1956. október 23-án a magyar nép halálmegvető bátorsággal szembeszegült a kommunista diktatúrával. A forradalom szikrája először az egyetemisták körében pattant ki, de miután a titkosrendőrség tüzet nyitott a tüntető fiatalokra, fegyveres felkelés kezdődött Budapesten – emlékeztetett a történelmi tényekre Dezső János, a belgrádi Collegium Hungaricum igazgatója Haris László budapesti fotóművésznek, a Magyar Művészeti Akadémia tagjának a Budapest, 1956. november 2. című kiállítása megnyitóján Belgrádban.
– A kommunizmus történetében először történt meg, hogy egy nép nyíltan szembeszállt a zsarnoksággal. Az ’56-os forradalmárok, közöttük vagány kamaszgyerekek, pesti srácok kihasították a nemzet lobogójából a kommunista jelképet. Így vált a lyukas zászló a forradalom jelképévé, ami a szabadságvágyat és a nemzeti önállóság vágyát jeleníti meg – mondta Dezső János, bevezetve a közönséget a kiállítás történelmi jelentőségébe. Mint mondta, a forradalom letörése után, a megtorlás elől akkor megközelítőleg 200 ezer ember menekült el Magyarországról.
Haris László fotóművész a kiállított képeket 13 évesen készítette Budapest utcáin. Azokban a napokban, amikor már nem hallatszott a fegyverropogás. November 2-án örökítette meg a forradalom nyomait.
Haris a kiállításon a 15 fennmaradt képből kettőre hívta fel a közönség figyelmét. Az egyik a Szabad Nép székháza, a Kommunista Párt lapjának székháza, a „nép legfőbb ellensége” előtt készült, ahol a felkelők leverték a székház feliratának egyes betűit, így adva drámai hangsúlyt A NÉP-nek. Majd összegyűjtve Sztálin és Lenin műveit, az épület előtt gyújtották fel.
– Egy olyan tömeg, ahol szabad gondolatok ébrednek, sőt humor, nem egy fosztogató csürhe, hanem a nép. Számomra a bizonyítéka annak, hogy évtizedeken keresztül hazudtak ’56-ról. Mindenütt az hallottuk, hogy huligánok és fosztogatók műve volt az – mutatott rá a kép üzenetére Haris. Folytatta, ezzel összhangban van a másik kép, amelyen a következő felirat látható: „Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családjának”.
– Ma már ismert tény, hogy ilyen kinyomtatott cédulák sok helyen voltak a városban, legalább egy tucatnyi. Ez konkrétan a Kálvin téren volt, én ott láttam – fűzte hozzá röviden a fotóművész.
Elmesélte ugyanakkor, hogy a képeket ő maga semmisítette meg 1960-ban, amikor attól tartott, hogy a belügyi szervek, ha megtalálják, akár gondot okozhatnak neki és az egész családjának. Ám az egyik barátja, Varga László, a budapesti egyetem Angol Tanszékének professzora, a gyerekkorukban neki ajándékozott képeket évtizedeken keresztül őrizte, és 2005-ben adta át Harisnak. A kiállítás ezekből a már történelmi jelentőségű képekből készült.
