A szabadkai Népszínház Magyar Társulata, hétfőn 19.30-kor, a Jadran színpadon mutatja be új előadását a Macbethet, Hernyák György rendezésében, címszerepben Mezei Zoltánt, a Magyar Társulat vezetőjét láthatjuk.
– Ez egy úgymond fiús darab, így az előadásban a társulat szinte minden férfiszínésze megjelenik, valamint a színésznők közül Vicei Natália (Lady Macbethként) és Kalmár Zsuzsa. A színészek több szerepet is játszanak, mivel eleve több szerep van a darabban. Ezt Shakespeare korában is hasonlóan művelték, mi is erre teszünk kísérletet – újságolta Mezei Zoltán.
– Ezt az előadást már több mint négy évvel ezelőtt is tervbe vettük, de akkor a költségvetés áthúzta a számításokat. Később újra elővettük, lényegesen nagyobb stábra, vendégszínészek részvételével terveztük. A mostani pedig ennek összezsugorított variációja lett, amelyet kamaraszínházi előadásként mutatunk be. A nézők érdekes díszletre számíthatnak: egy forgószínpadra, amely három teret határol el. Ezek folyamatosan váltják egymást, így lehetővé teszik a gyors jelenet- és helyszínváltást. Az előadás látványvilága korszerű és bizonyos értelemben kortalan. A mából indul, de visszanyúlik az elmúlt néhány száz évre, utalva ezzel a téma örök érvényűségére – mondta, majd a témát is feszegette, avagy mitől lesz valóságunkhoz közel álló ez a Macbeth.
– A történet keretét a portás adja meg, és ettől kicsit olyan lesz, mint egy játék a játékban. Így próbáljuk a nézők tudtára adni, hogy ez csak egy játék, ami azután egy véres és komoly játékká fajul. A történetünkben fontos szerepet kap a három boszorkány. Ők azok az ún. szürke eminenciások, akik láthatatlanok a nyilvánosság számára, a vezetők mögött azonban erős a jelenlétük, és érdekeket képviselve befolyásolják a döntéseiket. Erről szól a Macbeth. A darab megszületését komoly felkészülés előzte meg. Nem csak a Macbeth darab hallható benne, sok helyről kerültek be rövid szövegek, félmondatok, mondatfoszlányok. Ez már a rendezői koncepció része, ami a hatalomról, a hatalom működési rendszeréről, a manipulációról, az összeesküvés elméletéről és gyakorlatáról szól – fejtette ki, és arról szólt, hogy mit érez címszereplőként.
– Édes és nehéz teher ez számomra. Őszintén megmondom, nem magamra osztottam volna ezt a szerepet. Hezitáltam, mielőtt elvállaltam, mert úgy gondolom, hogy társulatvezetőként más a dolgom: a színészeket jobbnál jobb feladatokkal ellátni, nem pedig címszerepben mutatkozni. A Macbeth viszont több szereposztáson ment át az idők folyamán és Hernyák György úgy gondolta, hogy jelenleg ezt a szerepet leginkább bennem látja. Felfedezett bennünk valamiféle párhuzamot, habár két teljesen más történetről van szó. Mint tudjuk, Macbethet sokszor kizárólag gonosznak és csörtetőnek ábrázolják, a rendező viszont a lelkiismeretét is szeretné felfedni. Macbeth is sokat vívódik. Sikeres diktátor lenne, ha nem gyötörné a lelkiismerete, de nem lesz az. Vívódásaival saját magát gyöngíti le és a vesztébe rohan. Engem is bánt a lelkiismeret, amikor rossz felé haladnak a dolgok, vagy rossz döntést hozok. Kipróbáltam milyen bizonyos értelembe vett hatalommal rendelkezni, de ez a művészet-vezetői pozíció hálátlan: felelősséggel jár, miközben hatáskör nincs. A rendező erre is gondolt, amikor szinte rábeszélt a szerepre – mondta a társulatvezető.
Az előadás díszlettervezője Saša Senković, kosztümtervezője Pesitz Mónika, zeneszerzője pedig ifj. Kucsera Géza.
