Lajkó Félix Mező című citerás albuma a kiváló 5. helyen végzett a 2013-ban megjelent világzenei lemezek listáján, a World Music Charts Europe-on, amelyre világzenei szakemberek 913 lemezt jelöltek. A WMCE havonta egyszer kiválasztja a legfrissebb világzenei lemezek közül az első 10-et, ezt a listát pedig augusztusban és szeptemberben is Lajkó Félix, a Fonó Kiadó gondozásában megjelent Mező c. lemeze vezette. Ez már csak azért is káprázatos eredmény, mert régen történt az, hogy magyar előadó tört e lista élére, legutóbb a kilencvenes években Sebestyén Márta. Lajkó Félix persze szerényen kommentálja sikerét, azt mondja, sem előbbi albumaival, sem pedig a Mezővel nem volt célja toplistákat ostromolni:
– Egyáltalán nem ezért készült a lemez. Ez egy későbbi hozadéka. Örülök neki, de különösebben nem foglalkoztat. Ez olyasmi, mint gyerekkoromban a Szólj, síp, szólj!. Akkor sem éltem meg győzelemként azt, hogy megnyertem. Ez inkább a sporthoz kapcsolódik. A zenében nem lehet így versenyezni. Fölösleges is, csak az emberek valami miatt szeretik a rangsorolást. Ezekre a listákra felkerült egyébként a Makovecz Turné lemez is, amelyet Brasnyó Antal brácsással készítettünk, a 75 éves Makovecz Imre tiszteletére.
Miért a Mező címet kapta a lemez?
– Télen készítettük és tavasszal jelent meg. Amikor visszahallgattam a zeneszámokat, és a címeken gondolkodtam, kimentem a tanyánkra. A zöld búzamezőt láttam, ezért lett ez a címe. Az albumot kvartettben készítettük, Brasnyó Antallal (brácsa), Kurina Ferenccel (bőgő) és Kurina Mihállyal (cimbalom). Ez egy elég régi felállás, Kurináékkal már több mint tíz évvel együttműködök.
Citerázol a Mezőn. Mikor és hogyan ismerkedtél meg ezzel a hangszerrel?
– Gyerekkoromban, Kishegyesen tanultam a citerázás hagyományos formáját. Azután Borsi Ferencen keresztül komolyabban kezdtem citerázással foglalkozni, és jöttek a citeratáborok meg a versenyek. Középiskolásként már inkább hegedűn gyakoroltam, de citeráztam is. Időközben kialakítottam egy egészen másik stílust. Nem igazán azt a népzenét játszottam, amit megtanultam gyerekkoromban, továbbgondoltam azt.
n Melyek voltak az első citeráid?
– Az első citerámat Kőműves Kálmán készítette. A másodikat Gáts Tibor. Ez alkalmasabb volt a szólózásra, és virtuózabban lehetett rajta játszani. Ezt vásárolta meg nekem anyám. Ennek már úgy harminc éve.
Kötődsz érzelmileg az első hangszereidhez?
– Érzelmileg és fizikailag is. Ahhoz szokott a kezem, be van játszva. A bejátszott hangszerek valahogy hozzánőnek a zenészhez. Azután persze érzelmileg is, hiszen sok élmény fűz hozzá. A hegedűkkel is így vagyok. Több hegedűm van, de nem nagyon tudok megválni tőlük. Kötődök hozzájuk, mert szintén sok emléket őriznek.
Közel áll hozzád a jótékonykodás. Ezúttal milyen jótékonysági koncerteken veszel részt?
– Leginkább valahogy a tél a jótékonykodás időszaka. Magyarországon most a rossz sorban élő régi népzenész mesterekre irányul a figyelem. Mezei Ferenc Csángáló, a Szászcsávási zenekar Parkinson-kórban szenvedő brácsása lett kiemelve, de nem csak róla van szó. Sokan vannak, akiktől úgymond összegyűjtötték a nótákat, jogdíjat pedig nem kapnak. Ezek a régi népzenészek így nehéz helyzetbe kerültek. Úgy tudom, hogy megsegítésük folyamatos lesz. Nálunk sem jó a helyzet. Ha valaki zenélésből szeretne megélni, sok utazásra számítson. Egy helyben nem megy, legyen szó akármilyen zenéről. Muszáj turnézni és koncertezni.
