Október 29-e a délvidéki magyar színjátszás napja. Ez alkalomból hagyományosan rendezvénysorozatot szervez a szabadkai Népszínház Magyar Társulata. Ma, kedden rendezik meg a felolvasószínházat, holnap, szerdán pedig megtartják azt a gálaestet is, amelyen kihirdetik az előző évad legjobb színészét, azaz átadják a Pataki-gyűrű díjat. Az 5 jelölt közül Krizsán Szilviát, Balázs Áront, Csernik Árpádot pénteki számunkban mutattuk be, ma pedig a Mészáros Gáborral (jelölés a Kosztolányi Dezső Színház Két karodban című előadóestjében nyújtott alakításáért) és Vicei Natáliával (Lady Macbeth, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata Macbeth c. előadásában) készült rövid interjúkat olvashatják.
MÉSZÁROS GÁBOR
Mit jelent számodra a szerep, amelyért a jelölést kaptad?
– Számomra ez nem egy szerep. Nem lehet szerepként felfogni, hiszen versekről van szó, amelyek mindegyike egy kis drámát rejt magában. Radnóti szerelmi költészete annyiban más, hogy szinte minden versét feleségének írta. Így egy élettörténetet ismerünk meg, amit mi megpróbáltunk egy előadássá komponálni. Nem is élettörténetet, hanem egy kapcsolatot és ezáltal az életüket ismerjük meg.
Szerinted a költészetnek megvan a méltó helye a magyar színházakban?
– Szerintem a költészet, illetve a versmondás egyre halottabb műfaj. Valahogy annyira távol áll a mai nézőtől, sőt néha az előadóktól, hogy egyre kevesebben veszik maguknak a bátorságot egy-egy verstolmácsoláshoz. Igenis kellene vele foglalkozni, igenis közelebb kellene hozni az emberekhez a költészetet, hiszen a nyelvnek oly kifinomult, oly tiszta formája, hogy a legtöbb ember éppen ezért menekül tőle. Nem érti, nem érzi. Nem akarja venni a fáradtságot, hogy értelmezzen egy gyönyörű költői képet vagy akár egy rejtett üzenetet.
És hogy lehetne a vers népszerűségét emelni? A Két karodbannak is ez lenne valahol a célja?
– Tulajdonképpen igen, ez valahol a Két karodban célja is. A kArcnak is a Népszínház csapatától. Minden ilyen kezdeményezés a verset népszerűsíti.
A költészet milyen szerepet tölt be a te életedben?
– Én tulajdonképpen így kezdtem a pályafutásomat. Versmondással. Versenyeken vettem részt, s a kezdeti sikerek kedvet adtak. Aztán a vers volt a bűnös első amatőr szerepemért is. Azóta szerelem lett belőle...
VICEI NATÁLIA
Lady Macbeth szerepe a legtöbb színésznő életében csak álom marad. A tiédben viszont megvalósult. Neked is szerepálmod volt egyébként?
– Nem volt szerepálmom. Nincsenek szerepálmaim. Akkor szoktam le róluk, amikor a pályám elején nem én játszottam el 1-2 szerepálomnak nevezhető valamit. Úgyhogy inkább maradok a sima álmoknál. Azok lesznek utólag a szerepálmaim, amelyeket sikerül olyan szinten megélni, amiért hálás lehetek a sorsnak.
Mit jelent számodra ez a szerep?
– Sokat jelent maga az előadás. Mert Gyurinak (Hernyák György) viszont „rendezői álma” volt, és pontosan tudta, mit akar. Ezen belül, a Lady Macbeth számomra a mindenkori Lady Macbeth eljátszásának a lehetősége. Jó, hogy akkor játszhattam ebben az előadásban, amikor az olyan aktuális, hogy félelmetes.
Hogyan fogadták a nézők az előadást, milyen visszajelzéseket kaptál? Egyáltalán, mennyire fontosak a nézők észrevételei? Van bátorságuk megközelíteni benneteket, véleményt formálni az alakításaitokról?
– Általában utólag nem jönnek oda véleményezni. A visszajelzést előadás közben kapom, de ezek kifinomult jelek, nem szavakból állnak, hanem odafigyelésből, tekintetből, csöndből. Ha ez működik, az szárnyakat ad.
Mi az aktualitása a darabnak? Mitől félelmetes ez a kapcsolat a jelenkorral?
– A hatalom. Az, hogy valaki mire használja föl a hatalmát. Az, hogy ha szembeszállsz a hatalommal, eltapos. Régen a fejét vették az embernek, ma az egzisztenciája forog veszélyben. Ha belépsz a hatalom köreibe, nem tudsz onnét kijönni, mert elveszíted önmagadat, a józan ítélőképességedet. A hatalom részegít, ferdíti a jellemet. És eljön az a pillanat, amikor azt hiszed, hogy mindenható vagy. A hatalom a mások félelmével táplálkozik. Szereti a bizonytalanságot, és a bizalmatlanságot elhinteni. A hatalom önző. Egy célja van, saját maga.
A Pataki-gyűrű díjnak mi a jelentősége?
– Persze, fontos a Pataki, de még fontosabb elvonatkoztatni a munkádat a díjaktól. Annyiszor ültem már várományosként, hogy ha ezt nem tettem volna meg időben, szenvednék. Tehát megtettem. Magamnak kell megfelelnem, és a közönség szeretetére vágyom.
Ma, kedden rendezik meg a Kortárs Vajdasági Szerzők Felolvasószínházát, amelyre a szabadkai Gyermekszínházban kerül sor 17 és 19 órai kezdettel.
A Drámapályázat nyertes munkái kerülnek bemutatásra: Szegedi-Szabó Béla: Áldozócsütörtök és Csík Mónika: Magánymitológiák. Szegedi-Szabó Béla drámáját 17 órakor láthatja a közönség, Péter Ferenc rendezésében, Csík Mónika alkotását pedig 19 órai kezdettel, ennek rendezője Csernik Árpád. A bemutatókat kb. 21 órakor vitaest követi, amelynek moderátora Pozsgai Zsolt.
Szerdán este fél héttől a szabadkai Népszínház Jadran színpadán az Újvidéki Színház A csárdáskirálynő című előadását, ezt követően pedig a Pataki-gyűrű díj átadásának gálaestjét tekintheti meg a közönség.
