A színház a különböző ideológiai, világnézeti és értékrendszerek konfliktusában lehet híd, de lehet barikád is. Azt vallom, hogy híd szerepére kell törekedni, szögezte le beszélgetésünk elején Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója. Kinevezését akkor és azóta többen kritizálják. Az elmúlt két év azonban rácáfolt a fanyalgókra. Venczel igazgatása során készítették el a Hegedűs a háztetőn című musicalt a Szerb Nemzeti Színházzal közös produkcióban. Az előadást a szerb sajtó az évad legjelentősebb szerbiai színházi eseményének nevezte.
Volt, aki támogatta, a vajdasági és a magyarországi értelmiség egy része azonban nyílt levélben tiltakozott az Ön kinevezése ellen. Azt mondták, hogy ,,nem a rangos intézmény eddigi, sokszorosan díjazott munkásságát akarja továbbvinni és kiteljesíteni, aki nincs tisztában a helyi viszonyokkal, lehetőségekkel és igényekkel, aki a színház eddigi eredményeit lebecsüli, a társulat képességét leminősíti.” Az Újvidéki Színház azóta is kiemelkedő sikereket ért el a különböző hazai és anyaországi fesztiválokon.
– Szeretném hangsúlyozni, hogy nagyon szomorú vagyok, hogy két év után ugyanerről a témáról kell beszélnem. A kinevezést hatalmas utórezgések, tiltakozások és kritikák követték. Fel kell idézni a történteket, mert a mai napig ehhez hasonló jelenségeknek vagyunk tanúi. Nekem már akkor feltűnt, hogy az engem ért támadások és az igazgatóválasztás igazából a vajdasági értelmiség egy részének ürügy volt a Magyar Nemzeti Tanács és a Vajdasági Magyar Szövetség elleni támadásokhoz. Az alkalmatlanságomat az igazgatói programom kiteregetésével igyekeztek alátámasztani. A programomra való hivatkozás minden egyes pontja hazugság volt. Azonnal látszott, hogy nem a tények számítanak, hanem a bírálók saját céljaikat akarták elérni. Az igazgatóvá való kinevezésemet az Újvidéki Színház történetének első nyílt pályázata előzte meg. Ennek a pályázatnak a lebonyolításakor három tényező volt döntő: Újvidék város közgyűlése, az MNT mint felterjesztő és az Újvidéki Színház igazgatóbizottsága.
Az előző igazgató vezetése alatt egy igen markáns érdekkör szerveződött a színház körül. Ez az érdekkör úgy gondolta, hogy ha nem közülük kerül ki az új igazgató, akkor a színházban nagyon komoly baj lesz. Természetesen lett egy jelölttársam, aki egyszerűen nem felelt meg a kiírásban feltüntetett feltételeknek. Legalább két fontos feltételeknek nem felelt meg. Ezenfelül az igazgatói programja nem a mi vajdasági és szerbiai realitásainkon alapult, hanem a széles körű, európai színházi tendenciáknak akart megfelelni. Itt elsősorban a finanszírozási módszereken volt a hangsúly, de ezek nem alkalmazhatóak az Újvidéki Színházban.
Mi az, ami valójában zavarja az ön kritikusait?
– Sajnos a mai napig a legitimen megválasztott Magyar Nemzeti Tanácsot és legitimen megválasztott VMSZ-es tagjait támadások érik. Ezek a támadások a vajdasági magyar közösség kárára válnak. A VMSZ-t azért támadják, mert a Szerb Haladó Párt szövetségese, és mindkét párt a neokonzervatív-polgári platformon áll, akárcsak a Fidesz Magyarországon. De azt is tudni kell, hogy hatékony kisebbségi érdekképviseletet ellenzékből nem lehet megvalósítani. A jelenlegi szerb–magyar viszonyok soha nem voltak ilyen magas szinten, és ez nagymértékben a VMSZ-nek, valamint az MNT-nek köszönhető.
Érdemes felidézni, tulajdonképpen mit fogalmazott meg az igazgatói programjában.
– A színháznak két alapítója van, a város és az MNT. Az Újvidéki Színháznak legalább három célközönsége van, a vajdasági magyarok, az újvidéki magyarok és a nem magyar újvidékiek, ehhez adódik még az anyaországi közönség. Ez azt jelenti, hogy a színháznak egy multikulturális repertoárral kell működnie. A játszott darabok egy részének a magyar nyelvet nem ismerő közönséghez, egy részének a vajdasági magyar közösséghez, valamint az egyetemes magyarsághoz kell szólnia. Ennek megfelelően multidiszciplináris repertoárt akartam létrehozni. A nyitott, kísérletező és kritikai színházi darabok eddig jelen voltak, és ennek a gyakorlatnak a folytonosságát én is támogattam a programomban. Ehhez hozzáírtam, hogy fel kell eleveníteni a népszínházi tapasztalatokat. Meghatároztam, hogy az Újvidéki Színháznak bővíteni kell a tevékenységi területét. Nagybecskereken évtizedek óta nem képes létrejönni egy magas színvonalú színházi kínálat, ezt az űrt most szeptembertől be fogjuk tölteni, és a társulat havi rendszerességgel játszik majd a bánáti városban. Ehhez hasonló megállapodásunk van a temerini Művelődési Házzal, ahol szintén havi rendszerességgel fellépünk.
