A szabadkai Népkör MMK Fabula Rasa Színjátszó Grundja, azaz a nagycsoportosok, nemrég mutatták be új előadásukat, a Szentiván-éji álmot, ezúttal viszont a kiscsoportot láthattuk, akik Litvai Nelli: A lovaggá ütött vándor című meséjét vitték színre, ugyancsak nagy sikerrel.
Amikor kettészakadt a csapat, a kiscsoport először a Túl a Maszat-hegyen előadással szerepelt, azután jött a Holdbéli csónakos, így A lovaggá ütött vándor lett a harmadik. Annak is harmadik éve, hogy az általános iskolások csoportjával csak Greguss Zalán foglalkozik, az előadás rendezése és a darab választása is hozzá fűződik:
– A választásnál mindig szem előtt tartom, hogy a gyerekek örömmel játsszák és mindenkinek jussanak színészi feladatok. Ez a szöveg a fiókomban pihent már egy ideje, és csak arra várt, hogy előhúzzam. Szerintem A lovaggá ütött vándor egy úgymond gyerekbarát szöveg, humort is tartalmaz, tetszik a csoportnak. Eredetileg zenés, de úgy döntöttünk, hogy ezúttal nem hajlunk az éneklés felé. Az előadás azonban nem nélkülözi a zenét. Idén valahogy az eddigieknél is jobban Lajkó Félix zenéjének bűvöletébe estem, így az ő zenéje hallható az előadásban is. Félix ezeket dalokat Magyarországon játszódó előadásokhoz készítette, de nem bánta, ha mi is használjuk. A gyerekek is megszerették Félix zenéjét, szerintem ezentúl többen is hallgatják majd. Csupán az előadás utolsó dala nem Félixé, de az is kedvencem. A The Piano Room egyik zeneszámáról van szó, az elmúlt négy évben az ébreszt minden reggel – árulta el Zalán, a jelmezek kapcsán pedig kifejtette, hogy örökös fejtörést jelentenek.
– A jelmezekkel folyamatos a gondunk, mert ugyebár a Népkör nem egy gazdag intézmény. A Szentiván-éji álomra kaptunk ugyan némi pénzt, ebből tettünk félre jelmezekre, de egyes korábbi előadásainkét is átalakítottuk, a szelekét pedig kölcsönkaptuk a Szabadkai Gyermekszínháztól. Ami a szereplők kinézetét illeti, itt G. Erdélyi Hermina volt a külső szemem, a sminkelésnél és a frizurák készítésében pedig segítségünkre voltak a nagy fabulások, azaz a középiskolás csoport. Erre nem kell őket külön kérni, ami a legszebb az egészben, maguktól segítenek. Ambrus Richárd a zenét engedte, ő lett a hangtechnikusunk, László Roland és Bodnár Lonetta a háttérdolgokkal foglalkoztak, Đurović Milena pedig a sminkben, frizurában segített. Ez egy összetartó csapat, ha külön-külön is szerepelnek. Együttműködnek, segítenek a szövegmondásban, szinte ragaszkodnak ahhoz, hogy egyet alkossanak. Továbbá segítségünkre volt még Palatinusz Laci, aki a fényparkot dúsította, Szőke Attila a hang-, Baráth Attila pedig a képanyag terén – mondta Zalán, majd arról is szó esett, mire fordítja a figyelmet, amikor az általános iskolások csoportjával foglalkozik, milyen az, amikor különböző korosztályú gyerekek próbálnak együtt, hiszen a legfiatalabb tag harmadikos, de vannak nyolcadikosok is.
– Állandóan hangsúlyozom, hogy fogadják el egymást, mert a különbségek jók. A kiscsoport nagyobbjai is segítenek a kisebbeknek. Ez egy összeszokott csapat, egy kivételével mindenki tagja legalább két éve, egyesek pedig a kezdetektől, tehát hat éve. Tudják mi a bemutató előtti drukk és tisztában vannak a tempóval. A próbák idején mindenki fegyelmezett. Amikor ráérnek, akkor persze elevenek, hiszen még gyerekek. Nem elsődleges célunk mindenkiből színészt faragni. Beszéddel foglalkozunk, mozgással, zenével, a színházzal mint összművészeti tevékenységgel. Tagjaink megtanulják mi az összetartozás, a csapatszellem és nagy barátságok születnek. Szerintem ez a lényeg.
A lovaggá ütött vándor szereplői: Repecki Ronald, Dékány Máté, Jenei Richárd, Dudás Norbert, Gresák Lea, Dunai Albert, Lőrik Izabella, Tóháti Regina, Kadván Fruzsina, Tóth Johanna, Sándor Viola, Lukács Ramóna, Dedovity Tomity Lea, Lévai Dávid, Dimitrov Nikoletta, Imamović Inesz, Tóth Daniella, Tölcsér Georgina, Dimitrov Nikola, Greguss Lilla.
