Nemrég telt házas, fergeteges koncertet tartott Pély Barna és Sárik Péter a szabadkai Blues Time-ban. A közönség szinte tombolt a zeneszámokra, és szinte végig együtt énekelt duóval. A repertoár változatos volt, de a számokat mindenki kívülről fújta. A többi között régi halhatatlanokat hallhattunk, mint például az I Feel Good vagy a The Girl From Ipanema, továbbá United-zeneszámokat, a Keserű méz és a Nincs ősz, nincs tél c. slágereket, és más, széles körben ismert dalokat, a Personal Jesust és a Knocking On Heaven's Doort.
Előtte azonban a két magyarországi zenész a szabadkai Zeneiskola dzsessztanszakos diákjainak tartott mesterkurzust, hiszen ők maguk is zenetanárok, mindketten a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomáztak. Dudás Beáta, a dzsessztanszak énektanára, lapunknak elmondta, hogy a kurzus célja az volt, hogy a két előadó betekintést nyerjen a szabadkai dzsessztanszak munkájába, és hasznos információkkal lássa el a tanulókat. Mint mondta, fontos szem előtt tartani azt is, hogy a növendékek továbbtanulási irányvonala közt szerepel a többi között a székesfehérvári Kodolányi János Főiskola, ahol Pély Barna a dzsessztanszakvezető és énektanár.
Pély Barna szerint mindenképpen a diákok hasznára válik, ha más tanároktól is tanulhatnak, de ami nagyon fontos, az a zenekari gyakorlat.
– Jó lenne a tanulóknak megfelelő fellépési lehetőségeket biztosítani, hogy belekerüljenek az adott város zenei vérkeringésébe, ez esetben a szabadkaiéba, így pedig rutinra tegyenek szert. Azután persze szélesebb körben vihetik tovább a város hírét. Remélem ez szép lassan kialakul, hogy ne maradjanak iskolai szinten, hiszen a zenélés nem erről szól. A zenének egyfolytában kommunikálnia kell a közönséggel. Az első lépés persze az, hogy az előadó jól érezze magát, és másokat boldoggá tegyen. Alapvetően előadóművészek vagyunk, a tanulóközönségünknek ezért azt szeretnénk megmutatni, hogy ezt nem feltétlenül a tanteremben sajátítják el, hanem koncertek alkalmával. Amikor Sárik Péterrel fellépünk, ünneplőbe öltöztetjük a lelkünket. Szinte minden koncertünkön meghitt, már-már emelkedett hangulat alakul ki, ami először bennünket ragad magával, általunk pedig a közönséget is. A tanítás másról szól, ezért fontosnak tartjuk, hogy mindezt együtt adjuk át a tehetségeknek. Először az önszuggesztiót kell megtanulniuk, hogy a jóra összpontosítsanak – ajánlja Pély Barna, mivel pedig ő maga is részt vett több versenyen és zsűrizett is tehetségkutatókban, erről is kikérdeztük.
– A versenyek jók, mert általuk a tanuló összemérheti képességeit a többi versenyzővel, de a mai tehetségkutatók nem erről szólnak. Csak egy ürügy, főleg a tévében, mert ott a reklámidőt kell eladni. Tisztában kell lenni azzal, hogy a pénzről szólnak, és nem az alapértékekről, amelyek a kultúrát gazdagítják – figyelmeztet Pély Barna.
Sárik Péter dzsesszzongoraművész, zeneszerző, tanár arról szólt, hogy Dudás Bea a tanítványa volt, és már évek óta terveztek egy ilyen szakmai találkozót. A zongorista saját pályakezdési tapasztalatait is megosztotta velünk, de beszélt arról is, hogy most mit tart fontosnak átadni a tanulóknak.
– Egyik tanárunk azt mondta, hogy húszunk közül hárman leszünk zenészek, mármint akik zenélésből élnek meg. Ezen felháborodtam, de valóban így lett, persze mások is megmaradtak a zenében, de ők inkább tanítanak. Nem ezzel kell foglalkozni, mert mindenki megtalálja a helyét a világban. Nem arra kell gondolni, hogy mi lesz, hanem igyekezni a legmagasabb színvonalon teljesíteni. Általában a legtehetségesebbekből lesz zenész, de számtalanszor nem így történik, mert nem szorgalmasak, nem kitartóak, vagy nem jól kommunikálnak. Bevallom, én gyengén indultam. Amikor felvettek a dzsessztanszakra, a gyengébbek közé tartoztam. A végére azonban sikerült felküzdenem magamat. Amikor tanítunk, akkor egy nagy információcsomagot adunk át, de a tanulók csak gyakorlatban, a koncerteken tapasztalhatják meg, miről is van szó tulajdonképpen, amikor az érzéseket, érzelmeket adjuk át. Egy pályakezdő zenésznek kötelezővé tenném, hogy kipróbálja milyen zenélni lakodalmakon vagy vendéglőkben fellépni, amikor a zenén múlhat a bevétel. A tét akkor is megmarad, amikor koncertezik: ha nem marad emlékezetes, máskor nem váltanak rá jegyet. Aki ezt kikerüli, nem érzi meg, hogyan kell a közönség tagjaival kommunikálni vagy pozitív értelemben manipulálni őket. Ezt nem lehet tanítani, csak megtapasztalni, megérezni. A tehetségkutatók úgymond lifttel lövik ki az előadókat, kiszolgáltatottak lesznek, mert fontos állomásokat hagynak ki. Ha lépcsőn haladnának, megerősödnének, és felvértezve érnének célba. Tanárként és előadóművészként is a gondolatok erejében hiszek. Amerre koncentrálunk, arra megy az életünk. Ez közhely, de igaz. Amikor tanítok, az óráim legalább fele pszichológiai, lelki beszélgetésből áll. Mindenki kételkedik önmagában. Egy pedagógusnak, tanárnak az a legnagyobb feladata, hogy a tanulóban erősítse a jót. Fontos rámutatnia, hogy a tanulónak a jövője függhet attól, hogyan fogalmazza meg az életét, a kérdéseit. Barnával egyetértünk abban, hogy árnyalaton múlik, de fontos például nem azt mondani, hogy: ezt nem tudom. Ehelyett azt kell mondani: ezt még nem tudom. Ezen sok múlik. A világ problémáin változtatni nem lehet, de kiszűrhetjük azt, ami bennünket előre visz.