– A múlt évtől kezdve elég sok meghívást kaptam rendezőként. Ezt nem könnyű összehangolni, mivel közben a Kosztolányi Dezső Színházat igazgatom, nem állhat le a munka. Napi szinten tartjuk a kapcsolatot akkor is, ha nem tartózkodok Szabadkán. A más városokban, országokban történő rendezés lemondásokkal jár, ugyanakkor a Kosztolányi Dezső Színház eleve valamiféle műhelymunkához és a rendezői munkásságomhoz is kötődik. Ez arról is szól, hogy alkalomadtán más közegekben dolgozzak, de úgy gondolom, mindez ugyanúgy kapcsolódik a Kosztolányi Dezső Színházhoz is. Fontosnak tartom, hogy egy alkotó ne csak szűk közegben kommunikáljon, hanem más tapasztalatokat is szerezzen. Meg kell tanulni megfelelni különböző kihívásoknak és körülményeknek, legyenek azok rosszabbak vagy jobbak a már ismertnél. Az így szerzett tapasztalatok esetemben a Kosztolányi Dezső Színház működésének hasznára válhatnak, akárcsak a színházi kapcsolatok szerzése és ápolása is – fejtette ki Urbán András rendező, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója, aki nemrég a belgrádi Bitef Színházban rendezte a Rövid történet az Antikrisztusról című előadást, amelynek a bemutatója január 25-én és 26-án volt, az első reprízekre pedig február 12-én és 13-án kerül sor.
– A Bitef Színházban már régóta folytak beszélgetések arról, hogy ott rendezzek előadást. Miloš Latinovićnak, az új igazgatónak egyik első dolga volt, hogy meghívjon. Az előadás a többi között Vlagyimir Szolovjov Az Antikrisztus története (Három beszélgetés a háborúról, a haladásról és a világtörténelem végéről) műve alapján készült. Ez három filozófiai beszélgetés az erkölcsről, a vallásról, a hitről, illetve a világ képéről az apokalipszisen, az Antikrisztuson keresztül. A több mint száz évvel ezelőtt íródott műben Szolovjov előrevetíti úgymond sci-fi módon a 21. század elejének történéseit, amely magába foglalja Európa egyesülését is. Nekünk ez csak egy kiindulópont volt, a próbafolyamat első fázisában használtuk ezt a filozófiai művet, utána pedig a felmerült problémákkal foglalkoztunk. Az előadás dramaturgja Jelena Bogavac, zeneszerzője pedig Irena Popović, akivel már a Koštana című produkcióban is együtt dolgoztunk. Mondhatni, hogy egy zenés előadásról van szó, hiszen kétharmadát zene teszi ki, a dalok a cselekmény hordozói is, és élőben hallhatók. Az előadásban három belgrádi fiatal színésznő, Suzana Lukić, Ana Marković és Daša Petković játszanak, a Kosztolányi Dezső Színházból Béres Márta, valamint a magyarkanizsai Kiss Anikó, aki azonkívül, hogy szerepel, a mozgást is koordinálta. Kiváló színészcsapatról van szó, amely nagy megterheltség alatt áll az előadás folyamán, fizikai és zenei értelemben is, de ezt mindenféle akadály nélkül valósítja meg. Szívhez szóló, megrázó színészi jelenlét jellemzik az előadást. A munkafolyamatunk nagyon jó volt, szinte teljesen konfliktusmentes – ismertette Urbán András, majd pedig az előadás témáját feszegette.
– Az előadás sajátos módon gondolja át a hit és a hitetlenség kérdéseit. Ha az ember valamilyen módon az Antikrisztusról beszél, akkor nyilván Krisztusról is. Az előadás mondanivalója viszont nem egy adott tézist vagy antitézist jár körbe. Ennél sokkal összetettebb. A színház az egy érzéki műfaj is, érzelmekkel, intellektussal, intuícióval, az érzékeinkkel együtt fogadjuk be. Ez az előadás egyfajta diktátum, akár egy koncertszónoklat, de remélem, aki megnézi, úgy érzi, mintha önmagával beszélgetne bizonyos dolgokról, a képmutatásról is. Az előadásban a vallás és a hit hangulatán keresztül jutunk el a mai valóságunkig. Jelenleg egy elég bizarr időszakot élünk, mind szűkebb körünkben, mind Európa- vagy világszinten. Nehéz helyet találni a jelenben és a jövőben. A „majd lesz valahogy, túléljük” reménységben élünk. Ugyanakkor rengeteg negatív momentum van, amelyekkel erkölcsileg képtelenek vagyunk azonosulni, de mégsem tudjuk megakadályozni, mert az ember azt kezdi megtanulni, hogy ezek rajta kívül álló dolgok, amelyekről nem dönthet. Holott ez nem pontosan így van – állítja Urbán András, és mint hozzátette, a bemutatón a belgrádi közönség jól fogadta az előadást, az eddig megjelent kritikák is pozitívan méltatták, holott nem szokványos produkcióról van szó.
– Ez egy olyan előadás, amely a belgrádi színházi közegben sem mindennapi. A Bitef nem tartozik a kőszínházak, repertoárszínházak kategóriájába. Független produkciókat hoz létre, a színészcsapat külön egy előadás kedvéért áll össze. Azt gondolom, hogy ez egy sajátos pontja a színházi életnek Belgrádban is. Remélhetőleg a jövőben lehetőség adódik arra, hogy Szabadkán is játsszuk az előadást – mondta Urbán András és kitért arra, hogy még milyen rendezői állomások várnak rá.
– Rijekába Oliver Frljić igazgató hívott meg, ott George Orwell Állatfarm című regénye alapján készítek előadást, és február közepe táján kezdődnek a próbák. Utána a Maribori Nemzeti Színházban Bram Stoker Drakula műve alapján készítünk egy hármas nemzetközi koprodukciót, a maribori színház, a zágrábi ZKM (Zagrebačko kazalište mladih) és olasz színházak részvételével. Ez nem egy szöveges előadás lesz, főleg a mozgásra és a gesztusokra épül majd, és együtt készítjük Gyarmati Katával, aki szintén velem jön Mariborba. Őszre pedig ismét Belgrádba megyek, ott Jovan Sterija Popović Rodoljupci (Hazafiak) című darabját állítom színpadra a Belgrádi Nemzeti Színház társulatával – sorolta fel Urbán András, hozzátéve, hogy meghívást kapott Szarajevóba, Montenegróba, valamint Zomborba is, továbbá rendezne a Kosztolányi Dezső Színházban is, de erre nem a közeli hónapokban kerülhet sor.
