A Szabadkán megtartott Vajdasági Színházak 64. Fesztiválján a legtöbb díjat az Újvidéki Színház Neoplanta című előadása kapta. A legjobb előadás, továbbá a kiemelkedő színészi kollektívának járó különdíj mellett a legjobb rendezésért Urbán Andrásnak ítélt díjat a zsűri. A rendező egyebek közt arról szólt, hogy az előadás Végel László azonos című regényének felhasználásával és valós életünk inspirálásával jött létre.
– Nagyon érdekes egybeesés volt, Gyarmati Katával, az előadás dramaturgjával megbeszéltük, hogy egy szerzői projektumot készítek Újvidékről. A Neoplanta munkacímet adtuk neki. Ugyanaznap, egészen más ügyben találkoztam Végel Lászlóval, és akkor tudtam meg, hogy épp fejezi be a Neoplanta avagy az ígéret földje című regényét. Összekötöttük a kettőt, az előadás tehát szerzői projektumként indult, ami Végel László regényére támaszkodik. Ugyanakkor nem mondható, hogy egy az egyben a regény dramatizációja, habár a szövegek kétharmadát adta. Tulajdonképpen Katával együtt írtuk meg a szöveget, ami a regény továbbgondolása részünkről. Emellett egyfajta szerzői beszélgetést folytattunk a színészekkel, amely során megvizsgáltunk bizonyos problémákat. Ennek eredménye részben bele is került a szövegbe. Ez azért érdekes, mert végül is fordítva készítettük az előadást. A valós élet függvényében vizsgáltuk a regényt, a valós életet pedig a regény függvényében – mondta és arra is kitért, hogy az előadás a mai valóságunkat is tükrözi.
– Szerintem jelen időként kell nézni, annak ellenére, hogy főleg a huszadik század második felének történelméből épülnek fel a Végel-történetből átgondolt jelenetek. A helyes értelmezése abból indul ki, hogy mit jelent ma szembesülni egy adott történelmi pillanattal. Nem maga a történelmi momentum a lényeg, hanem a viszony, amit a múlt és a most kivált. Ez a történet nemcsak Újvidékről szól, hanem erről a régióról, azokról a területekről, ahol többféle nemzetiség él. A Neoplanta egy szókimondó előadás, saját költőiségével. Foglalkozik Újvidék mítoszával, a multikulturális valóságunkkal és azokkal a rátelepedett hazugságokkal, amik marketingként jelennek meg az életünkben. Kisebbségi szemszögből készítettem, de kritikusan minden irányba – szögezte le Urbán András.
A fesztivál zsűrije a legjobb zenéjéért járó díjat ítélte oda Antal Attilának, aki, mint mondta, Urbán Andrással már több előadáson dolgozott együtt és alapvetően képvisel egyfajta hangzás- vagy zenei világot:
– Egyrészt talán ezért gondolhatott rám Urbán András, amikor a Neoplanta zenéjéről volt szó. Másrészt jómagam is rendező vagyok, így másképp állok a színpadi zene készítéséhez, mint olyan valaki, aki csak zenével foglalkozik. Zeneileg úgy szeretek fogalmazni, hogy az előadás szerves részét képezze. Ne csak aláfestésként jelenjen meg, hanem legyen úgymond egyik szereplője. A színpadi világ a zenével együtt képezze az egységes egészet. A posztpunkból, új hullámból, indusztriálisból, elektronikus zenéből merítek... a hetvenes évek végétől, akár a mai időkig. Főleg tehát a könnyűzenei-, de inkább az alternatív irányzatokból. A Neoplanta esetében arra törekedtem, hogy a keményebb hangzás, a keményebb ritmusok domináljanak. A zenekészítésnél szem előtt tartom, hogy mi az, amit én is szívesen hallgatnék. Nem megy olyan zenével, amihez érzelmileg semmi közöm. Urbán András ezt jól tudja, ezért is hív olyan produkcióhoz, amelyekben meglelem az inspirációt.
