Az idén Szabadkán zajlott a 45. Szerbiai Hivatásos Bábszínházak Találkozója, a rendezvény házigazdája, a szabadkai Gyermekszínház egyben fennállásának 80. évét ünnepelte. A találkozó hetedikétől kilencedikéig tartott. Hét előadás szállt versenybe, ezenkívül a közönség a rijekai bábszínház ajándék előadását is megtekinthette. A zsűrit színházi szakemberek, Živomir Joković, Ksenija Krnajski és Biljana Vujović alkották. Rendhagyó módon, mintegy figyelmeztetésképp és bábszínházaink helyzetére való tekintettel, a zsűri idén nem ítélte oda a legjobb előadásnak, a legjobb rendezésért és a legjobb darabért járó díjat, akárcsak a legjobb színészi megformálás díját sem.
Kiosztásra kerültek a legjobb díszletért, bábkreációért, zenéért és bábmozgatásért járó díjak. Ezenkívül a zsűri négy egyenrangú díjat ítélt oda színészi megformálásért. A szabadkai Gyermekszínház két díjat kapott, a társulat a Lancelot lovag históriája előadás eljátszásáért, valamint Bakos Árpád az előadás zenéjéért. A rendezvényről és a zsűri reakciójáról Árokszállási S. Márta, a szabadkai Gyermekszínház igazgatója beszélt:
– Szokatlanul alakult a díjkiosztó, szigorú volt a zsűri, de teljes mértékben egyetértek vele. Sőt, támogatom is azt, hogy ilyen bátrak voltak, kimondták azt, amit már mi is régóta tudunk. Ez először fordult elő. El kell gondolkodnunk, nem elég csak hangoztatnunk, hogy a bábjátszás országunkban a színházvilág szélén tengődik. Nem foghatunk mindent a pénz hiányára sem, nem csak ez miatt nem készülnek versenyképes előadások. Hiányzik a kreativitás, az erő és mindenekelőtt az öröm. Mindez tükrözi országunk helyzetét és polgárai hangulatát. Beszélnünk kell arról is, hogy Szerbiában nincs bábiskola. Akadtak kísérletek, de az ország szerint ez fölösleges. Nincsenek bábrendezőink, bábos színészeink sem. Akik tevékenykednek, azok a drámai színészetet és rendezést tanulták. Ez miatt van az is, hogy szerb előadás esetében leginkább Bulgáriából, a magyar előadásokhoz pedig magyarországi rendezőket hívunk. Ha majd országunknak lesz bábiskolája, lesznek versenyképes előadások is. Amíg nincs, addig csak panaszkodhatunk. Mindenkinek elfogyott a türelme. Természetesen készülnek színvonalas előadások, de ez nem elég. Komolyan vettük a zsűri szavait. Nem engedhetjük meg, hogy a képzelőerőnk, a fantáziánk és a játszás öröme krízisbe kerüljön, mert ezt a gyerekek érzik meg leginkább. Az élet tehát nem áll le. Új előadást készítettünk, a Hókirálynőt, amelyet májusban magyarul is színpadra állítunk. Az újévi műsorról sem feledkeztünk meg, igyekszünk szépen elbúcsúztatni az évet. Közben gondolunk a jövő évre is, februárban egy kiváló magyarországi rendező, Tengely Gábor érkezik hozzánk – fejtette ki Árokszállási S. Márta, majd kitért a Gyermekszínház jubileumára is.
– Aminek örülök, hogy méltón sikerült megünnepelnünk a Gyermekszínház 80. évét. Számomra ez a legfontosabb. A megnyitórendezvényen az 1934-től napjainkig lejátszódó legfontosabb eseményeket idéztük fel. A műsorban gyerekek, fiatalok léptek fel, és nagyszerűek voltak. Emléket állítottak Oton Tomanić (Oto Tomandl) mérnöknek, a városi gyermekszínház létrehozójának, aki nagyot álmodott, és 1934-ben saját készítésű bábokkal és előadásokkal bábszínházat indított, a szereplők pedig tanulók voltak. A második világháború pusztítása a bábszínházat sem kímélte, de a lelkes mérnök újjáélesztette a gyermekszínházat, 1946 novemberében pedig az első magyar előadás bemutatására is sor került. A hivatásos társulat az 1953/54-es évadban alakult meg. Az idei találkozó ezekre a jeles momentumokra is visszaemlékezett – mondta az igazgató.
