Túlságosan hosszan tartana itt arról értekezni, mitől briliánsak Csehov színművei, valamint arról, hogy a novellái még ezeknél is zseniálisabbak; nem véletlen, hogy a világirodalom novellistái mindenkori „triumvirátusának” örökös tagja ő Hemingway és Maupassant mellett. Annyit azonban mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a novelláit dramatizálni, majd ezekből állítani össze egy igazán ütős és elementárisan ható színházi előadást, az egyenest zseniálisan agyafúrt ötlet!
Fotó: Gergely József
Hétfőn tartották a Zentai Magyar Kamaraszínház 2020/2021-es évadának első bemutatóját, Anton Pavlovics Csehov – Kiss Csaba: De mi lett a nővel? című darabját, melyet nekünk a főpróbán volt szerencsénk megtekinteni.
A színen nemes minimalizmus: mindössze egy utcai lámpa, egy szék, egy láda és egy koporsóra hajazó nagybőgőtok. És három színész – abból a fiatal társulatból, melynek úgyszólván minden tagja évadról évadra, előadásról előadásra szinte példátlan művészi fejlődést mutat. Ezúttal pazar módon megidézik a múlt századi orosz atmoszférát, ugyanakkor, finom kikacsintásokkal, reflektálnak a jelen korra is. A trupp már több alkalomban tanúbizonyságát adta, milyen remekül képesek e színészek pillanatok alatt átcsúszni egyik figurából a másikba – ezúttal pedig eme brillírozás egyenesen meghökkentő. A nyolc novellából összeálló történet nyilvánvalóan számos karaktert vonultat fel, férfiakat és nőket is, ők hárman pedig egy csettintésre meggyőzően hozzák az összeset. Kifinomult játék, sokszor csupán mimikával megfestett érzések és hangulatok, semmi eltúlzott gesztus – minden a helyén van. A néző az elején még cseppet eltöpreng, hármójuk közül melyik alakít a legkiválóbban; aztán rádöbben, ez butaság a részéről. Mindegyikük a másik kettőt erősíti játékával, és ezáltal válik maga is erősebbé. Semmi alá- vagy fölérendelés – nagyon régen túl vannak már azon, hogy „lejátsszák” a másikat a színpadról...
Maga a történet egy sajátságos hangulatú krimivé áll össze, melynek fókuszában egy rejtélyesen eltűnt nagyvilági hölgy kálváriája áll. És a halál mint a vígjáték receptjének fő hozzávalója. Komédia, mely cseppet groteszk ugyan, de se nem „fekete”, se nem „fehér”. Nem misztifikálja túl a halált, nem is röhög egyenesen a képébe... egyszóval színes. Mint az élet maga, melynek a halál is a része.
Külön dicséret illeti a rendezőt abból a szempontból is, ahogyan felépítette az előadást. Szépen lassan – „oroszosan”, ugye... – vezeti fel a történetet, hagyja a nézőt ráhangolódni, olykor csendesen kacarászni – aki azután egyszer csak azon kapja magát, hogy felváltva röhög teli torokból és pislog döbbenten, tágra nyílt pupillákkal. Az egymást át- meg átszövő cselekményszálak a darab első harmadának táján hirtelen lendületet vesznek, egyre izgalmasabban bonyolódnak, és a befogadónak majd csak a függöny legördülte után lesz lehetősége alaposabban is eltöprengeni a látottakon – mert hogy közben páratlanul önfeledten szórakozik. És a szűk másfél óra szinte percek alatt elillan.
Folytathatnám a szuperlatívuszokat vég nélkül, de elegendő hely híján ehelyett inkább forrón ajánlom mindenkinek – de igazán mindenkinek! – e remekbe szabott előadás megtekintését. Végezetül azonban röviden szólnom muszáj még arról, hogy ezúttal is milyen csodálatosan tudták kamatoztatni színészeink zenei vénájukat. Ahogyan a darab végén előadják azt az a capellát három szólamban, abba a lélek is beleborzong és lúdbőrzik... Frenetikus.
Nem tudom, vajon létezik-e hibátlan színházi előadás, de ha igen – akkor ez az.
A Zentai Magyar Kamaraszínház bemutatója Anton Pavlovics Csehov – Kiss Csaba: De mi lett a nővel? Férfimese A darab Anton Pavlovics Csehov A fogadás, Ellenségek, Szerencse fia, Általános műveltség, Sebészet, A diplomata, Vesztett ügy és Regény nagybőgővel című novelláinak részleteire, illetve motívumaira épül. Szereposztás: Gyabkin – Papp Arnold; Jura – Virág György; Aljosa – Szilágyi Áron. Korrepetítor: Koncz Éva. Rendező: Dévai Zoltán.