Egyéves igazgatásom ideje alatt az Újvidéki Színház a POSZT és a Sterija Játékok győztese lett. Természetesen nem az enyém az érdem, de akkor már én voltam az igazgató. A valódi munkavégzés közepette a színház igazgatója lehet, hogy nem tud sokat segíteni, de hogy rontani tud, az biztos. A megválasztásomat követően egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy a házon belül ki támogatott és ki nem. A szavazás előtt állandóan azon dolgoztam, hogy a programomat ismertessem a társulat előtt. Azt akartam, hogy tudják, mit várhatnak tőlem. Ezzel kapcsolatban folyamatosan megkerestem a színház jogászát, a megbízott igazgatót és a jelölttársamat. Az igyekezetemet azonban sorra megakadályozták, és erre írásos bizonyítékom is van.
Hogyan zajlott le a pályázat?
– A pályázat kiírásakor már fennállt a konfliktus a politikai reprezentánsaikat elvesztett vajdasági magyar értelmiség egy csoportja és az MNT, illetve a VMSZ között. A 2014-es magyarországi országgyűlési választásokon a határon túli magyarok is szavazhattak. Az említett érdekkör az Újvidéki Színház igazgatóváltását is tulajdonképpen kampánycélokra igyekezett felhasználni. Az igazgatóválasztáson az MNT kiállt mellettem, mivel alkotmányos kötelessége volt a szabályosan pályázó jelöltet támogatni. Innentől kezdve én csak ürügyként szolgáltam a Magyar Nemzeti Tanács elleni támadások sorozatában.
Végső soron ki támogatta?
– Az MNT Kulturális Bizottságának ülésén 2 tartózkodással és 13 igen szavazattal támogattak, az Újvidéki Színház igazgatóbizottságában a 7 tagból 4-en rám szavaztak, 3-an nem, valamint Újvidék város közgyűlése egyetlenegy tartózkodó szavazatot leszámítva egyhangúlag támogatott. Érdekességként hozzáteszem, hogy az az egyetlen képviselő aznap minden kérdésben tartózkodott.
n A társulat és személy szerint ön hogyan éli meg ezeket a sikereket, a számtalan meghívást, hisz Szlovéniától Montenegróig sokfelé hívják önöket?
– A sikereket két mérce szerint tudjuk megmérni, az egyik a korábbi időszakhoz képest nyújtott teljesítmény, a másik a kitűzött célokhoz képest elért eredmények. Mindkét vonatkozás tekintetében büszke vagyok a társulatra és magamra, valamint a színház alapítóira és fenntartóira. Amikor átvettem a színház vezetését, akkor az a csúcsának a küszöbén volt. A közönségtől, a társadalomtól, a szakmai közvéleménytől a 40. szezonjában kapta meg a mindazokat az elismeréseket, amelyeket természetesen már korában kiérdemelt. A kezdetektől tisztában vagyok azzal, hogy ez a színház egy nagyon magas színvonalon működő művészeti műhely. Ennek a magas színvonalának elsősorban a társulat tagjai a letéteményesei, de meg kell említeni Újvidék várost mint fenntartót és az MNT-t, amely a színházat kiemelt intézménynek titulálta.
Milyen célkitűzései vannak?
– Szándékom, hogy a társulat egy szélesebb horizonton működjön. Ezt a célt szolgálja a nyugat-balkáni és a magyarországi fellépések megszaporodása. Az elmúlt két évben majdnem az összes volt jugoszláv tagköztársaságban felléptünk. Magyarországon még mindig egyfajta egzotikumként élik meg a határon túli magyar színházak fellépését. Ezen a hozzáálláson át szeretném lendíteni az anyaországi közönséget, és úgy gondolom, hogy ez a célom megvalósul. Szerintem a magyar színházak határon túlira és magyarországira történő felosztása szakmaiságot nélkülöző és idejét múlt. Meg kell nézni, hogy az elmúlt két évben hány személyes díjban és kitüntetésben részesültek az Újvidéki Színház színészei és a társulat. A sikerességnek a folytonossága nemhogy nem tört meg, hanem egy szélesebb területen működik. Kibővítettük az Újvidéki Színház hatósugarát. Ohridtól Veszprémig és Ljubljanától Sepsiszentgyörgyig jelen vagyunk. Engedje meg, hogy nemzeti ünnepünk alkalmával köszöntsem a kedves olvasókat.
