A héten megszületett a szabadkai Városi Tanács határozata arra vonatkozóan, hogy az önkormányzat indítványozza a hadügyminisztériumnál a Hadseregotthon használatra való átadását. A katonai vagyonnal kapcsolatos problémakört Maglai Jenő, Szabadka polgármestere vázolta fel lapunknak:
– A második kaszárnyát és a gyakorlóteret megvásárolta az önkormányzat, az első kaszárnyát és a Hadseregotthont viszont nem volt hajlandó átadni a hadügyminisztérium, hanem megpróbálta értékesíteni. Mivel magas összeget kértek, így az előző időszakban nem született megegyezés az önkormányzat és a hadügyminisztérium között.
Márciusban találkoztam az előző hadügyminiszterrel, aki nyitottságot mutatott arra, hogy végre rendezzük ezt a kérdést, hiszen ezek az ingatanok egyre jobban mennek tönkre. A hadseregnek is érdeke, hogy ezek a komplexumok hasznosítva legyenek. A Hadseregotthon kérdése külön problémát jelent, mivel a város központjában van és csúfítja is (az egykori Beograd áruházzal együtt, amelyet a tulajdonosok szintén nem használnak és nem is tartják karban rendesen). A hadügyminiszter úrral és az illetékesekkel arra a megállapodásra jutottunk, hogy újabb felbecsülést kell elvégezni, ha pedig az ebben szereplő összeg megfelelő, akkor az önkormányzat ötéves lefizetésre megvásárolná az első kaszárnyát és azonnal birtokba is venné.
A Hadseregotthon esetében viszont az önkormányzat nem tudná bevállalni azt a pénzügyi kötelezettséget, amelyet a hadsereg minden bizonnyal kérne a felbecsülések alapján. Mivel a hadsereg tisztában van azzal, hogy nehezen adhatja el azért az árért, így a hadügyminisztériumnak is jobb megoldás az, ha az önkormányzat használatba kapja az épületet, amíg nem akad rá vevő, vagy az önkormányzat meg nem vásárolja.
A fentiekre vonatkozóan, több mint egy hónappal ezelőtt a hadügyminisztérium és a köztársasági vagyonügynökség irányába indítványoztuk a folyamatot, amelyben az önkormányzat kéri az első kaszárnya értékének újrabecslését. A héten pedig megszületett a Városi Tanács határozata arra vonatkozóan, hogy az önkormányzat indítványozza a hadügyminisztériumnál a Hadseregotthon használatra való átadását, minimális pénzügyi térítés fejében.
Ha ez sikerülne – és mivel nagy épületkomplexumról van szó –, először is felmérnénk, mire használhatnánk. Egyelőre helyet biztosíthatnánk a Népszínház méltóbb körülmények közötti működésére. Egy hónappal ezelőtt a Népszínház igazgatónője is körbejárta az épületet, és azt mondta, megfelelne nekik.
A városnak ez azért is jó lenne, mert a földszinti részt is karbantartanánk, rendezettebben mutatna, és azokkal a tartalmakkal tölthetnénk meg, amikre a városnak szüksége van, gondolva itt elsősorban kulturális és ifjúsági témákra. Ez pedig a korzót is felpezsdítené.
Remélem mindkét vonalon eredményesek lesznek a megbeszélések és a hadügyminisztérium partnernek mutatkozik, elvégre mindez közösségi érdekről szól. Megközelítőleg három hónapig tartó procedúráról van szó, nem hiszem, hogy évekig eltart – fejtette ki Maglai Jenő.
Lapunk számára Ljubica Ristovski, a szabadkai Népszínház igazgatója is felvázolta, miért lenne jó megoldás működésükhöz a Hadseregotthon. Összehasonlításképp először a jelen körülményeket ecsetelte:
– Előadásaikat a Jadran színpadon játsszuk. Itt a nézőtéren és a színpadon kívül öltözőket alakítottunk ki, továbbá egy helyiségben a repertoáron szereplő, csaknem harminc előadás jelmezeit tartjuk. Minden más a kibérelt Mladost csipkegyárban található, a műhelyeink (asztalos, lakatos, képzőművészet, varró), azon előadások jelmezei és díszletei, amelyeket már nem játsszuk (ezeket őrizzük, mert nincs mindig pénz újakra, így a meglevőket alakítjuk át), valamint a rekvizitek. Két kisebb gyárteremből két próbahelyiséget alakítottunk ki, de ott van az igazgatóság is, a könyvelők, a marketingesek, valamint a két társulat vezetősége. Minden, ami a csipkegyárban található, áthelyezhető lenne az egykori Hadseregotthonba.
Az ott található termet minden nagyobb bonyodalom nélkül kamarateremmé változtathatnánk, ami nagyon hiányzik, mert számos előadásunk kamarajellegű, meghittebb közeget igényel, mert csak így lehet kellőképp megélni. Mint azt a közönségünk tudja, ezeket az előadásokat jelenleg úgy játsszuk, hogy a nézőteret is felköltöztetjük a színpadra, ami nem kis bonyodalommal jár, ráadásul rettentően időigényes. A Hadseregotthonba való költözködés ezt is megoldaná. Az egy hónap úgymond ismét egy hónapot jelentene, és nem a felét, mint most, amikor mindkét társulatra fel kell osztani a játszóhelyet és időt. Ez ugyanis magával vonja, hogy az előadások nem kapnak elég időt a bejátszódásra és a fejlődésre. Nincs időnk a meglévő előadásokra, mert már az új bemutatókat próbáljuk. Minden hónapban társulatonként három-négy előadást játsszunk, a néző- és játszótér állandó felállítása pedig nem teszi lehetővé a kontinuitást.
Az sem mellékes, hogy visszatérnénk a városközpontba, nem a városszélén tengődnénk. Ez fontos az alapítónknak is, mert automatikusan a költségek lefaragását is jelentené, különösen a szállításét. Jelenleg ugyanis hetente egyszer kamiont kell szerveznünk, hogy a holmikat ide-oda szállítsa a csipkegyár és a Jadran között. Ha a Hadseregotthonban lennénk, sok mindent akár gyalogszerrel is átvihetnénk. Ez így sokkal gazdaságosabb lenne.
Reméljük a polgármester lehetőséget talál arra, hogy ez megoldódjon. A városnak is jó lenne, hogy a központban található romosodásnak induló, elhalt épület helyett élet pezsegne. A színház és a kultúra visszatérne a város szívébe, ahol a helye.
