Az első szabadkai Vajdasági Alkotók Találkozója, azaz a VATA e hó huszadikán kezdődött és huszonhetedikéig tart. Az Ostorka Polgárok Egyesülete szervezésében és a Ctrl-V művészcsoport szakmai vezetésével jött létre. A meghívottak vajdasági és vajdasági származású fiatal, hivatásos képzőművészek, akik egyéni munkájukban jelentős eredményeket értek el.
A művésztelep résztvevői: Gyurkovics Virág szabadkai művészeti író, Kis Endre palicsi születésű, Pécsett élő festőművész, Milinszki Árpád temerini festőművész, Molnár Edvárd szabadkai fotográfus, Pesti Emma szabadkai festőművész, Ricz Géza szabadkai születésű, Szegeden élő képzőművész, Soltis Miklós szabadkai születésű, Budapesten élő festőművész, Szabó Éva-Evetke szabadkai iparművész, valamint Varga Valentín temerini származású, jelenleg Szarajevóban élő festőművész.
Mint azt a művésztelep leírásából megtudhatjuk, a találkozó apropója, hogy a kilencvenes évek politikai történéseiből kifolyólag, a fiatal vajdasági képzőművészek jelentős hányada nem a szerbiai akadémiákon végezte tanulmányait, hanem külföldön, elsősorban Magyarországon. Sokan Budapesten, de vannak akik Pécsett vagy Szegeden szereztek diplomát. Olyanok is akadnak, akik valamelyik ex-jugoszláv tagállamban, vagy Nyugat-Európában kötöttek ki.
A találkozó leírása azt is taglalja, hogy a fiatal generációnak az erős szétszóródásból kifolyólag nem sikerült az elődeikhez hasonló művészeti csoportokat, művészeket összefogó egységes stílusjegyeket kialakítani, annak ellenére, hogy a művésztelepeknek és csoportosulásoknak Vajdaságban erős hagyománya van. A VATA célja így feleleveníteni az egykori vajdasági művésztelepek építő légkörét, a világ különböző részein élő fiatal vajdasági művészeket összefogni, és képzőművész-közösségé összekovácsolni. Ricz Géza, a találkozó szervezője kulcsfontosságúnak tartja a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábort, azaz a TAKT-ot, hiszen a résztvevők többsége ott ismerkedett meg egymással.
A VATA találkozót tehát egyfajta szellemi kerekasztalként képzelték el, amelyre a résztvevők mellett akár különböző előadókat, írókat, irodalmárokat és művészettörténészeket is meghívnak.
– Találkozóinkat hagyományossá szeretnénk tenni és minden évben megtartani. Szeretnénk kibővíteni a résztvevők névsorát, a találkozó időtartamát és tartalmasabbá tenni a programot is. Minden évben új témát, aktuális problémakört dolgoznánk fel, hiszen bőven akad mivel foglalkozni, sok minden vár még feltérképezésre – mondta Ricz Géza.
Az első VATA témája: Szabadka a „Fürdők városa”. Mint azt megtudhattuk, az idézőjel nem véletlen, hiszen az elmúlt években Szabadkán számos negatív esemény történt, amelyek mind a város egykori fürdőkultúrájának hanyatlására emlékeztetnek. Ilyenek a Fekete Fürdő pusztulása, a Heisler fürdő lerombolása, a Kiserdő szélén éktelenkedő, meg nem épült uszoda betonkoszorúja, a palicsi Férfistrand medencéinek, kabinjainak állapota, és nem utolsósorban a Palics vize, amely alkalmatlan a fürdőzésre.
– Ez egy társadalomkritika, egy figyelemfelkeltés és nem a politikára irányul. Művészi aspektusból világítjuk meg a témát, minden résztvevő a saját képzőművészeti eszközével ábrázolja véleményét, meglátását a témával kapcsolatban. Találkozónkat információgyűjtéssel kezdtük, mostanra pedig már több helyszínen dolgozunk. Körüljárjuk az egykori fürdőket és ott helyben, vagy a bázisunkon alkotunk. Sok fotóanyagot is készítünk, úgyhogy lesz mit bemutatnunk az érdeklődőknek. A művésztelep idején született egyéni és csoportos alkotásokat ugyanis ősszel egy tematikus kiállítás keretében tervezzük bemutatni Szabadkán. A tárlaton valós dokumentumanyagokat, tárgyi emlékeket is kiállítunk, amelyeket vegyítünk fikciós képzőművészeti meglátásainkkal. A vizualitásra helyezzük a hangsúlyt – mondta Ricz Géza.
