A szabadkai Népszínház Magyar Társulata az évad második bemutatóját tartja. A Mindszenty – Szeretlek, Faust című előadást Pozsgai Zsolt rendező állítja színre saját szövege alapján. Az előadás szereplői: Molnár Zoltán, Csernik Árpád, Hajdú Tamás, Pálfi Ervin, Kucsov Borisz, G. Erdélyi Hermina és Pámer Csilla. A bemutató 19-én, 19.30-kor lesz a Jadran színpadon, a reprízelőadás másnap. A darabról és az előadásról Pozsgai Zsolt beszélt:
– Magyarországon 1996-ban került először színpadra ez az előadás, Tatabányán. Ugyanazokkal a színészekkel tizennyolc éve van színen, és számos színházban játszották. A jó színészek mellett az előadást azt tartotta fenn, hogy a felnőttek érdeklődésén túl a diákok is rendszeresen megtekintik. Mindszenty József élete ugyanis egyben a magyar huszadik századi történelem lényeges és érdekes keresztmetszetét adja. Ami engem illet, nem biztos, hogy ezt a darabot jelölöm ki, de örülök Andrási Attila művészeti vezető választásának. Ha itt létezik a magyar történelem iránt érdeklődő közönség, akkor egy hiánypótló előadásról van szó. Ráadásul elég érdekes helyzetben játszódik a történet. Mindszenty József és Jávor Pál színész 1944-ben a sopronkőhidai börtönben raboskodtak. Az előadás két jelentős személy találkozását eleveníti fel, átfogva a huszadik századot. Mindszenty József minden rendszer börtönét megjárta. A saját hite és meggyőződése hajtotta, olyan ember volt, aki sehova se próbált beilleszkedni. Szerintem történelmi darabot nem érdemes úgy bemutatni, hogy nincs köze a mához. Több minden fellelhető még benne, a magyarságtudat, a nyelv ápolása, és minden más, ami mellett eltörpülnek a napi politikai, a gazdasági és egyéb érdekek. Mindszenty élete a saját értékrendszerek melletti kiállásra mutat példát – hallottuk Pozsgai Zsolttól, aki a darab történetére is kitért.
– Miután 1992-ben a darabot a zalaegerszegi színház kérésére megírtam, a próbafolyamat kezdetén betiltották. A rendszerváltás után ez volt az első eset, hogy egy politikai erő betiltott egy darabot, méghozzá a demokrácia hajnalán. Mindszenty meghagyta a végrendeletében, hogy ameddig egy szovjet katona is van Magyarországon, ne lehessen hazavinni, Bécsben temették el ugyanis. A választások érdekében erre mégis sor került. Ez nagy botrányokkal járt. Mindszenty volt titkára a sírhoz kötözte magát, tüntetések zajlottak, tömegverekedések törtek ki, de éjjel mégis kicsempészték a hamvait. Miután a darabban ez a momentum elég keményen megjelent, betiltották. Mindszenty József tehát, még a halála után, színdarab formájában is a börtönbe került. A szövegen azóta sokat változtattam, eredetileg ugyanis egy lobogó hajú ifjonc írta, aki Mindszenty ügyében minden erőnek nekiment. Így ötvenen túl kicsit bölcsebben nézek a darabra. Ritkán adatik meg, hogy valaki rendezze is saját darabját, miközben szembesül huszonéves önmagával – mondta a rendező.
A címszerepben Molnár Zoltánt láthatjuk, aki arról szólt, hogy eredetileg más szerepkörre számított: – Rendezőasszisztensként lettem meghívva az előadáshoz. Azután kiderült, hogy címszereplő leszek. Ez meglepett, úgyhogy nagyon gyorsan kellett belemélyednem olyasmibe, amire nem is számítottam. Megfeszített munkatempó lett belőle. Ez egy történelmi dráma, amely szerintem a hitről szól. Olvasatomban Mindszenty kiállása lehet akár az én kiállásom és elkötelezettségem a színház mellett, hogy milyen ebben az országban kisebbségiként foglalkozni színházzal. Szólhat arról, hogy a hit mindenen felülemelkedik. Senki se gondoljon arra, hogy egy unalmas történelemórában lesz része. Ami még megfogott, az a darab játszhatósága. Több történelmi személy is megjelenik benne, a színészek több szerepet is játszanak, és ez nagy kihívás. Amennyire nehéz, annyira izgalmas is. Ehhez jó csapat jött össze. Örülök, hogy tizennégy év kihagyás után megint itt játszom, habár megígértem, hogy nem jövök vissza. Ha az emberek tiszta szívvel lépnek be a színházba, annak alapján formálnak véleményt, amit látnak és nem, amit hallanak, akkor van jövője ennek az előadásnak – mondta Molnár Zoltán.
Vendégművészek és a Magyar Társulat
A Magyar Társulatot érintő kérdésekben kirobbant vita kapcsán, Pozsgai Zsolt és Molnár Zoltán is megosztották gondolataikat, kitérve a vendégalkotók jelenlétére a Magyar Társulat előadásaiban, ami szintén szóba került a konfliktus során. Pozsgai Zsolt, mint mondta, arról szólhat, amit érez és tapasztal, nem arról, amit innen-onnan hall:
– Azért játssza Molnár Zoltán Mindszentyt, mert ő áll legközelebb ahhoz a karakterhez, amit megírtam. A Magyar Társulatban kiváló színészek vannak, de kicsi a társulat, nem biztos, hogy mindegyikükben fellelhető egy-egy jellegzetes karakterhez szükséges vonás. Magyarországi előadásokhoz gyakran hívnak vendégművészeket, nincs is minden színháznak társulata. Ezt a szereposztást kaptam, nem tűnt különösnek, hiszen a Magyar Társulat nagyszerű színészei is játszanak benne. Felhívták a figyelmemet a Magyar Társulat körül zajló problémákra is. Emiatt azt hittem, negatívabb és borzalmasabb lesz a próba, sok ellenállással, de nem ez történt. Remélem, hogy felülemelkedik a színházi szakmai alázat és szeretet a bizonyos érdekek fölött, a közönség pedig azt nézi, mi történik a színpadon és nem azt, ami mögötte zajlik – fejtette ki Pozsgai Zsolt, a témához pedig Molnár Zoltán is hozzászólt:
– Szorongva érkeztem, habár már dolgoztam a társulattagokkal. Attól tartottam, negatív élmények érnek, mert vendégszínész vagyok, és állást kell foglalnom társulati kérdésekben, holott nem vagyok társulattag. Igaz, annyira újnak sem számítok, hiszen 1990-től 2000-ig voltam a társulat tagja. Mivel azonban befejeztem a színművészeti akadémiát, úgy gondolom, ugyanúgy van jogom játszani, mint bárki másnak. Szerepelek a Kosztolányi Dezső Színház előadásaiban is. Nem szeretném, ha valahol társulattagként kellene funkcionálnom csak azért, hogy foglalkozhassak azzal, amit szeretek. Vagy a friss diplomás színészeknek se kellene lehetőséget adnunk, mert nem társulati tagok? A színész foglalkozzon színházzal. Ugyanakkor együtt érzek a társulattal, mert bizonytalannak érzik a helyzetük, de ebben kívülálló vagyok. Nem olvasom, mik történnek az internetes oldalakon. Azt azonban nem tartom helyénvalónak, hogy valakinek beletapossanak magánéletébe. Rendben van bírálni egy előadást, a színészi teljesítményeket, de a magánéletnek ehhez semmi köze. Jó lenne egy konstruktív megoldást találni az egész ügyre – mondta Molnár Zoltán.
