Andrej Boka első ízben mutatkozik meg színházi rendezőként a Csend című előadással, amelynek egyben a szerzője is. Az előadást november 22-én, 23-án és 24-én játsszák a Kosztolányi Dezső Színházban 18 és 20 órától. Az egy óra hosszáig tartó előadást egyszerre csupán 15-en tekinthetik meg, méghozzá állva, jegyek tehát korlátozott számban kaphatók. Az előadás szereplői Béres Pešikan Márta, Mészáros Gábor, Mezei Kinga és Mikes Imre Elek. Dramaturg: Góli Kornélia. Zene: Milan Vejnović. Jelmeztervező: Marina Sremac. Látványtervező: Darko Subotin. Az előadást Szabadka Város, a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Nemzeti Tanács támogatja.
Andrej Boka filmrendezéssel foglalkozik, eddig a 33. nap és a Mese a fal lakóiról című filmjeit láthattuk. A Csend című előadás a gyermekek szexuális bántalmazásának témáját feszegeti, a rendező szerint ez a téma nem maradhat szó nélkül:
– Fontos ezzel a témával foglalkozni, mert egy létező problémáról szó, amit gyakran tabuként kezelnek. Szakemberekkel beszélve a téma kapcsán, ahhoz az információhoz jutottunk, hogy Európában minden ötödik gyermek ki lett téve szexuális bántalmazásnak. Ez félelmetes adat. Előadásunk ugyanakkor nem dokumentumjellegű, fiktív módon mutatja be egy bántalmazott kislány egy napját. A történet tíz szexuálisan zaklatott gyermek vallomásán alapul. Célom a nézőket elgondolkodtatni a probléma jelentőségéről. Korábban keveset tudtam ezekről a szörnyűségekről, de miután dokumentumfilmeket néztem és behatóbban kezdtem el foglalkozni a témával, ráébredtem arra, hogy mennyire nem helyénvaló elhallgatni. Az előadást a nyolcvanas évek horrorfilmjeire jellemző esztétika, a szürreális és meseszerű képek jellemzik. Nem szeretnénk, ha túl nyomasztó lenne a nézőknek. Eddig filmrendezéssel foglalkoztam, de mindig is érdekelt a színház. Hálás vagyok Urbán Andrásnak, amiért lehetőséget adott arra, hogy ilyen téren is megmutatkozzak – hallottuk a rendezőtől, és a színészek is megosztották gondolataikat úgy a téma, mint az előadással és készítésével kapcsolatban.
Béres Pešikan Márta arról szólt egyebek között, hogy egy borzalmas világ nyílt meg előttük:
– A legnehezebb része az volt, amikor dokumentumfilmeket néztünk és szakemberekkel beszélgettünk. Egy borzalmas sötét tartomány nyílt meg előttünk, amit nehéz elviselni, ezért inkább kreatívan álltunk hozzá az előadás készítéséhez. A téma nehézsége ellenére a próbafolyamat meghitt hangulatban telt. Egy olyan előadásról van szó, amit szívesen megnéznék, ha nem játszanék benne – mondta a színművésznő.
Mikes Imre Elektől azt hallottuk, hogy óva intették őket ettől a témától:
– Amikor még csak elkezdtük készíteni az előadást, sokan szóvá tették, hogy miért foglalkozunk ilyen sötét témával. Úgy gondolom, hogy márpedig szükséges, mert ezt a témát sokan szeretik a szőnyeg alá seperni, lehetőleg tudomást sem venni róla. Azok a szakemberek viszont, akik bántalmazott gyerekekkel foglalkoznak, üdvözölték az ötletet, mert felismerték annak fontosságát, hogy szó legyen ezekről a problémákról. Ami valóban érdekes, hogy a téma kényessége ellenére a próbafolyamat vidáman és baráti hangulatban telt, holott a szakemberek arra is figyelmeztettek, hogy ilyesmit boncolni pszichikailag megviselhet bennünket – fejtette ki Mikes Imre Elek.
Mészáros Gábor elmondta, hogy a színészek is kihívásnak élték meg az előadás készítését:
– Egyszerre kevesen nézhetik meg az előadást, ez is hozzájárul ahhoz, hogy bensőséges légkör alakuljon ki és a nézők jobban átéljék történetünket. A díszlet ugyanezt szolgálja. A próbák folyamán sokat improvizálhattunk, úgymond új kapukat nyitottunk meg. Ez az előadás nekünk is pont annyira számított kihívásnak, mint a debütáló rendezőjének. A Csend biztosan hangosan beszél majd erről a nehéz témáról – hallottuk Mészáros Gábortól.
