A Kosztolányi Dezső Színházban szerdán este került sor az új előadás első olvasópróbájára. Molnár Ferenc Liliom című darabját Kovács Frigyes rendezi. A bemutató a tervek szerint április 28-án lesz.
Kovács Frigyes színművész-rendező, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának egykori vezetője, a Kosztolányi Dezső Színház alapítója is. Utóbbiba tehát most rendezőként tér vissza:
– Nem is álmodtam arról, hogy valamikor a Kosztolányi Dezső Színházban rendezhetek. Annak idején, amikor megalapítottuk, felkértek igazgatói posztra, de nem vállaltam, Jónás Gabriellát és Péter Ferencet javasoltam. A mindenkori fiatalok színháza a Kosztolányi Dezső Színház, tekintélye van, és saját stílusa, amely nem áll közel hozzám. Ezt mindig is tudtam, nem is próbálom magamévá tenni. Kivételnek számít, hogy most a Kosztolányi Dezső Színház tesz egy kirándulást az ún. neorealista színjátszás felé. Az, hogy itt rendezhetek, hatalmas megtiszteltetés számomra. Soha nem gondoltam voltam, akkor sem, amikor Hernyák György megrendezte az első előadást, amelybe főszerepet kaptam. Akkor játszottam először és utoljára a Kosztolányi Dezső Színházban – idézte fel Kovács Frigyes, majd az új előadás első olvasópróbájának élményeiről szólt.
– Amikor rendezek, számomra mindig izgalommal zajlik a színészekkel való első találkozás, mert akkor derül ki, hogy működik-e a koncepció, amelyet otthon kitaláltam, vagy mennyit kell elfelejtenem belőle. Egy kicsit ugyanis mindig nehezen megy, ha le kell mondanom valamiről, ez azonban nagyon fontos egy rendező számára, mert a színészek jobb ötletekkel hozakodhatnak elő. Bizonyára ezúttal is felül kell majd írni a koncepciót, mert nagyszerű színészegyéniségekkel dolgozhatok együtt. A koncepciót eleve az ismeretség tudatában állítottam össze, nem gondolom, hogy a színészeket külön formálni kellene. A színészt a legfontosabb munkatársamnak tartom, ennélfogva lényeges számomra, hogy egyenrangú partnernek érezze magát. Egyes színházakban a rendező a parancsnok, a színészek követik. Én nem szeretek parancsnok lenni. Mindent megbeszélek a színészekkel, meghallgatom az ötleteiket – mondta a rendező, majd kifejtette gondolatait az előadás témájával kapcsolatban is.
– A Liliom egy kegyetlen mese, a feltétel nélküli néma szeretetről, szerelemről szól. Sokféleképpen láttam ezt az előadást, bohózatként is, de szerintem inkább kemény dráma. Molnár Ferenc azt mondta, úgy kell bemutatni, mint egy mesét. Altatómesének szánta gyerekeknek és felnőtteknek. Ezzel egyetértünk, de hangsúlyozzuk a kegyetlenségét is, amit úgy érünk el, hogy egy-két jelenetet előbbre hozunk, tehát kicseréljük a jelenetek sorrendjét. Ettől igazzá és kegyetlenné válik. Ha az eredeti dramaturgiával játsszuk, úgy érezem, ma már hazudunk az embereknek. Molnár Ferenc ideje nyilván másmilyen volt. Mi az élet meztelen igazságát tárjuk a nézők elé, hogy a túlvilágról nincs visszatérés, ebben az életben kell felelősen cselekednünk, mert nem lesz pótvizsga – hallottuk Kovács Frigyestől.
Az előadás egyik szereplője, Béres Márta is megosztotta friss élményeit a készülő előadás kapcsán:
– Különböző helyekről összeverbuválódott nagy színészcsapattal dolgozunk és drámai szöveggel is foglalkozunk. Nincs ez mindig így, ezért ezt most különösen élvezem, ráadásul nagyon szeretem Molnár Ferenc művét. Egyelőre a kíváncsiság vezérel, nagyon érdekel, mit hoz majd számomra a szöveg és a rendezővel történő együttműködés – mondta Béres Márta.
Molnár Zoltánt Ficsúrként láthatjuk majd a Liliomban:
– Emlékszem, amikor az Újvidéki Színházban játszották, nagyon szerettem, egyik kedvenc előadásom volt. Alapjában véve ez egy szomorú történet, de mégis kicsalja a mosolyt, ez a kettősség rendkívülivé teszi. Ha sikerül a mélységeit is felszínre hoznunk, akkor izgalmas előadás lesz. Ficsúrt játszom, aki valamennyire közel áll hozzám. Ő a rosszfiú, aki mindenfélékre rábeszéli Liliomot. A kor és a helyzet hozta ezt. Most talán azt mondanánk, hogy Ficsúr nem is gonosz, inkább Liliom nem eléggé bevállalós – fejtette ki Molnár Zoltán.
