A Szabadkai Zeneiskola 1968 őszén hangversennyel ünnepelte százéves fennállását, egy erre külön az alkalomra összeállított kétszáz tagot számláló ének- és zenekarral, amelyet az iskola akkori és valamikori diákjai, valamint tanárai alkottak. Közülük azonban tizenheten ezek után is szűnni nem akaró vágyat éreztek a közös éneklés iránt, így még az év decemberében létrejött a Pro Musica kamarakórus, amelynek alapítója és karmestere Égető Gabriella lett.
– A kart jelenleg megközelítőleg harmincan alkotják – erről Tumbász Gabriella, a Pro Musica jelenlegi elnöke számolt be lapunknak. – Főleg amatőr énekesek, más szakmák elhivatottjai, de akadnak közöttük diákok is. Kórusunk tulajdonképpen négy generációból áll: diákokból, fiatal felnőttekből, középkorúakból és idősekből. Érdekes, hogy a férfiakat általában nehezebben cserkésszük be az énekkarba – mondta Tumbász Gabriella, aki már a kezdetektől a Pro Musica tagja, ezért vele szemezgettünk tovább a kar működésének rendkívül gazdag időszakaiból:
– Az alakulást megelőzve kezdtem angolt tanítani a Zeneiskolában. Kezdő tanárként a kíváncsiság és a zeneszeretet hajtott, hogy jelentkezzem a kamarakórusba, amit végül Égető Gabriella tizenhetünkkel alapított meg. Nemrég tudtam meg, hogy csaknem tizennyolcadik tagunk is lett, méghozzá Bencsik István, de őt akkoriban más elfoglaltságok kötöttek le. A kórust többnyire zeneiskolás tanárok alkották, akik közül egyik sem volt hivatásos énekes. Először a névválasztással bíbelődtünk. Csacsiságokat is felvetettünk, végül Égető Gabriella ajánlotta a Pro Musicát. Az ő álma épp az volt, hogy egy kamarakórussal – ami hiányzott a városban – szólaltasson meg reneszánsz és barokk műveket. A kar a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig együttműködött a belgrádi Pro Musica zenekarral, amelynek Đura Jakšić volt a vezetője. Ekkortájt megnőtt a tagságunk száma, ami persze nagyon jó. Kapva kaptunk az alkalmon, amikor a belgrádi Pro Musica megadta, hogy tanuljunk be egy-egy művet, az oratóriumi művek pedig megkövetelték a nagyobb létszámot. Amit viszont valamelyest elvesztettük, az a korábban ránk jellemző családias atmoszféra, a nagyobb létszámmal ugyanis kialakultak az ún. nagy csoporton belüli kis csoportok – emlékezett vissza az elnök, mint ahogy arra is, hogy milyen műveket szerettek énekelni, és mi történt, ha valamelyik nem tetszett nekik.
– Égető Gabriella elbűvölt bennünket Bachhal. Míg Mozart vagy Vivaldi zenéje az ember bőre alá mászik, addig Bach szellemileg és érzelmileg fogja meg hallgatóját. Ezt mi is éreztük, egy idő után már szinte kértük, hogy ilyen műveket énekeljünk. Előfordult ugyanakkor, hogy valamelyik művel nem voltunk megbékélve. Ilyenkor nem hőbörögtünk hangosan, de olyan savanyúan énekeltük el, hogy gyorsan lekerült a repertoárról. Ez egyfajta reakció volt részünkről – mondta, majd méltatta a Pro Musica és Égető Gabriella jelentőségét is.
– Keze alól karnagyok is kiforrtak, a kórus ugyanis fészke volt a jövendőbeli karmestereknek és szólóénekeseknek egyaránt. Akik ide jártak, olyan szintű tapasztalatot és rutint szereztek, amihez nem elég csak iskolába járni. A Pro Musicának nevelő hatása is volt, jártuk a környékbeli iskolákat, fellépéseinkkel a zene szeretetét hirdettük, és tesszük azt a mai napig. Koncertjeink a mai napig vastapssal végződnek, habár olykor már úgy érezzük, hogy ritkult és megöregedett a közönségünk. A fiataloknak már mások a kedvenceik, nem a régi klasszikusok. Mintha a komolyzene kimenne a divatból, de remélhetőleg ez csak átmeneti időszak.
A Pro Musicának Égető Gabriellával 565 fellépése volt. Nyugdíjba vonulása után Égető Gabriellát a magyar állam Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntette ki, és megkapta a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját is. A Pro Musica eddigi fennállása idején Vujkov Franjo, Fürsztner István, Čović Katarina voltak kórus elnökök, jelenleg pedig Tumbász Gabriella. A kar vezetői: alakulástól 1999-ig Égető Gabriella, azután Gubena Éva, Huszár Elvira, Krizsák Irén és Dévity Zoltán, 2003-tól Paskó Csaba, jelenleg pedig Csikós Krisztina. A kórus eddigi fennállása idején bejárta az ex-jugoszláviai tagállamokat, eljutottak a környező országokba, sőt 1981-ben Mexikóban is vendégszerepeltek. Számtalan díjat kaptak. Több mint húsz évig a szabadkai Városházán próbáltak, utána a Szabadkai Zeneiskolában, egy ideje pedig a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon.
