diákok érdeklődését. Attól tartok, hogy a klasszikusok ismerete nélkül a kortárs írókat sem fogják érteni – mondta Crnkovity Gábor.
