Kanyó Ervin grafikusművész Az aranykor vége című kiállítása, a lámpaernyő funkcióját betöltő világító rajzok, már a közelgő ünnepeket idézi. Az egybegyűlteket Horváth Tímea, a Magyar Ház Alapítvány igazgatója köszöntötte, a kiállítást pedig Lovas Ildikó író nyitotta meg:
– Valamiképpen jelzésértékű Kanyó Ervin kiállítása, hiszen ő volt az első kiállító a Magyar Házban. Ezek után megfogalmazódott az ötlet, hogy más vajdasági magyar alkotók is megmutatkozzanak, ehhez pedig Boros György grafikusművész, tanár úr segítségét kértük. Kanyó Ervin művei önmagért mesélnek. Szinte ragaszkodtam hozzá, hogy ez legyen az adventi kiállítás, ezekkel az alkotásokkal kezdjük meg a felkészülést az ünnepekre. Ennek oka Kanyó Ervin varázslatos mesevilága, ahogyan látja az utcákat, az épületeket. Mindebben Szabadka, a városháza és a száz év is benne van, az 1914-es év, az aranykor vége, amikor a város építése is véget ért nagyon hosszú időre. Kanyó Ervin városábrázolása attól meseszerű, hogy nem a peremről közelít, hanem a középpontból néz kifelé, ettől válik hívogatóvá. Bármelyik képéből lehet meséskönyv-illusztráció, ugyanúgy megnyitja a gyerekek lelkét, mint a felnőttekét. Tekintetünket a csodára irányítja rá – mondta Lovas Ildikó, és mint hallottuk, a több sorozatban zajló kiállítások ezzel lezárulnak, Boros György átadja a szervezői helyet, így a következő évtől Szalma Viktória tervezi meg a kiállításokat a Magyar Házban.
