A Neoplanta című előadás szakmai bemutatója szombaton, a bemutatója pedig vasárnap lesz az Újvidéki Színházban. A színdarab kapcsán sajtótájékoztatót hívtak össze csütörtökön az Újvidéki Színházban, ahol Végel László, a Neoplanta városregény írója is jelen volt.
– Szerencsés írónak nevezhetem magam, ugyanis Urbán Andrással szellemileg és világnézetileg nagyon közel állunk egymáshoz, de ugyanakkor az ő színházpolitikája is közel áll hozzám. Mikor leültem Urbánnal beszélgetni, akkor szinte egymás szájából vettük ki a szót, a nézeteltérésnek a halvány jele sem volt. Megnéztem az előadást, akkor arra gondoltam, hogy talán a regénynél is jobb. Újvidék határváros, hiszen a Balkán és Közép-Európa határán terül el. A határváros mindig érzékenyebb és mindig jobban megszenvedi a történelmet mint a kultúrák középpontjában elhelyezkedő városok. A Neoplanta ez esetben egy paradigma a számomra, egy közép-kelet-európai és balkáni paradigma. Itt tört fel legjobban a gonoszság, a jóság, a bűn és az emberi szolidaritás. S mindez megtalálható az előadásban. A színdarab és a regény hozzájárul ahhoz, hogy az emberekben feltárja az ellentmondásokat, az igazságokat. Az alkotások magukban hordozzák az igazságok szembekerülését, a mi káoszunkat. Mikor a Neoplanta regényt írtam, akkor sokszor eszembe jutott Aleksandar Tišma, akit szintén foglalkoztatta Újvidék és Kelet-Közép-Európa traumája és akivel rokonlelkek voltunk. Halála előtt egyik írásában feljegyezte, hogy a közelmúlt traumáival is foglalkozni kellene. Mikor a Neoplantát írtam, akkor sokszor arra gondoltam, hogy Tišma testamentumát írom. Azt vallom, hogy az emberek előtt fel kell tárni a saját énjük drámáját – mondta Végel, akinek a színdarabbal azonos című regénye szolgáltatta az előadás témáját.
– Az előadás elsősorban a Neoplanta fogalom köré szerveződött, de itt nemcsak a városra, hanem egy új művészi értelembe vett térre is gondolok, ahol több kultúra próbál egymásra találni. Hajlamosak vagyunk Újvidéket és a vajdasági településeket multikulturális paradicsomként feltüntetni. Egy idő után azonban az ember rájön, hogy az egykori jugoszláv identitásból származó fogalmak, amelyeket magában hordoz, bizony nem felelnek meg a valóságnak. Van egy új generáció, aki erről már semmit sem tud és teljesen másként gondolkodik. A lakosság jó nagy része már nem egy adott térséghez vagy egy városhoz való lokálpatrióta érzést ápol, hanem egy államhoz, nemzethez vagy egy ideológiához tartozást érez fontosnak. Más az a kultúra, amelyet a betelepülő lakosság hoz magával, illetve teremt meg, az nyilván nem az ún. régi Újvidék a tradíciójához kötődik. Fontos eljutni a kommunikáció egy olyan szintjére, ahol a félelem és frusztráció nélkül lehet beszélni a jelenkori traumákról. Az előadás egyfajta próbálkozás a vágy kifejezésére, hogy az ember a saját méltóságának megfelelően tudjon élni – fejtette ki a darabbal kapcsolatos véleményét Urbán András rendező.
– Ebben a darabban nem a klasszikus értelemben szerepekről van szó, hanem inkább helyzeteket jelenítünk meg. Egyáltalán nem könnyű témát dolgoztunk fel és igen sokat tanultam a próbák alatt. Mielőtt hozzáfogtunk a munkához, nagyon sokat beszélgettünk a többiekkel az összes olyan témáról, amelyek egy várost és egy kisebbséget érinthetnek ebben az országban. Azt vettem észre magamon, hogy elkezdtem jobban odafigyelni dolgokra és nem megoldás, ha minden felett szemet hunyunk – mondta Crnkovity Gabriella színésznő.
– Ez a színdarab az emberi sorsok kis kollázsa. Valójában akkor derül ki, hogy ki milyen ember, amikor egy vészhelyzetbe kerül és nem azzal foglalkozik, hogy a másik milyen nemzetiségű. A város identitásával foglalkozva a darab azt boncolgatja, hogy a multikulturálisnak nevezett Újvidék valóban az, vagy ez csak a látszat – mutatott rá Pongó Gábor.
Szereplők: Crnkovity Gabriella, Kőrösi István, Elor Emina, Huszta Dániel, Ferenc Ágota, Német Attila, Krizsán Szilvia, Mészáros Árpád, Szilágyi Ágota, Sirmer Zoltán, Pongó Gábor
Koncepció: Urbán András
Dramaturg: Gyarmati Kata
Zeneszerző: Antal Attila
Jelmeztervező: Marina Sremac
Díszlettervező: Urbán András
A rendező munkatársa: Lénárd Róbert
Rendezőasszisztens: Ferenc Judit
Ügyelő: Bíró Alekszandra
Fény: Majoros Róbert
Hang: Bíró Tibor és Lukács Attila