Melyik a legjobb turnéidőszak?
– Egy ideig azt hittem, hogy a tavasz és a nyár, mert akkor zajlanak a fesztiválok. Az ősz a színháztermekben zajló fellépéseké, ezek nem egybefüggő turnék, inkább ún. röpködések. Tavaly a január és a február teljesen üres volt, az idén pedig elég sok koncert van, úgyhogy nem szabályszerű.
Milyen koncerteken vettél részt mostanában?
– A november sűrű volt. Nem is nagyon voltam itthon. Szabadkán felléptünk a Héttorony Fesztiválon, továbbá a többi között Nagyváradon és Kassán. Budapesten többször is, például ifj. Balázs János zongoristával. Felléptem Németországban is a Pina Bausch fesztiválon, Dresch Mihály zenekarával és Brasnyó Antallal Svájcban egy barokk kastélyban. Ritkán sikerül mostanában a Dreschsel játszani, legutóbb Kínában és Szlovéniában zenéltünk együtt.
Jó közönség várt idegenben is?
– Léteznek sztereotípiák ezzel kapcsolatban, hogy a Balkánon mindenki megőrül, Németországban mindenki hallgat. Valamikor pedig épp Németországban nagyobb a tombolás. Távol-Keleten a Tiltott Városban játszottunk úgy egy évvel ezelőtt. Új tapasztalat volt, először jártam ott, de a közönség jól fogadta a koncertünket.
n Hol koncertezel mostanában?
– Újvidéken a Szerb Nemzeti Színházban, december 29-én a belgrádi Sava Központban, január másodikán kis zenekarral a Müpában, ötödikén pedig a Dohnányi Szimfonikus Zenekar vendégeként lépek fel. Rászoruló gyerekek megsegítésére is lesz egy jótékonysági koncert, amelyen szintén fellépek.
Új album van-e kilátásban?
– Valószínűleg februárban készítünk egyet ifj. Balázs Jánossal, kis zenekarral hegedűs lemezt is készítenék, és összeállt egy lemezre való zenei anyag szimfonikus kísérettel is. Egy hegedűs szólóalbumot is szeretnék. Tervek vannak, csak nincsenek lemezárusító boltok. Leginkább koncertek alkalmával lehet lemezeket eladni. Az internet nem kedvez a lemezeladás szempontjából.
Más projektumokban is részt veszel?
– Zenért írtam Željko Mitrović Második találkozás című filmjéhez, amely szűkebb körbe került az Oscar-díjra, Magyarországon pedig talán az új évtől kezdődik a Toldi c. film forgatása, Pálfi György rendezésében, és volt róla szó, hogy ahhoz is én írom a zenét.
Hogyan és hol töltöd a karácsonyi időszakot?
– Itthon, és közben eljárok a gyerekem fellépésére. Ő most nyolcéves, fuvolázik és táncol. Amikor otthon gyakorol, én is kísérem, és együtt zenélünk.
Világhírnévre tettél szert. Mi tart még mindig Palicson?
– Egyszerű dolgok, mint az, hogy itt van házunk, és itt jár a gyerek iskolába. Ide eresztettünk gyökeret, itt tudok gyakorolni a helyi zenészekkel, itt alakítottam ki egy életformát. Nem vagyok folyamatosan Palicson, közben sok időt töltök Budapesten is. Nekem annyi elég. Ott is jó, de a hétköznapokat nem ott képzelem el.
Az alkotás szempontjából fontos, hogy milyen környezet vesz körül?
– A természet közelsége nyugtatja az embert. Nem vagyok egy ideges típus, szeretem azonban a természetet, fontos nekem. Szeretek itthon lenni, elmenni a tanyánkra, nézegetni a lovainkat. Nyugodt környezetben tudok leginkább gyakorolni és koncertekre készülni. Turnézás közben ezekre nincs sok lehetőség.
